A stratégiai megtévesztés alapvető szerepet játszik az orosz hadviselés eszköztárában, de lehet védekezni ellene – mondja Rácz András, a Finn Külügyi Intézet korábbi vezető munkatársa, aki a Budapest Beaconnek adott interjújában példákon keresztül mutatta be, hogyan működik az orosz propagandagépezet. Egyes esetek arra is rávilágítanak, miért véli úgy, hogy Magyarország nem kiváltságos partnere Oroszországnak.

Rácz András, az orosz biztonsági és védelmi politika szakértője nemrég tért haza Finnországból, ahol a Finn Külügyi Intézet vezető kutató munkatársaként dolgozott. A jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az oroszok által terjesztett álhírekről, a megtévesztés elleni védekezés lehetséges módjairól, és a magyar-orosz kapcsolatokról is szót ejtett a Budapest Beaconnek adott interjújában.

A stratégiai megtévesztés, mint a modern hadviselés eszköze

Egy, a Finn Külügyi Intézet által 2016-ban kiadott, a „Fog of Falsehood: Russian Strategy of Deception and the Conflict in Ukraine” (A valótlanság köde: az orosz megtévesztési stratégia és az ukrajnai konfliktus) című könyvében Rácz András és a kötet társszerzője, Katri Pynnöniemi arra a megállapításra jutott, hogy a stratégiai megtévesztés alapvető szerepet játszik az orosz információs hadviselés eszköztárában. A könyv részletezi, miként használta Oroszország a stratégiai megtévesztést az ukrán konfliktusban, és hogyan igyekezett befolyásolni a közvéleményt a helyzettel kapcsolatban.

„A stratégiai megtévesztés sokkal több, mint puszta dezinformáció: a félretájékoztatás, a pozitív propaganda és a hivatalos nyilatkozatok ennek az eszköztárnak a szerves részét képezik” – figyelmeztet Rácz. Azt sem szabad elfelejteni, miszerint Oroszország 2014-ben elfogadott katonai doktrínája szerint az információs hadviselés azonos fontosságú a szárazföldi, tengeri és légi hadviseléssel, és mint ilyen, azonos forrásokat is igényel – teszi hozzá.

Szerinte az amerikai választásokkal vagy az ukrán-konfliktussal kapcsolatos események – ebben a kontextusban vizsgálva – senkinek sem okozhattak meglepetést. Az oroszok ugyanazt az eszköztárat használták az emberek félrevezetésére Ukrajnában, mint egy bizonyos üzenet terjesztésére az Egyesült Államokban – véli a szakember.

Január elején jelent meg a CIA, az NSA és az FBI jelentése. Ebből világosan kiderül, hogy az említett eszköztárat nemcsak zavarkeltésre, de egy konkrét cél vagy forgatókönyv előmozdítására is lehet használni. Az amerikai elnökválasztás esetében a befolyásolási szándék a jelentés szerint egy konkrét jelölt támogatására irányult, de az eszköztár és az eszközök azonosak voltak az Ukrajnában használatosakkal.

Két történet, ami megmutatja, hogyan lesz világbotrány egy ártatlan füllentésből, vagy egy valódi, ám jelentéktelen fotóból

„Amikor az ukrajnai háború 2014 nyarán eszkalálódni kezdett, az egyik oroszbarát magyar nyelvű honlap olyan hírt közölt, melynek illusztrációjában tankokat szállítottak vasúti szerelvényeken Ukrajnába. A megjelent hír szerint Magyarország titokban szállított tankokat Ukrajnába, hogy így támogassa a szeparatisták elleni harcot” – említ egy példát Rácz, hozzátéve, miszerint a „hírt” Magyarországon tették közzé, és komoly botrányt okozott: az orosz külügyminisztérium azonnal védekező álláspontra kényszerítette a magyar diplomáciát.

Azzal vádolták meg Magyarországot, hogy beleavatkozott egy fegyveres konfliktusba, miközben a valóság az, hogy amikor a tankokat lefényképezték, azokat épp az egyik magyarországi tárolóhelyükről szállították át egy másikba, vagyis a kép valódi volt, de a hír hazugság.

A honlap, melyre Rácz utalt, a beszámolók szerint kapcsolatban állt a GRU-val, azaz az orosz katonai elhárítással is.

Egy másik, stratégiai megtévesztésen alapuló hírt is említ Rácz: az alaphírben egy orosz származású német lány szerepelt, aki egy éjszakai buli után később ért haza, és azt füllentette a szüleinek, hogy migránsok támadtak rá. Később kiderült, hogy a történetnek nincs valódi alapja: a lány csak azért találta ki azt, hogy fedezze magát, miközben barátainál volt.

