Fotó: RTL Klub

Tavaly 1145 külföldi állampolgár vásárolt magyar letelepedési államkötvényt. Az offshore-brókerek a kötvényértékesítés után akár 95 milliárd forintot is kereshettek a program indulása óta.

Tavaly 1145 külföldi vásárolt magyar letelepedési államkötvényt, így 2015. december 31-ig a program három évvel ezelőtti indulása óta összesen 3358-an váltották meg ily módon a jegyüket Európába – írja a Magyar Nemzet az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) adataira hivatkozva. A lap szerint az offshore-brókerek a kötvényértékesítés révén a legóvatosabb becslések szerint 74, de más számítások szerint akár 95 milliárd forintot is kereshettek a program indulása óta.

Az ÁKK adatai szerint ezidáig 3358 letelepedési kötvényt értékesítettek az Európai Unión (EU) kívüli országok állampolgárainak.

2015. január 1-től egyébként a kötvények árát kétszázötvenről háromszázezer euróra emelték, ugyanakkor a régi állampapírból érdekes módon még augusztusban is lehetett vásárolni: tavaly 138 külföldi vett az olcsóbb, míg 1007 a drágább kötvényből.

Decemberben őrült roham indult, hiszen csak az év utolsó hónapjában 241 külföldi vásárolt letelepedési kötvényt, azaz az éves forgalom ötöde decemberben zajlott le. Az államnak a kötvények névértékén számolva elméletileg 336,6 millió euró bevétele keletkezett, a valóságban ennél azonban kevesebb, mivel a papírokat diszkontáron bocsátja ki az ÁKK, és lejáratkor éri majd el a névértékét.

A program spiritusz rektora a Fidesz akkori parlamenti frakcióvezetője, most propagandaminiszter Rogán Antal. A kötvények birtokosai fél év elteltével letelepedési engedélyt kapnak, melynek birtokában szabadon utazhatnak a schengeni zónában, melybe a legtöbb EU-tagállamon kívül Svájc és Norvégia is beletartozik.

A 2013-ban elfogadott törvény lehetővé tette, hogy a letelepedési kötvényeket értékesítő partnereket a parlament gazdasági bizottsága jelölje ki, melyet októberig még maga Rogán elnökölt, s amelynek tizenöt tagjából tíz kormánypárti. A kijelölés módja azt jelenti, hogy az ÁKK-nak nincs lehetősége közvetlenül értékesítenie a kötvényeket a külföldi állampolgároknak, csak a bizonyos országokra vagy régiókra kijelölt továbbértékesítők tehetik ezt meg, akik ezen nem keveset kerestek, ráadásul még pénzügyi beszámolót sem kell beadniuk.

Az egy kivételével az offshore cégek körében népszerű helyszíneken – a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Cipruson, Szingapúrban és Máltán – bejegyzett cégek negyven- és hatvanezer euró közötti díjat kérnek az ügyintézésért cserébe, ezenfelül kötvénycsomagonként további huszonkilencezer euró is náluk landol. Ezen az üzleten nagyon egyszerűen lehet hatalmas pénzeket keresni. A huszonkilencezer eurót persze a kötvényvásárlástól számított öt év múlva esedékes lejáratakor az ügyfél ugyanúgy visszakapja, mint a maradék 271 ezret, csakhogy nem a közvetítőtől, hanem a magyar államtól, végső soron az adófizetők zsebéből.

Az induló hét cégből ma már csak négyen részesülnek az üzletből, miután három vállalkozásnak mondvacsinált okokra hivatkozva visszavonta a forgalmazási engedélyét a testület. Az a cég ugyanis, amelyik az elmúlt három évben nem érte el a családtagok nélkül számított összesen száz kérelmezőt, nem folytathatja a tevékenységét. A döntés furcsasága ugyanakkor, hogy a testület ki sem várta a három évet, s a múlt hónapban vissza is vonta két vállalkozás engedélyét.

Más furcsaságok is akadtak azonban a közvetítőcégek körül. Két liechtensteini vállalkozás esetében az ottani hatóságok által bepecsételt dátumnál négy nappal korábban érkezett meg a parlament gazdasági bizottságához az a két kérvény, amelyeket a hercegségben bejegyzett közvetítővállalkozások adtak be a letelepedési államkötvények forgalmazásának engedélyezésére. Bár a bizottság a két vállalkozás esetében különböző tulajdonosi kört emleget, a valóságban a két céget ugyanazon a napon alapították, és a cégbejegyzésről szóló határozatot mindkettőjük esetében 17 óra 26 perckor nyomtatta ki a liechtensteini cégbíróság.

Több olyan cég is van továbbá, amelyet valamelyik adóparadicsomnak tartott helyszínen jegyeztek be, mégis Magyarországon tart fenn irodát. Nagy kérdés, hogy ha a vállalkozásnak megfelel Magyarország árusítóhelyként, miért kellett a vállalkozást külföldön bejegyeztetni. Más érv nem nagyon látszik, mint az, hogy ki akarják használni a hazainál kedvezőbb adószabályozást.

Vannak, akik úgy vélik, Rogán bizottsága a jól jövedelmező kötvényértékesítési üzletet azért intézi ilyen módon, hogy ne derüljön ki a cégek valódi tulajdonosi háttere, a nemrég kinevezett propagandaminiszter azonban bizonyára tudja, hogy kik ők valójában, hiszen a korábban általa vezetett parlamenti bizottság feladata eldönteni, mely cégek értékesíthetik a magyar letelepedési kötvényeket.

Tavaly októberben Rogán mind frakcióvezetői, mind bizottsági elnöki posztjáról lemondott, hogy miniszteri rangban Orbán kabinetfőnöke legyen. Hozzá tartozik a huszonötmilliárd forintos állami hirdetési és kormányzati kommunikációs költségvetés is.

Rogán Antal korábban maga dolgozta ki a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció részleteit is. Utóbbi keretében egy háromszáz milliós szerződést írt alá a HG360 Kft-vel, melynek tulajdonosa Csetényi Csaba, befolyásos Fidesz-támogató, és nem mellesleg Rogán szomszédja (képünkön). Ugyanez a cég szórta tele a „Magyar reformok működnek” kampány keretin belül tavaly nyáron az országot mintegy hatszáz millió forintért. Csetényi vállalkozása legutóbb az MTVA hirdetésértékesítési teendőinek kiszervezése kapcsán került elő. Mivel a kormány a legtöbb hirdetését valószínűleg az MTVA-nál intézi, joggal merül fel a kérdés, hogy miért volt szükség a tevékenység kiszervezésére, vagy az, hogy miért gondolhatta úgy a kormány, hogy 2016-os hirdetési költségvetését rábízza egy három cégből álló konzorciumra, melynek tagja Csetényi cége is, a HG360. A megállapodás rendkívül jövedelmező Rogán szomszédjának, mivel jelentős jutalék üti a markát a hirdetés elhelyezése és a hirdetési felület eladása után is.

2013-ban a HG360 másfélmilliárd forintért szerződött a kormánnyal az ÁKK, a Magyar Turizmus Zrt., illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) megbízásából. Talán ez lehet a magyarázat, hogy miért számolták fel az NFÜ-t 2013 végén, de létezése utolsó napján 2,9 milliárd forintos pályázatot írt ki a szervezet média- és PR-tevékenységére.