Bizakodó beszállítók is a Sólyom Airways áldozatai között

“Ne bízz senkiben, aki indoklás nélkül állítja azt magáról, hogy nem tisztességtelen.”

Kössék be biztonsági öveiket. A Sólyom Airways, Magyarország reményteli új légitársasága felszállás közben lezuhant.

2007 márciusában a magyar kormány bejelentette veszteséges légitársaságának, a Malévnek az eladását az Airunion-nak 200 millió forintos áron, mintegy 20 milliárd forintos tartozásának átvállalásával, melyre 32 millió eurós bankgarancia szolgált biztosítékul. Az eredetileg az orosz milliárdos, Boris Abramovich Berezovszky többségi tulajdonában álló cég tulajdonrészét 2009-ben vette át az orosz bank, amely hitelezte neki az eredeti vételi összeget.

Amikor az Airunion nem fizette vissza 2009 februárban lejáró hiteltartozását, a Malév korábbi tulajdonosa, a Malév Vagyonkezelő Kft. megpróbált lehívni a bankgaranciából 4 millió eurót. Amikor ez nem érkezett meg, az MNV kísérletet tett a fennmaradó 28 millió euró lehívására is, de nem járt sikerrel. A 32 millió eurós bankgarancia lejárt. (Nem bosszantó, amikor ez történik?)

2010 márciusában a Malév 95%-os tulajdonrésze visszakerült a MVK-hoz mintegy 60 milliárd forintnyi tartozással együtt. Azzal kapcsolatban, hogy miért hagyta az MVK lejárni a bankgaranciát, a médiában komoly spekulációkról szóló hírek jelentek meg. Jó magyar szokás szerint egyetlen kormánytisztviselőt sem vontak felelősségre ezért a hihetetlen hibáért.

A tranzakció arra késztette a versenytárs WizzAir-t, hogy panaszt tegyen az Európai Bizottságnál, mely 2012 januárjában azt a döntést hozta, hogy a Malév visszavásárlása törvénytelen volt, és arra kötelezte a Malévot, hogy fizesse vissza a 100 milliárd forint értékű támogatást, melyet 2007 és 2010 között kapott a magyar államtól.

2012 február 3-án a Malév csődöt jelentett. Röviddel ezután 22 lízingelt gépéből álló flottáját visszaadta, ezzel Magyarország elvesztette nemzeti légitársaságát, valamint a cég mintegy 500 beszállítója (beleértve a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret) is megrendült.

2013 júniusában bejelentésre került, hogy egy új, magánkézben lévő nemzeti légitársaság, a Sólyom Airways épül fel a régi hamvaiból. A cég tulajdonosai leleplezték ambiciózus terveiket, miszerint 2017-re 50 gépet fognak üzemeltetni, és Budapest az Európába utazó Közel-keleti és kínai utasok elosztó központja lesz.

A magyar sajtóban terjesztették ezt a fotót, melyen a két Boeing 737-500s (egyiknek mindkét motorja hiányzik) látható.

Míg a legtöbb média optimistán, sőt lelkesen közölte az új nemzeti légitársasággal kapcsolatos híreket, az Index.hu arra a következtetésre jutott, hogy a társaság sosem fog repülni, rámutatva, hogy a fapados légitársaságok közötti éles verseny okozta elsősorban a Malév csődjét is.

Az Index.hu szkepticizmusa megalapozottnak bizonyult. A Sólyom Airways komoly turbulenciába került, amikor a Közel-keleti befektetőkkel folytatott tárgyalások során sem találtak stratégiai befektetőt. Október 10-én a Sólyom bejelentette, hogy nem tudja kifizetni alkalmazottainak szeptemberi bérét. A következő hetekben Hévizi Tamás kommunikációs igazgató továbbra is azt bizonygatta a sajtó számára, hogy folyamatban van a repülési engedélyek beszerzése és a Sólyom decemberben már repülhet.

November 12-én bejelentették, hogy a céget eladták a “Charity March” nevű jótékonysági szervezetnek, melyet vélhetően Afrikában élő magyarok alapítottak, és igazgatója az a Welsz Tamás, akit az Interpol csalásért köröz.

Ma bejelentették, hogy ameddig a repülési engedélyekre vártak, a Sólyom Airways legalább 100 reménykedő beszállító-jelöltet vert át mintegy 50 millió forinttal, azzal, hogy „regisztrációs díjat” valamint „biztonsági letétet” kért tőlük előre azért, hogy bekerüljenek a cég „Minősített Beszállító Adatbázisába”.

Annak ellenére tették ezt, hogy a Sólyom Airways weboldalán kötetnyi anyag olvasható , ami sokat elmond azokról légi manőverekről, egy állami tulajdonú cég részéről támasztott követelményekről:

“Célunk egy olyan adatbázis létrehozása, amelyben olyan gazdasági szereplők találhatóak, amelyek az aktuális megrendeléseket pontosan, határidőre, az előírt minőségben és mennyiségben tudják teljesíteni. Mi nem szeretnénk, ha bárki ‘megkeresne’ bennünket és ‘felajánlana”‘különböző összegeket csak azért, hogy a beszállítónk lehessen. Erről a díjról a vállalkozások számlát kapnak, költségként elszámolhatják, legális pénzmozgás történik a felek között. Ebben a rendszerben nem kell a beszerzési vezetőt „szeretni”, ebben a rendszerben nem kell pénzeket kivonni a vállalkozásból, „tisztára mosni” és zsebbe adni, nem kell számlákkal trükközni, nem kell a házipénztárral „játszani”

Eredetileg preferálták volna, hogy nem kötnek szerződést olyan vállalkozással, amelynek  „például nincs egy évnél régebben lejárt vám vagy adótartozása. Nyilvánvalóan preferáljuk azokat a vállalkozásokat, amelyek nem állnak csődeljárás, felszámolás alatt, ahol a vezető tisztségviselőt nem ítélték el jogerősen különféle bűncselekmények miatt.” A Sólyom vezetője, Lucsik János folyamatosan változtatta meg a szövegezést, és az index.hu szerint végül azok a cégek is jelentkezhettek, akik az előző három évben tilosban jártak.

“Üzletpolitikánk szerint preferáljuk azokat a vállalkozásokat, amelyeknek A pénzügyi és gazdasági alkalmasság vizsgálata pedig a vállalkozás felkészültségét hivatott igazolni. Úgy véljük, a Sólyom Hungarian Airways és a Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding beszállítójának lenni, önmagában is a minőség szimbóluma.”

Miután a Sólyom bejelentette, hogy nem tudja kifizetni az alkalmazottai bérét Lucsik János igazgató bejelentette, hogy felfüggeszti a beszállítói regisztrációs eljárást és 60 napon belül visszafizeti a befizetett díjakat Azonban annak fényében, hogy nemrég eladták a Sólyom Airwayst a Charity March-nak, kicsi rá az esély, hogy ez megtörténjen.

A tanulság a történetből annyi, hogy ne bízz senkiben, aki indoklás nélkül állítja azt magáról, hogy nem tisztességtelen.

Hivatkozás:

A Sólyom ezen kaszált nagyot, Index.hu, 2013. november 20.