Egy jelentéktelen, Németországban élő oroszok által kezelt Facebook-oldal viszont felkapta a sztorit, amit aztán az orosz állami média is átvett, és óriási botrányt csinált belőle. Azzal vádolták meg a német rendőrséget, hogy nem nyomoztak elég alaposan egy orosz lány ügyében, akit migránsok erőszakoltak meg, sőt, a német rendőrséget oroszgyűlölőnek állították be, lévén, hogy az áldozat egy orosz lány volt. „A teljes német vezetés védekező álláspontra kényszerült” – mondja Rácz, hozzátéve, miszerint még Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is beszállt a vitába, és rendkívül éles vádakat fogalmazott meg Németországgal szemben.

Később persze kiderült, hogy a hírből egyetlen szó sem igaz. Rácz szerint a németek bár jobban is kezelhették volna a helyzetet, tény, hogy az orosz állami média hatalmas buborékká fújt föl egy jelentéktelen hírt, amiből végül diplomáciai botrány kerekedett. Az események hatására ráadásul több száz, Németországban élő orosz kezdett tüntetni Németország ellen: tüntettek a német rendőrség feltételezett oroszellenessége miatt, és tüntettek azért is, hogy megfelelően kezeljék az ügyet.

Rácz szerint a volt Szovjetunióban és számos posztszovjet államban teljesen normális munkának számít, ha valaki fizetett demonstráló. „Ukrajnában például a tüntetés erőszakosságától függően több száz hrivnyát lehet keresni azzal, ha valaki fizetett demonstrálóként tevékenykedik”, de a volt Szovjetunió területén kívül ez volt az első olyan nyilvános megmozdulás, amit az oroszok szerveztek – magyarázza Rácz, hozzátéve, hogy az is teljesen új dolognak számít, miszerint az orosz állami média fűti az ilyen, egykori Szovjetunió területén kívüli – Németország szívében történő – tiltakozásokat.

Az időzítés miatt (Németország „tárt karokkal” fogadta a menedékkérőket a menekültválság közepén) a hírt a német szélsőjobb is terjeszteni kezdte – jegyezte meg a szakember.

Amikor az MTI „fordít félre”

Az orosz propaganda megtalálja az utat más országok médiájába is. Az egyik ilyen eset során a Krím orosz elcsatolásáról számolt be a magyar állami hírügynökség, az MTI – meséli Rácz.

„Szemléztek egy ukrán hírt az úgynevezett »népszavazásról« a Krímben”. Az eredeti ukrán szövegben a népszavazást „illegális népszavazásnak” írták le. A magyar fordításban – bár a fordítás maga tökéletesen rendben volt, valójában irodalmi szintű fordításról volt szó –, pont az „illegális” szót változtatták meg, és az „illegális népszavazás” helyett az MTI „függetlenségi népszavazást” írt.

Ez valójában az eredeti szöveg szöges ellentéte – a nyílt hírhamisítás esete. Elméletileg lehetséges, hogy valaki hibázott, de a fordítás valóban magas minősége nagyon valószínűtlenné teszi, hogy ilyen hiba történjen egy ennyire politika tartalmú cikkben – véli a szakember.

„Egy megbízható partnerrel szemben nem csinálnának ilyet”

Az orosz és magyar vezetőség rendkívül közeli kapcsolata példa nélküli – különösen az ukrajnai háború kitörése óta. Ez egy teljesen szokatlan jelenség – mondja Rácz András. „Nem vagyok a magyar politika szakértője, de azt elmondhatom, hogy orosz oldalról nagyon is van értelme fenntartani a közeli kapcsolatot, és baráti viszonyt mutatni egy olyan országgal, amely mind az Európai Uniónak (EU), mind pedig a NATO-nak a tagja”. Ily módon Oroszország azt mutathatja, hogy egyik szervezet sem annyira egységes – magyarázza.

Azonban, ha valaki az orosz-magyar viszony részleteibe is belemegy, láthatja, hogy szemben azzal, amit egyesek gondolnak, Magyarország nem kiváltságos partnere Oroszországnak. Ha Budapest kiváltságos partner lenne, akkor nem lettek volna ennyire erősek az oroszok (dez)információs műveletei Magyarországon. Nem csupán a pár évvel ezelőtti tankos-incidensről van szó, hanem arról, hogy az orosz katonai hírszerzés a feltételezés szerint támogatja és fegyverekkel látja el a magyar szélsőjobbot, továbbá arról, ahogyan az orosz állami média hihetetlenül elfogult módon számolt be az 1956-os felkelés évfordulójáról. „Egy megbízható partnerrel szemben nem csinálnának ilyet” – vallja Rácz. A jelek arra mutatnak, hogy ez nem egy valós, értékalapú, mély barátság. „Ez annál sokkal kevesebb” – teszi hozzá.

