[Balról jobbra: Szél Bernadett, Majtényi László, Pásztor Emese. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám]

Szél Bernadett szerint a nemzetbiztonsági bizottság egy „szörnyszülött” lett – az lényegében részévé vált a Fidesz propagandagépezetének. Az LMP politikusa az általa megismert adatok alapján azt mondja: nyoma sincs olyan információnak, ami alapján például az egyik nemzetbiztonsági kockázatként emlegetett Eötvös Károly Intézetnek bármi félnivalója lenne, a Soros-hálózat pedig egyszerűen a képzelet szüleménye. A Majtényi László vezette civil szervezetnél időközben véleményezték a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos jogszabályokat módosító tervezetet, és szerintük az több sebből vérzik. Szél Bernadett szerint az, hogy a jogszabály csak a választások után lépne életbe, felveti azt a lehetőséget, hogy a kormánypártok a választásokig politikai célokra szeretnék felhasználni a titkos információgyűjtést.

Minden alapot nélkülöz Németh Szilárd, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes alelnökének a „Soros-hálózattal együttműködő” civil szervezetek elleni kampánya, a testület ülésein ugyanis szóba sem került az Eötvös Károly Intézet (Ekint) – közölte Szél Bernadett csütörtökön a civil szervezet irodájában tartott sajtótájékoztatón. Az sem volt igaz, hogy Német Szilárd utasította volna a titkosszolgálatokat a civil szervezetek átvilágítására, amit egyébként jog szerint nem is tehetett volna meg.

Úgy kezdtek el civil szervezeteket nemzetbiztonsági kockázatként megnevezni, hogy ennek az „égvilágon semmi alapja nincs” – magyarázta a 2014 óta a parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagjaként dolgozó ellenzéki politikus. A jegyzőkönyvekben nyoma sincs olyan információnak, „ami alapján például az Ekint-nek bármi félnivalója lenne. Őket semmilyen szinten nem lehet nemzetbiztonsági kockázatként azonosítani” – magyarázta Szél, aki szerint „egy végtelenül gusztustalan boszorkányüldözés folyik”, mindez pedig megbocsáthatatlan.

Az LMP miniszterelnök-jelöltje úgy látja: a kormányzat saját politikai céljaira igyekszik felhasználni a nemzetbiztonsági bizottságot, a legutóbbi ülés pedig egy olyan határvonalat jelent, ami mellett „az ország nem mehet el szó nélkül”. Mint arról lapunk is beszámolt, Németh Szilárd, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes alelnöke korábban titkosszolgálati információkra hivatkozva három civil aktivistát nevezett meg – Gulyás Márton aktivistát, Schilling Árpád színházi rendezőt és Vágó Gábor egykori országgyűlési képviselőt –, mint a Fidesz által alaposan beharangozott őszi zavargások lehetséges szervezőit.

Teszi mindezt ahelyett a bizottság, ami a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által is deklaráltan feladata lenne: hogy egy független, jogvédelmi karakterű ellenőrző szervként működjön közre a nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésében. Épp az említett jogvédelmi szerep az, ami miatt az Ekint segítséget kért Szél Bernadettől, még ha a magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának gyakorlatában erre meglehetősen kevés precedens is van – jegyezte meg Majtényi László, az Ekint elnöke.

Az a bizottsági képviselő, aki minősített adatot nyilvánosságra hoz – márpedig a bizottságban előkerülő adatok 90 százaléka ilyen –, „börtönbüntetéssel játszik” – utalt ezzel félreérthetetlenül Szél Bernadett Németh Szilárd esetére. Az ellenzéki politikus szerint ez így egyszerűen nem mehet tovább. „Nem lehet viccet csinálni a nemzetbiztonsági bizottságból, és nem lehet azt pártpolitikai célokra felhasználni” – tette hozzá Szél, aki mondandójában a civil társadalom, és a titkosszolgálati szervek független működésének fontosságára is igyekezett felhívni a figyelmet.

