[Korrupcióellenes tüntetés Bukarestben, 2017. február 4-én. Fotó: EPA]

Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok nem tudtak előnyt kovácsolni a Bulgáriára és Romániára vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmusból – mondja Corina Rebegea. A Center for European Policy Analysis szakértője úgy véli: bár nagy szükség volna átfogó reformokra annak érdekében, hogy az EU hatékonyabban fel tudjon lépni a tagállamokban tapasztalható korrupcióval szemben, jelenleg is van eszköz az unió kezében, csak használni kellene.

A washingtoni székhelyű, de varsói irodával is rendelkező Center for European Policy Analysis (CEPA) egy nonprofit politikai intézet, mely Közép- és Kelet Európát tanulmányozza. Célja egy gazdaságilag vibráló, stratégiailag stabil és politikailag szabad térség előmozdítása, mely szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal. „A CEPA az Egyesült Államok és Közép- és Kelet Európa kapcsolatainak vezető hangja” – áll a szervezet honlapján található bemutatkozásban.

A szervezet Egyesült Államok-Románia programjának vezetője, Corina Rebegea interjút adott a Budapest Beaconnek Washingtonban. A szakértőt arról faggattuk, keleti szomszédunk hogyan jutott odáig, hogy az elmúlt hetekben több tíz-, esetenként százezres tömegtüntetések zajlottak a korrupció ellen országszerte. Az interjúból az is kiderült, mit tehetne szerinte az Európai Unió (EU) azokkal a tagállamokkal szemben, amelyeknél nyilvánvalóan komoly gondok vannak a korrupcióval, a helyi hatóságok mégsem lépnek fel ellene kellő erővel.

Az emberek a folyamat pénzügyi következményeit is felismerték

Óriási tiltakozáshullám söpört végig az elmúlt hetekben Románián, miután a frissen hivatalba lépett szociáldemokrata-liberális kormány január 31-én egy sürgősségi rendeletben módosította a büntető törvénykönyvet és a perrendtartási szabályokat. A változtatások egyik legnagyobb felháborodást kiváltó eleme az volt, hogy ezentúl csak a 200 ezer lejnél (14 millió forint) nagyobb kárt okozó hivatali visszaélésért indíthattak volna bűnvádi eljárást. Bár a rendeletet február 4-én a tiltakozások hatására visszavonták (a hatálytalanítást később a szenátus is megszavazta), sőt, az igazságügyi miniszter is lemondott, a demonstrálók már nem elégedtek meg ennyivel, és a kabinet lemondását követelték.

A tiltakozási hullám azt mutatja, hogy Románia próbál változtatni a rendszerváltás óta kialakult helyzeten. Korábban intézményesített – ha úgy tetszik, rendszerszintű – volt a korrupció: a jog eszközeivel támogatták a politika és az üzleti élet szereplői közötti üzelmeket, ami az egész jogi berendezkedést aláaknázta – emlékeztetett az elmúlt évtizedekre való rövid visszatekintésében Corina Rebegea.

A tiltakozásokra rátérve a szakember azt mondta: a jogállamiságért tüntettek/tüntetnek ennyien. Mondhatják, hogy aprócska módosításokról van szó, az emberek viszont azt látták, hogy aláaknázzák a jogállamot. Ráadásul, széles körben elterjedt, hogy a román kormány összes tagja, illetve „minden párt és a közalkalmazotti szféra összes rétege hasznot húz ebből a rendeletből” – tette hozzá a szakember. Ez nyilván tovább szította az amúgy sem takaréklángon égő tömegeket.

Az emberek megértették, hogy a korrupcióellenes intézményrendszer csupán egyetlen elemének megbénításával is tönkreteszik a jogállamiság mögött meghúzódó alapelvet. Törvényes és felelős kormányzás feltételeinek eleget tevő elvrendszerre van szükség. Ennek része az intézményi függetlenség, a folyamatok átláthatósága, és így tovább – hangsúlyozta Rebegea, aki szerint az emberek e folyamat pénzügyi következményeit is felismerték. „Olyan, mintha ellopnák a pénztárcádat” – példálózott.

A NATO- és az EU-csatlakozás óriási mérföldkő volt a korrupció elleni küzdelemben

A CEPA szakértője szerint a korrupcióellenes küzdelem igazi mérföldköve Románia NATO-hoz való 2004-es, valamint az Európai Unióhoz való 2007-es csatlakozása. A 2004-es nagy uniós csatlakozási hullám után – melynek Magyarország is része volt – új együttműködési és ellenőrzési mechanizmust indított el az Európai Bizottság (EB), melynek célja az volt, hogy a következőként csatlakozó tagországok (Románia és Bulgária) tartsák a kijelölt irányt – már ami a jogállamiságot illeti. A gond csupán annyi – így Rebegea –, hogy a csatlakozóknak mindössze egy kérdőíven kellett beikszelniük, miszerint megfelelnek az EU elvárásainak, de a csatlakozás után már nem volt mód annak biztosítására, hogy a későbbiekben is tartsák magukat azokhoz.