De ha nem értékalapú a magyar-orosz viszony, akkor milyen?

Rácz szerint Magyarország vágya az erős kétoldalú kapcsolatok fenntartására nem az Orbán-kormány idején kezdődött, azonban a paksi bővítés bizonyosan motiválja ezeket a kapcsolatokat.

Ez nem pusztán az energiáról szól, hanem egyéb kereskedelmi érdekekről is. „Ha megnézzük az Oroszországba irányuló magyar export összetételét, annak jelentős részét teszik ki a gyógyszeripari termékek, a gépek, a teherautó- és buszalkatrészek, illetve mezőgazdasági termékek. Az orosz válasz-szankciók bevezetése előtt a mezőgazdasági export a teljes export kevesebb, mint tíz százalékára rúgott, és mégis azt láthatjuk, hogy a magyar oldalról folyamatosan igyekeznek az Oroszországba irányuló mezőgazdasági export szintjét növelni.”

A magyar kormány „valóban úgy tekint Oroszországra, mintha az valós kereskedelmi alternatívát jelentene a Nyugattal szemben”. A cél a kereskedelmi függőség csökkentése a Nyugat felé, és az úgynevezett Kelet felé irányuló kereskedelem növelése. Az elérhető adatok ezidáig ugyan nem támasztják alá, hogy ez a terv sikeres lenne, mégis, a szándék látható a magyar részről – hívja föl a figyelmet a szakember.

Hogyan lehet védekezni a megtévesztéssel szemben?

Az álhírek az aktív stratégiai megtévesztés megtanították a nyugati, liberális demokráciákban élőknek, hogy saját értékeik, – mint például a szabad sajtó –, felhasználhatók arra, hogy aláássák a rendszert, melyben élnek, azonban mintha e fenyegetésekkel szembeni fellépés okozná a legnagyobb problémát a Nyugat számára – véli a szakértő.

„Ez nem egy pletyka, nem egy vissza nem igazolt híresztelés. Ez tény. Benne van az orosz stratégiai dokumentumokban. Nemcsak az információs hadviselés általánosságban, hanem sokat tudunk más, konkrét részletekről is. Tényként ismerjük az úgynevezett troll-gyárak létezését, tudjuk hogyan működnek, milyen nyelveken tevékenykednek, és azt is, hogy (legalább) hány ilyen létezik.”

Rácz szerint pénzt kell befektetni, hogy elemezzük a fenyegetést, saját sebezhetőségünket, és, hogy megtervezzük a védelmünket. Ezek olyan feladatok, melyeket a kormánynak kell(ene) magára vállalnia, vagy legalábbis nagy és tőkeerős szervezeteknek – a civil társadalomnak, alapítványoknak, egyetemeknek, kutatócégeknek.

Rácz András lehetséges stratégiát is említ a megtévesztéssel szemben:

• Ellenőrizzük a forrást: Amikor valaki belép egy híroldalra, görgessen a lap aljára (vagy tetejére), és olvassa el az impresszumot. Ha egyáltalán nincs impresszum, akkor egyszerűen zárjuk be a lapot. Meg kell próbálni felismerni a szöveg jellegzetességeit: ha tele van érzelmi töltéssel, ha igyekszik meggyőzni az olvasót valamiről, akkor érdemes gyanakodni.

• Több forrást érdemes elolvasni: Ne bízzunk meg csupán a Facebook algoritmusában vagy a keresőmotorokban. A kutatások szerint azoknak, akik megosztanak cikkeket a közösségi oldalakon, a 70 százaléka el sem olvassa a cikket, csak annak címsorát. Igyekezzünk felismerni, ha a szöveg címsora és szövegtörzs különböző, mert ez is a manipulációs kísérlet jele lehet.

„Az olvasóknak meg kellene mutatniuk, hogy készek tanulni, elfogadni az eltérő nézeteket, és hogy képesek saját döntéseket hozni. Egy iskolázott, a kritikus gondolkodásra képes, saját értékeihez ragaszkodó népesség sokkal kevésbé sérülékeny a dezinformációs műveletekkel szemben” – hangsúlyozza Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):