[Béndek Péter és Gegesy Ferenc. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter]

Inkább pódiumbeszélgetés, mint könyvbemutató volt az a kedd esti budapesti rendezvény, melynek apropóját Gegesy Ferenc, Ferencváros 1990 és 2010 közötti polgármestere könyvének megjelenése adta. A volt szabadelvű politikus egykori saját pártját, a Szabad Demokraták Szövetségét is élénk kritikával illette.

Rend és rendszer – Húsz év a polgármesteri székben címmel jelent meg a közelmúltban Gegesy Ferenc kötete. A pódiumbeszélgetéssé szublimálódott könyvbemutató – melyen mintegy harminc ember vett részt, köztük Kőszeg Ferenc, a szamizdat Beszélő egykori szerkesztője, az SZDSZ alapító tagja, volt országgyűlési képviselője – visszatekintés volt az 1990 és 2010 közötti húsz évre: hol lett elszúrva – és milyen elszúrásokban volt részben vagy egészben felelős az SZDSZ.

Nincs ideje elolvasni? Hallgassa meg!

Gegesy arra hívta föl a figyelmet, hogy 1990-ben a magyar társadalom nem kiharcolta a váltást, hanem hozzájutott egy lehetőséghez, köszönhetően a gazdasági csődnek és a Szovjetunió összeomlásának. Az MDF – emlékezett – a harmadik utat, míg saját pártja, az SZDSZ a szociális piacgazdaságot propagálta. A társadalom jólétet, javuló helyzetet várt, de ez teljesen irreális várakozás volt.

Ugyancsak irreális várakozás volt az egykori IX. kerületi polgármester szerint a rendszerváltást megelőző negyven évben elkövetett igazságtalanságok helyrehozatalának igénye, bár sokan ezt is várták. „Egy elrontott emberi életet mivel lehet helyre hozni?” – tette föl a költői kérdést.

Gegesy szerint a rendszerváltáskor célul lehetett volna kitűzni, hogy az életszínvonal legalább ne romoljék az elkövetkező években, azonban a GDP növekedést illetően Magyarország azóta is „tök utolsó” a térségben. Az amúgy közgazdából lett volt kerületi vezető ezzel kapcsolatban arra hívta föl a figyelmet, hogy az 1989-es reáljövedelmet csak 2007-ben érte el ismét Magyarország.

[Gegesy Ferenc. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter]

Gegesy emlékeztetett a Pető-Kónya-vitára, ahol „az egyik fél az igazságot, a másik a jogszerűséget akarta”, azonban egyikből sem lett semmi. Számos példával igyekezett alátámasztani, hogy a jogszerűségből miért nem lett semmi – többek közt a Tocsik-üggyel. Magyarország átvette a nyugati politikai intézményeket, csak ezek az intézmények nem megfelelően lettek használva, például az 1990. július 29-i népszavazásra semmi szükség nem lett volna. „Én elmentem, de nagyon rossz érzésekkel” – tette hozzá.

Gegesy saját pártjának is gazdagon odapörkölt. Azért bírálta az akkori, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és az SZDSZ alkotta kormányt, mert az 1994-ben, a parlamenti és az önkormányzati választás között megváltoztatta az önkormányzati választás szabályait. „Civilizált országban ilyet nem csinálnak” – mondta. Emlékeztetett: 1996-ban alkalmi együttműködésben „a kormány nagyobb pártja” és az ellenzék „leboltolta” a televíziós frekvenciapályázatot. Az ugyancsak az SZDSZ részvételével megalakult Medgyessy-kormány is megkapta a magáét: 2003-ban, három hónappal hivatalának lejárta előtt Mellár Tamást lemondatták a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) éléről.

A demokratikus intézmények – például a rendőrség – nem működtek jól, a bíróságok túlterheltek voltak. A sajtó sem működött jól, ráadásul egy jelentős részéből pártsajtó lett – folytatta a közelmúlt ostorozását Gegesy.

A formálisan mégiscsak könyvbemutatón beszélgetőpartnere, Béndek Péter politikai filozófus, az angolszász értelemben konzervatív, ha jobban tetszik, szabadelvű-konzervatív irányultságú Polgári Konzervatív Párt (PKP) spiritusz rektora és volt elnöke, A mi hazánk blog agytrösztje úgy fogalmazott: vaskos kritikai corpussá nőtte ki magát a kötet, ami „nem könnyű olvasmány”.

[Béndek Péter. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter]

Az SZDSZ nagy modernizációt hajtott végre, de tevékenysége kimerült a politikai rendszer védelmében – vette vissza a szót Gegesy, hozzátéve, hogy megszületett a rendszer, de azt a széles tömegek nem igazán érezték magukénak.

Elmondása szerint az 1994-es, általa erősen ellenzett koalíciókötéskor azt a kompromisszumot kötötte saját magával, hogy nem lép ki a pártból, és továbbra is vállalja a IX. kerületi polgármesterséget, de az országos politikában nem vesz részt. Az ezen a vonalon továbbmenő Gegesy szerint pártja 1996-ban csak azért nem lépett ki a kormányból, „mert szerettünk a miniszteri székben ülni”, de, mint hozzátette, „ez egy érthető szempont”.

Az emberi jogi kérdések tematizálásáról – ami kedves szokása volt az SZDSZ-nek – nagyon hamar kiderült, hogy önmagában kevés – folytatta az egykori kerületvezető.

A körülbelül tízperces, tudósítónk számára teljesen érthetetlen egyik közönségkérdés arra irányult, miszerint miképp eshetett meg az a szégyen, hogy azt a kerületet, amelyben a Ferencvárosi Torna Club (ami, ha jól értjük, ebben a relációban a Nemzet Csapata – a szerk.) működik, húsz éven át egy szabaddemokrata (értsd: nemzetietlen – SZ.P.) polgármester vezesse.

A korábban már említett Kőszeg Ferenc – aki többször volt az SZDSZ ügyvivője, 1990-től 1998-ig pedig a párt országgyűlési képviselője – hozzászólásában azt mondta: az SZDSZ nem gondolta végig, hogy Magyarországon mekkora és milyen tartós gazdasági córesz lesz. A rendszerváltáskor a Fidesz és az SZDSZ elfogadta, hogy nincs más lehetőség, Magyarországon kapitalizmusnak kell lennie, de a két párt akkor úgy vélte, hogy a kapitalizmust lehetőleg emberarcúra kell szabni – emlékezett vissza a volt SZDSZ-es politikus.

Béndek Péter még megjegyezte, hogy az Európai Unióhoz (EU) történt csatlakozás előtt az alacsonyszintű önkormányzatok a nagy kifizetőhelyek voltak. Emellett arról is szót ejtett, hogy „a magyar társadalom alapvetően nacionalista”. A PKP volt elnöke szerint ez 2005 előtt is így volt, azonban körülbelül 2005-ig, 2006-ig volt abbéli remény, hogy Magyarországból egy jó helyet lehet csinálni.

Gegesy még mondott pár pozitív szót a rendszerváltás korának önkormányzatiságáról. Szerinte a rendszerváltáskor a kelet-közép európai térség egyik legtöbb hatáskörrel bíró önkormányzata volt a magyar, és akkor még a finanszírozása is jó volt.

A néha kissé eklektikus pódiumbeszélgetés során szóba került a 4-es metró, de Bibó István is, a közönség hozzászólásait pedig – az említetteken kívül – inkább borítsa jótékony homály.

Helyszíni tudósítónk interjút készített Gegesy Ferenccel. Az interjút a következő napok valamelyikén közöljük.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):