A nemzetbiztonsági bizottság mostanra a civilek – az általuk „Soros-hálózatnak” nevezett szervezetek – elleni harc terepévé silányodott – folytatta. Szerinte az, hogy Németh Szilárdot hazugságon fogták, feketén fehéren bizonyítja, miként próbálják a Fidesz oldaláról befolyásolni a közvéleményt, és próbálnak egy olyan szerepet tulajdonítani maguknak, amire egyébként nincs lehetőségük.

[Balról jobbra: Szél Bernadett, Majtényi László, Pásztor Emese. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám]

Szél Bernadett arról is szót ejtett, hogy a legutóbbi bizottsági ülés azért is tartott szokatlanul sokáig, mert rengeteg kérdést tett föl arra vonatkozóan, hogy mi az a „Soros-hálózat”, de saját elmondása szerint még mindig fogalma sincs arról, hogy az micsoda. Ez a képzelet szüleménye, az általa ismert információk alapján nincs Soros-hálózat – magyarázta. Az, amit – például Németh Szilárd – a bizottsági ülésről  a közvélemény felé kommunikál, és ami a bizottságban valójában történik, az „két totálisan különböző dolog”. Egy „szörnyszülött lett” a nemzetbiztonsági bizottságból, amitől fél, és ami miatt szorong a magyar embereknek egy része – tette hozzá.

Szél Bernadett feljelentést akart tenni, de nem tehetett

Ahogyan egyébként azt korábban Szél már jelezte: az említett eset miatt feljelentést tesz, csakhogy közben kiderült, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint nem tehet sem ő, sem az, akinek a neve elhangzott, csak és kizárólag az, aki ezeket az információkat minősítette. A politikus ezért levélben az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz (AH) fordult, hogy tegyék meg a feljelentést. Szél Bernadett szerint a helyzet így nem maradhat, ezért jogszabály-módosítást kezdeményez annak érdekében, hogy hasonló esetben bárki tehessen feljelentést, akinek tudomása van arról, hogy jogsértés történt. Az ezzel kapcsolatos hatályos törvényi szabályozás Majtényi László szerint egyébként „bizonyosan alkotmányellenes”.

Nem egyszerűen az Ekint-ről van szó, hanem egy civilek elleni kormányzati hadjáratról, „ami minden ténybeli, és minden jogi alapot teljes mértékben nélkülöz” – magyarázta az Ekint elnöke, aki a mostani helyzetet a ’80-as évek Szovjetuniójához hasonlította, ahol egyszerűen elmebetegnek nyilvánították azokat, akik szerint nem az egypártrendszer a legjobb politikai berendezkedés, és kórházba zárták őket, ahol aztán elektrosokkal próbálták őket kigyógyítani a „betegségből”. Ma Magyarországon új nemzetbiztonsági kockázat ütötte fel a fejét, ez a kockázat pedig az autonóm ember, az autonóm csoport és az autonóm szervezet. „Mindenki, aki intellektuális és morális függetlenségre törekszik, ebben a kampányban mint nemzetbiztonsági kockázat jelenik meg” – magyarázta meg a hasonlatot a demokratikus ellenzéki pártok korábbi köztársaságielnök-jelöltje.

Majtényi László Bibó István 1956 október 30-i jegyzetére hivatkozva megjegyezte, miszerint az elnyomó állam, az uralom és a hatalom állama a múlté. „Ennek a dúvad államnak minden megnyilvánulását meg kell szüntetni” – idézte az Ekint elnöke az egykori államminisztert. Később – kérdésre – hozzátette, miszerint természetesen ez a küzdelem alkotmányos keretek között értendő. Majtényi szerint tehát itt nem önmagában Németh Szilárd személyéről van szó, hanem egy rendszerszintű problémát mell megoldani.

Az Ekint szerint a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos jogszabályokat módosító tervezet nem alkalmas arra, hogy megfelelő választ adjon a strasbourgi „minimumra”

Korábban – egy konkrét peres ügy, a Szabó and Vissy kontra Hungary nyomán – az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Magyarországot a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyeléssel kapcsolatos törvényi garanciák hiánya miatt. A kormányzat az ítélet után több mint egy évet késlekedett azzal, hogy bemutassa az új szabályozás tervezetét – végül augusztus 18-án jelent meg –, ám széleskörű társadalmi vita helyett mindössze egy hetet adott annak véleményezésére.

