November 11. Szent Márton napja

Tours-i Szent Márton római katona volt, aki keresztény misszionáriussá vált, majd végül Tours püspöke lett.  Ő Franciaország védőszentje. Védőszentje ugyanakkor a katonáknak, a gyapjúfonóknak, szabóknak, koldusoknak, borászoknak, fogadósoknak és még a libáknak is.

Márton napját Magyarországon nagy ünnepségek kísérik. A magyar folklór szerint minél többet eszik és iszik valaki Márton napon, annál erősebb és egészségesebb lesz. Az idők során ezen a napon vágták le a felhízlalt libákat az emberek.

Néhány népszerű szólásmondás az ünneppel kapcsolatban:

“Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

“Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

“Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kémény tél várható.”

A hagyomány szerint ez az utolsó nap, amikor a nyájak még a szabad ég alatt legelnek a tél előtt, a juhászok egy csokornyi vessző kíséretében adják vissza a nyájat gazdájának, a nyalábot Szent Márton vesszejének hívták, cserébe ajándékot kaptak a gazdától. A gazda ajtaján bekopogtatva a juhász így szólt:

“Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit…Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!”

Ezután a gazda átadta ajándékait a juhásznak, pénzt, zsírt, szalonnát és kolbászt. A vesszőnyalábot kitették a disznóól elé, hogy tavasszal ismét elővegyék, amikor az állatokat kihajtják legelni.

Márton napján kóstolták meg először az újbort is.

“A bornak szent Márton a bírája.”

Baranyában tilos volt a ruhákat kimosni, vagy kiteregetni ezen a napon, nehogy elpusztuljon egy jószág. A helyiek a Márton napi időjárásból előre jelezték az időjárást a következő márciusra.

Dunaszerdahelyen november 11-én tartotta a helyi közösség a híres Márton napi piacot.

Kalotaszeg falvaiban a magyar családok Márton napon döntöttek arról, melyik cselédet vegyék fel szolgálatba.

Tours-i Szent Márton élete

Tours-i Szent Márton (316-397) Tours püspöke volt. Magyarországon, Szombathelyen született (a római időkben Pannónia), Márton gyermekéveit Itália területén, majd élete nagy részét Franciaországban töltötte. Apja a Római Birodalmi Lovas-őrségben volt tiszt, akit nem sokkal fia születését követően Észak-Itáliába, a mai Pavia területére vezényeltek.

Szülei akarata ellenére a tíz éves Márton a keresztény templomokba kezdett járni. A tehetős katonatiszt fiaként Mártonnak 15 évesen csatlakoznia kellett a lovassághoz. Állomáshelye Gaul volt a mai Amiens közelében.

“La charité de saint Martin” Louis Anselme Longa festménye

A legendák szerint Márton egyik nap fellovagolt Amiens kapujához és találkozott egy koldussal. Márton elővette kardját és kettévágta palástját, majd felét a koldusnak adta. Amikor aznap Márton álomba merült azt álmodta, hogy Jézus viseli a palástját és Jézus azt mondta az angyaloknak: „Itt van Márton a római katona, aki nincs megkeresztelve; felöltöztetett engem”.

Szolgálatát megtagadta, és nem vett részt a gallok elleni harcban, azt mondta: „Krisztus katonája vagyok. Nem tudok harcolni.” Gyávasággal vádolták és bebörtönözték, majd végül kiengedték, amikor vége lett a hadiállapotnak.

Márton Toursba ment és Poitiers-i Szent Hilár követője lett. Hilár száműzetése után Márton visszatért Itáliába és útja során megtérítette az embereket. A legenda szerint útja során még az ördöggel is szembeszállt.

Életrajzírója szerint Márton arról álmodott, hogy hazatér. Milánó városát elhagyva átvágott az Alpokon, és Pannónia felé vette az irányt, a mai Dunántúlra, ahol megtérítette édesanyját és másokat. Apját azonban nem tudta megtéríteni.

A következő években Márton gyakran találta magát szemben a korai keresztény vezetőkkel. Miután szembement Milánó érsekével, Márton az Itália partoktól nem messze fekvő Gallinara szigetén talált menedéket, ahol a remeték magányos életét élte.

Amikor Hilár 361-ben visszatért, Márton csatlakozott hozzá, és Európában elsőként kolostort alapítottak. A következő évtizedet igehirdetéssel töltötte Nyugat-Galliában.

A helyi közösségek körében népszerűsége miatt tették meg Tours püspökévé 371-ben. Toursba hívták kitalált okok miatt, de a legenda szerint Márton vonakodott attól, hogy felszenteljék püspökké. Miután rájött a meghívás igazi okára Márton elbújt egy magtárban, amely tele volt libákkal, de azok eszeveszett gágogása elárulta búvóhelyét támogatói számára.

Tours püspökeként kolostorokat és parókiákat alapított, kiterjesztette püspökségét elérve olyan távoli városokat is, mint Touraine, Chartes, Párizs, Autun és Vienne, ahol a legenda szerint meggyógyított egy vak embert.

Martin Candes-Saint-Martin-ban, a mai Franciaország középső részén hunyt el 397-ben.

Boldog Márton napot!