| Balról jobbra: Tarjányi Péter, Lattmann Tamás, Bodnár Zoltán |

Bodnár Zoltán szerint az ellenzéki pártok vállát súlyos történelmi felelősség nyomja, s ha ezt nem látják be és hagyják, hogy Orbán 2018-ban győzzön, akkor a jövő generációi úgy fognak rájuk emlékezni, mint „akik veszni hagyták Magyarországot”. A jövő évi választás tétje ugyanis nem kisebb, mint az ország jövője. Az idő vészesen fogy, a Tarjányi Péter által útjára indított Magyar Progresszív Mozgalom pedig az utolsó pillanatig menteni akarja a menthetőt. A biztonságpolitikai szakértő azt mondja, ők készen állnak, céljuk, hogy a demokratikus ellenzék pártjai megállapodjanak egy közös, nem pártpolitikus miniszterelnök-jelöltben. Botkának viszont mennie kell.

Tarjányi Péter 2015 végétől kezdve csaknem egy éven keresztül adott tanácsokat az MSZP felső vezetésének, a párt pedig őt bízta meg azzal, hogy találjon egy, a társadalmat megszólítani képes miniszterelnök-jelöltet a civil szférából. Így lett Lattmann Tamásból jelölt a jelöltségre, csak aztán jött Botka. Tarjányi szerint az első pillanattól kezdve miniszterelnök-jelölt keresés volt, és erről minden érintett, vagyis Molnár Gyula, az MSZP tavaly júniusban megválasztott elnöke is tudott. Minderről Tarjányi az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt szerda este. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: rajta kívül más párton kívüli szakértők is ott voltak a megbeszéléseken, ilyen volt például Bodnár Zoltán, a jegybank volt alelnöke.

Rájuk épít az általa életre hívott Magyar Progresszív Mozgalom, melynek „bemutató” háttérbeszélgetésén Tarjányi mellett Bodnár és Lattmann is ott volt csütörtök délelőtt. Ha nagyon röviden kellene a mozgalom célját megfogalmazni, akkor azt írnánk, hogy

„elkerülni a demokratikus ellenzék csúfos bukását 2018-ban”.

Tarjányi – akinek saját elmondása szerint nincsenek politikai ambíciói – a szervező-koordinátor szerepét látja el a szervezetben, amit ne úgy képzeljenek el, mint egy hagyományos értelemben vett mozgalmat. Tarjányiék nem vonulnak utcára, és nem akarnak párttá alakulni. A céljuk csupán annyi, hogy azok a felek, akik nem tudnak egymással zöld ágra vergődni, megtalálják a közös hangot. Ha lesz valamilyen összefogás, és annak lesz eredménye, akkor már elértük a célunkat – magyarázta a bevezetőjében Tarjányi Péter.

Vészesen fogy az idő, a tét pedig óriási

Vészesen fogy az idő – már ami a 2018-as választást illeti –, abban pedig a politikai szereplők között is egyetértés lehet, hogy az „nem egy választás a sok közül”, hanem Magyarország következő néhány évtizedének szempontjából egy sorsdöntő választás. Ha a Fidesz-KDNP hatalmon marad, akkor az Orbán Viktor által kiépített diktatórikus rendszer „egészen korlátlanul ki fog teljesedni” – festett kétségbeejtő jövőképet már mondandója legelején Bodnár Zoltán. Ennek beláthatatlan következményei lesznek – tette hozzá.

A volt jegybankaelnök szerint a demokratikus ellenzék pártjainak fel kell ismerniük a maguk kivételes történelmi felelősségét, és ennek megfelelően kell politizálniuk. Ami az elmúlt másfél-két évben történt, az rendkívül káros, és azt mutatja, hogy ez a felelősség nem kellően erős a pártok vezetőiben – hangsúlyozta Bodnár. Magyarországon nagyfokú az elégedetlenség, de a rendszerváltó hangulat kialakításában elemi fontosságú, hogy olyan politikai alternatívát lássanak a választók, amelyikről elhihető, hogy képes leváltani az Orbán-rezsimet, és aztán képes helyreállítani a demokratikus jogállamot.