 
Nem meglepő, hogy egyes tanulmányok arra a megállapításra jutottak, miszerint a régióban számos reform végrehajtása – különösen a felelős kormányzás és a jogállamiság terén – lelassult, mivel nem volt az EU kezében megfelelő eszköz arra, hogy az országokat a megfelelő pályán tartsa – hangsúlyozta a szakértő.

A harc megkezdéséhez tehát az uniós csatlakozáson túl szükség volt elszánt politikai döntéshozókra, jogosítványokkal rendelkező civil társadalomra, továbbá megfelelő jogi és közigazgatási mechanizmusokra is. Ennek egyik legfontosabb eleme a 2003-ban alapított román Korrupcióellenes Ügyészség, a Direcția Națională Anticorupție (DNA), amely Rebegea szerint fáradhatatlanul küzdött a korrupció ellen, és nem hátrált meg akkor sem, amikor vezető politikusokkal szemben kellett eljárást indítani. Az egyre sikeresebb korrupcióellenes küzdelmet jól jellemzi az ügyészség által indított ügyek száma is: míg 2006-ban a DNA mindössze 155 ügyben járt el, addig 2014-ben már 1138-ban. Polgármesterek, parlamenti képviselők, exminiszterek, bírák, ügyészek, rendőrök, üzletemberek, egy tábornok, sőt, még a volt miniszterelnök sem tudott kibújni a DNA szorításából.

Az Európai Unió még mindig adós a reformokkal, de…

Uniós szinten „a megfelelő mechanizmus kialakítása nagyon hosszú időt vesz igénybe, különösen a törvényi szabályozás területén. Még komplikáltabb a büntetési tételek területe, mivel azt a nemzeti igazságszolgáltatás szuverén módon akarja kezelni” – emelte ki Rebegea.

Bizonyos uniós kezdeményezések – mint például az egész közösséget górcső alá vevő antikorrupciós jelentés – a jó irányba tett lépésnek bizonyultak, ám nem voltak kellően hatásosak. Az említett jelentést 2014-ben közölték először, a tervek szerint pedig kétévente kellett volna újat készíteni, 2016-ban azonban már ki sem adták. „Valahogy elhalt a kezdeményezés” – jegyezte meg a CEPA szakértője.

A dolog azért is sajnálatos, mert a jelentés lehetőséget teremtett volna arra, hogy megértsük, miként viszonyulnak az egyes tagállamok a korrupció kérdéséhez, ezáltal pedig lehetőség nyílt volna az intézményi mechanizmusok elemzésére, és ajánlásokat fogalmazhattak volna meg az EU egészének szintjén.

Rebegea szerint a 2014-es jelentés egyébként rendkívül „puha” volt. Nem szerepeltek benne nevek, csak nagyon tágan értelmezhető leírások. „Ez egy nagyon diplomatikus módja volt a probléma kezelésének – hogy ne bosszantsák fel a tagállamokat”. Ha a jelentés keményebb, nagyobb figyelmet váltott volna ki, és valódi változást eredményezhetett volna – tette hozzá.

Változások természetesen mindezek ellenére történtek – jó példa erre Románia – a 2004-ben csatlakozott országok ugyanakkor nem tudtak előnyt kovácsolni a Bulgáriára és Romániára vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmusból. Most nehéz is lenne ilyet országonként elindítani, mert néhány ország úgy véli, hogyha 2004-ben elég jók voltak (az uniónak – a szerk.), akkor most is azok – figyelmeztetett Rebegea, aki éppen ezért kiáll amellett, hogy a jogállamiság mechanizmussal ne csupán egyetlen országot szankcionáljanak.

… eszköz most is van a renitensek megregulázására

Korábban az EU kísérletet tett egy uniós ügyészség felállítására, de a CEPA szakértője szerint – már csak a korábban említett problémák miatt is – ez egy „rendkívül komplikált kérdés”. A Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) nyomoz ugyan, de ha a nemzeti hatóság nem lép az ügyben, akkor a következmények elmaradnak. Éppen ezért a jelenlegi keretrendszerben szerinte a korrupcióellenes küzdelem és az EU-s források rossz célra történő felhasználásának egyetlen hatékony módja a támogatások visszatartása.

„Ez történt akkor, amikor a Bizottság befagyasztotta Bulgária támogatását, amiért az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusban foglalt kötelezettségeinek nem tett eleget” – magyarázta Rebegea.

Vagyis: nincs feltétlenül szükség átfogó reformokra, hogy szankcionáljanak egy-egy országot. Ha befagyasztják a forrásokat, akkor az konkrét okot adhat a nyomozások elkezdésére, folytatására vagy befejezésére.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):