Ezt az Ekint megtette, a szervezet álláspontját pedig Pásztor Emese, az Ekint kutatója ismertette.

A strasbourgi bíróság egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy egy demokratikus jogállamban a nyilvánosságnak nagyon fontos garanciális funkciója van, ám a tervezet közzétételének körülményeiből világosan látszik, hogy ez az üzenet nem ment át. Ez jelen jogszabály esetében kimondottan fontos lenne, hiszen titkos információgyűjtésnek bárki lehet az alanya, vagyis lényegében minden állampolgárt érint a dolog – magyarázta Pásztor Emese.

Tartalmilag az Ekint-nek három gondja van a tervezettel:

• A tervezet szerint a titkos információgyűjtés intézményi kontrollját a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jelentené, miközben Strasbourg főszabálya szerint e feladat a végrehajtó hatalomtól független bíróságok kezében kellene, hogy legyen, ettől pedig csak kivételes esetben – nyomós indokkal – lehet eltérni, a tervezetben viszont semmiféle indoklás nem szerepel.
• Az EJEB szerint titkos megfigyelésre egy független szervnek, lehetőleg egy bíróságnak kell előzetesen engedélyt adnia. Ezzel szemben a magyar törvénytervezet azt mondja, hogy az engedélyt az igazságügyi miniszter adja ki, és az engedélyről utólag mond véleményt a NAIH, vagyis akár egy teljes hét is eltelhet úgy, hogy valakit mindenféle jogalap, nélkül tiltott eszközökkel, kizárólag a végrehajtó hatalom utasítására megfigyelnek. Ez az Ekint szerint elfogadhatatlan. Strasbourg csak kivételes esetben – például sürgősség okán – fogad el olyan lehetőséget, hogy később hagyjanak jóvá egy információgyűjtést.
• A magyar tervezet egyfajta jogorvoslati metódust – úgynevezett „megfigyelési panaszt” – szeretne bevezetni, ám ez az Ekint szerint nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy bármilyen hatékony alapjogvédelmi funkciót ellásson. Ez az eljárási határidők miatt sem lehetséges, de a tervezet ezen részében vagy egy nagyon jellemző paradoxon, ami teljesen érthetővé teszi az Ekint álláspontját: a javaslat szerint az nyújthat be megfigyelési panaszt, aki tudomást szerez arról, hogy megfigyelték. Elég abszurd, nem? Mindemellett – Strasbourg szerint – amennyiben véget ért a titkos adatgyűjtés, akkor annak alanyát értesíteni kell(ene), erről azonban a magyar jogszabálytervezetben egy árva szó sem esik.

Szél Bernadett is egyetért azzal, hogy a kontrollt a bíróságok kezébe kellene helyezni. Az pedig, hogy a tervezett jogszabály a választások után lépne életbe, „felveti – és senkinek ne legyen ezzel kapcsolatos illúziója a mostani politikai helyzetben – azt az aggasztó lehetőséget, hogy a kormánypártok a választásokig politikai célokra szeretnék felhasználni Magyarországon a titkos információgyűjtést” – tette hozzá az LMP-s politikus, aki ezért arra kérte az illetékes minisztert és a nemzetbiztonsági bizottság kormánypárti tagjait, hogy álljanak ki, és indokolják, miért akarják a törvény hatályba lépését a választásokig kihúzni.

A sajtótájékoztató végén kérdésre válaszolva Majtényi még elmondta, hogy nem kapott felkérést a baloldali pártoktól a miniszterelnök-jelöltségre vonatkozóan, de ha lenne is ilyen a jövőben, azt nagy valószínűséggel nem fogadná el.

Azt is megjegyezte, miszerint a kormányzati megfélemlítő-kampány nyilvánvalóan hat a támogatókra és a közönségükre, egy-egy propagandacikk elolvasása után pedig nem egyszer ő maga is „szorongással” ment be az Ekint-irodába, hogy milyen hangulatban találja a kollégáit, de mindig nagyon pozitív élménye volt – szemben azzal, amit gondolt. „A kollégák a térdüket csapkodva kacagnak azon, ami arról szól, hogy minket megfélemlítsenek” – jegyezte meg Majtényi László.