Ebben, illetve minden fontos szakpolitikai kérdésben is egyetértés mutatkozik – hangsúlyozta Bodnár, akinek nincs kétsége afelől, hogy az ellenzéki pártok értik: önmagában a parlamenti küszöb átugrásának nincs sok jelentősége,

ha ugyanis Orbán jövőre nyer, akkor 2022-re „itt semmi nem lesz”, akár van frakciójuk, akár nincs.

Esélyük sem lesz arra, hogy ezt a rezsimet leváltsák.

Mindez evidens, de a nyilvánosság felé irányuló kommunikáció dermesztően rontja az esélyeket – folytatta a Nemzeti Bank egykori alelnöke. Botka színre lépése jelezte, hogy az MSZP élére áll az együttműködésnek, de az eredmények azt mutatják, hogy a szegedi polgármester stratégiája semmilyen tekintetben nem vezet sikerre.

Rájuk kell kényszeríteni, hogy „lépjenek egyet hátra”

Mobilizálni kell a civil társadalmat, a civil szervezeteket, a közvéleményt formáló írástudókat, hogy tartsák erős nyomás alatt az ellenzéki pártokat, arra kényszerítve őket, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz, és szüntessék be az egymással való viaskodást. Rájuk kell kényszeríteni, hogy „lépjenek egyet hátra” – magyarázta Bodnár, hozzátéve, miszerint a stratégia technikai megvalósítása részletkérdés, az ugyanakkor nélkülözhetetlen, hogy találjanak egy közös, egyik párthoz sem tartozó miniszterelnök-jelöltet. Egy olyan embert, akit a választók elfogadnak, és aki mögé a demokratikus ellenzéki pártok is felsorakozhatnak – arcvesztés és elfogadhatatlan alkuk nélkül. Hogy ki ez a személy, az lényegtelen.

A baj az – így Bodnár –, hogy az álláspontok igencsak „megkövesedtek”, és minél jobban telik az idő, annál hiteltelenebbé válnak majd a pártok a saját választóik előtt, amikor megteszik azt a bizonyos lépést hátrafelé.

Szerinte ugyanakkor nemcsak az Orbán-rezsim hatalmát kell megszüntetni, de a szélsőjobbot sem szabad a hatalomba engedni – ebbéli meggyőződésének Tarjányi is erőteljesen hangot adott –, hiszen

„a Jobbik minden cukiskodás ellenére is az maradt, ami”.

Kell annyi józanság, hogy a demokratikus ellenzék vezetői felismerjék a történelmi helyzetet. Ha ezt nem teszik, akkor a magyar történelemben egészen gyászos képet fognak mutatni magukról, és húsz-harminc év múlva is ezekről a vezetőkről és ezekről a pártokról komoly megvetéssel fognak beszélni az emberek, „mint olyanokról„ akik veszni hagyták Magyarországot” – összegzett Bodnár Zoltán.

Beteges a politika és a társadalom viszonya

A politika teljesen elidegenedett a társadalomtól, és nem tud egészségesen együtt élni vele – vette át a szót Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Erre az egyik legjobb példa az egyetemi tudás becsatornázottsága a politikába, ami szerinte „egészen beteges”: az állami köldökzsinóron tartott egyetemek mesterségesen szánalmasan alacsony fizetésen tartott oktatói személyes alkukon keresztül juthatnak el oda – már akinek van ehhez gyomra –, hogy a szavuk valamit érjen, eljusson a politikába, és mondjuk meg is fizessék őket érte.

Lattmann szerint nagyon fontos, hogy továbbra is bízzunk abban, hogy a jogszabályok ereje kitart, és merjünk kockázatot vállalni. Van még mibe kapaszkodni, a diktatúrába hajló berendezkedés még nem diktatúra, újra lehet építeni a politika és a társadalom kapcsolatát – hangsúlyozta a jogász, aki az MSZP tavalyi megkeresésében éppen ennek látta a lehetőségét. Mindig az a varázskérdés, hogyan lehet behozni a civileket a politikába: egyszerűen el kell ismerni a munkájukat, és éreztetni kell velük, hogy fontos, amit csinálnak – magyarázta Lattmann. Egy civil miniszterelnök-jelölt azt üzenné a társadalomnak, hogy az ellenzéki pártok képesek megújulni.

De jó lenne másra is.

Lattmann szerint azért is lett volna működőképes a tavaly őszi koncepció, mert lett volna benne egy jó adag „zsarolási potenciál”: a viták – például az alapjövedelem kérdésében – lefolyhattak volna a parlamentben, ugyanakkor a kormány és a miniszterelnök nem pártember lett volna, és nem rettegett volna attól, hogy lemondjon, ha a helyzet úgy kívánja. Aztán szépen visszamegy a szakmájába.

„Nem vagyok sértett, de nagyon nagy baj van”

– mondta az elmúlt napok történéseivel kapcsolatban a jogász. Nem feltétlenül azt a jelöltet kell keresni, aki jó kormányfő lenne, hanem azt, aki alkalmas arra, hogy megnyerje a választást – vetette közbe Bodnár Zoltán.

Visszatérve a jelöltségre a jogász jelezte, miszerint itt nem róla van szó, neki akkor is lesz állása, ha nem lesz miniszterelnök. Egyéni ambíciója a jelöltség kapcsán csupán annyi volt, hogy azt gondolta: egy jól megvívott kampány után ha veszít is az ellenzék, akkor is büszkén fel lehet állni, és 2022-ben – vagy előbb – lett volna „előkép”. Ezzel szemben ha 2018 égés lesz, akkor totális apátiába zuhannak a politikusok, de leginkább az ellenzéki választók. Ez a pártok felelőssége – hangsúlyozta Bodnárhoz hasonlóan.

Botka lépjen vissza

Kérdésre válaszolva Tarjányi, Lattmann és Bodnár is egyetértett abban, hogy Botkának vissza kell lépnie, mert nem működik. Karakteres baloldali programot akartak az MSZP-nek, csak becsúszott néhány „újbalos” elképzelés – fűzte hozzá Bodnár, aki erre példaként az ingatlanadót hozta föl, és nyilvánvalóvá tette, hogy szerinte az nem való Magyarországnak. A másik gond a szereptévesztéssel van: a határozottság és dinamizmus helyett az „engem kövessetek” üzenet ment át a társadalomnak és a többi baloldali pártnak is, pedig egy ilyen helyzetben éppen fordítva kellett volna történnie: meg kellett volna előbb egyezni a közös programban – tette hozzá Bodnár.

Kérdésre válaszolva a volt jegybankalelnök közölte: a miniszterelnök-jelölt személyéről „agyalni mindenkinek szabad”, de

„a kezdeményezők nem kívánnak királycsinálók lenni”.

Jelöltállítás is szóba jöhet, de most nem ez a cél – tette hozzá Lattmann.

Tarjányiék az elmúlt időszakban nem tétlenkedtek: kommunikációs hálót alakítottak ki a közösségi médiában, és ezen keresztül már elég sokat tudnak mondani a körzetekről. Ennek alapján olyan információk birtokában vannak, mint például, hogy milyen segítséget várnak a brit szigeteken dolgozó magyarok a következő magyar kormánytól. Ez az üzenet, nem pedig az, hogy visszaadjuk a 13. havi nyugdíjat – magyarázta a biztonságpolitikai szakértő.

Április közepén ebben a teremben az hangzott el, hogy május végére kettessel fog kezdődni a közvéleménykutatási-adat, és ha ez nem valósul meg, akkor életbe lép az „egyes verzió”, akár Lattmann Tamás személyével, akár más külsős jelölttel – így Tarjányi. Május végén ezután megválasztották Botkát, majd teltek-múltak a hónapok, az MSZP támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt, a szegedi polgármester viszont maradt. Az alkut tartották – nem csináltak palotaforradalmat –, és nem léptek ki a nyilvánosság elé,

de most már „szól a légvédelmi sziréna”, 

a huszonnegyedik órában vagyunk – hangsúlyozta a biztonságpolitikai szakértő, hozzátéve, miszerint immár nem az ő térfelükön pattog a labda.

Sokan már Lattmann keddi megszólalása óta puccsról beszélnek, de Tarjányi Péter szerint nincs szó semmilyen összeesküvésről. Lattmann ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ha párton kívülről el tudnak lehetetleníteni egy miniszterelnök-jelöltet, az már régen rossz.