Rendőrségi akció az Ökotársnál 2014 őszén.

Szűkülő mozgástér, a kritikus hangok eltűnése, mindennapossá váló öncenzúra, a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása – a média és a civil társadalom helyzetéről beszélgettek.

Milyen megtapasztalni a szűkülő mozgásteret egy illiberális államban? – a civil társadalom magyar, horvát és lengyel képviselői is részt vettek kedden este azon a kerekasztal-beszélgetésen, ahol egyebek mellett ezzel kapcsolatos „élményeiket” osztották meg a jelenlévők.

Közöttük volt Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztője, Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány vezetője, Dési András, a megszüntetett Népszabadság újságírója, Małgorzata Szuleka a lengyel Helsinki Bizottság képviseletében, és a huszonöt horvátországi civilszervezetet tömörítő CROSOL elnöke, Gordan Bosanac. A beszélgetés moderátora Seamus Jefferson, a nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó civilszervezetek európai ernyőszervezete, a CONCORD igazgatója volt.

Utóbbi a beszélgetést az elmúlt időszakban a magyarok (és a régióban mások) számára is oly ismerős retorika összefoglalásával nyitotta meg, miszerint a civilek az őket háttérbe szorító erők szerint külföldi ügynökök, majd a civil társadalom szerepének fontosságát, és az ezen a területen tevékenykedők megnövekedett felelősségét ecsetelte. A civilek olyan területre tévedtek, ahol eddig egyáltalán nem, vagy már nagyon régóta nem végezték a feladatukat – tette hozzá.

Épp kedden volt egy hónapja, hogy „kivégezték” a Népszabadságot – emlékeztetett Dési András, a lap egykori újságírója, aki részletezte, miként tájékoztatták a lap munkatársait a felfüggesztésről, hogyan zárták ki őket a szerkesztőségből, és hogyan szüntették meg a levelezésükhöz való hozzáférést.

A kivégzést tökéletesen előkészítették, megtervezték és kivitelezték

– összegzett Dési.

Szerinte egyértelmű a szándék a magyarországi média látképének teljes átalakítására, melybe az oknyomozó-újságírás egyre kisebb és kisebb mértékben fér bele.

Alig néhány hónappal a felfüggesztés előtt a Népszabadság – megváltoztatva addigi szerkesztői stratégiáját – elkezdett olyan nagy hatású oknyomozó cikkeket közzétenni, melyekben magas rangú tisztviselők voltak érintettek, Rogán Antalt propagandaminisztertől kezdve Matolcsy György jegybankelnökig.

A felfüggesztés után a munkatársak létrehoztak egy Facebook-oldalt, néhány eseményt is megszerveztek, egy különleges lapszámmal is jelentkeztek – együttműködésben a Fedél Nélkül című lappal –, de „minden igyekezetünk hiábavaló volt, mivel a Népszabadságnak már vége van” – mondta Dési.

Amikor még reménykedtek. A Népszabadság munkatársai a szerkesztőség épülete előtt, október 9-én. Fotó: MTI, Balogh Zoltán

„Egyre kevesebb tér volt a Magyarországgal szemben kritikus beszámolóknak” – tette hozzá az újságíró, a kisebb, független híroldalakat (mint a Budapest Beacon – a szerk.) pedig kis szigetekhez hasonlította a „hatalmas óceánban”.

Bodoky szerint évek óta gondot jelentett a magyar médiára helyezett politikai és gazdasági nyomás. Ez a nyomás a médiatulajdonosok politikai, illetve gazdasági kötődése miatt alakulhatott ki. „Nem húznak tűzfalat [önmaguk] és a szerkesztőség munkatársai közé” – mondta az Átlátszó főszerkesztője.

Nem építenek falat a tulajdonosok és az újságírók közé sem, ezért ha a tulajdonos akar valamit, akkor befolyást gyakorol a kiadványra, és ez nap, mint nap megismétlődik Magyarországon

– tette hozzá.

Ez a helyzet vezetett oda, hogy ő maga úgy döntött, olyan civilszervezetet hoz létre, amely támogatóitól függ az oknyomozómunka költségeinek fedezésében.

A másik problémát Bodoky szerint az jelenti, hogy a média fölött átvette az irányítást a politika, a közmédia a kormány propagandagépezetévé vált, és „több kormánybarát oknyomozó újságíró van már, mint ahány független”.

Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány elnöke is felidézte az ellenük (és mások ellen) folytatott kormányzati akciót, melyet – mint az a közelmúltban kiderült – maga Orbán Viktor miniszterelnök „rendelt meg”.

A civilekkel szembeni médiakampányt adminisztratív zaklatással folytatták, ezután pedig bűnügyi nyomozás, házkutatások, lefoglalások következtek a civil szervezetek adószámainak megszüntetésével történő folyamatos fenyegetése mellett.

Ezek a támadások akkor értek véget, amikor a kormány megállapodásra jutott a norvég kormánnyal, de a vegzálás továbbra is látható –  például a Soros György féle Open Society Alapítvány által támogatott civilszervezeteknél. (Remek példa erre az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet [Ekint] és az őket érintő lehallgatási botrány – a szerk.)

Az Ekint irodájában talált megfigyelőeszköz.

Ezeket a civileket az állam ellenségeinek állítják be, akik aláássák Magyarország nemzeti érdekeit – hangsúlyozta az Ökotárs vezetője.

Móra Veronika szerint a Norvég Alapot érintő botrány egy kétélű kardhoz hasonlítható. Egyfelől, a nagyobb szervezetek megerősödtek, amikor észrevették, hogy a támogatóikhoz kell fordulniuk, támogatói bázist kell kiépíteniük, és meg kell változtatniuk a működésüket, másfelől, a vidéki és a kisebb szervezetek engedtek a megfélemlítésnek, mivel ott erősebb az egymásra utaltság a helyi hatóságokkal.

A civilszervezetek elkezdtek jobban együtt dolgozni – így Móra. Erre jó példa a közelmúltból, hogy több mint húsz szervezet bátorította arra a választópolgárokat, szavazzanak érvénytelenül a kormány bevándorlás-ellenes népszavazásán október 2-án.

Móra Veronika a rendőrök gyűrűjében.

Małgorzata Szuleka a lengyel Helsinki Bizottság aktivistája a Lengyelországban tapasztalható, egyre aggasztóbb folyamatokról beszélt. A Polgári Platform nyolcéves vezetését követően a Jarosław Kaczyński nevével fémjelzett Jog és Igazságosság Párt (PiS) került hatalomra 2015-ben – negyed százada ez volt az első alkalom, hogy egy párt abszolút többséget szerezzen a lengyel parlamentben. Azóta a PiS hatalma megszilárdításán dolgozik az államvezetés egész területén.

Szuleka szerint a kormányzó párt első számú közellensége a lengyel Alkotmánybíróság lett, ami a fékek és ellensúlyok teljes rendszerének kulcseleme. Lengyelországban – jegyezte meg az aktivista – a főügyész, az igazságügyi miniszter, a közmédia irányítása felett már átvették a hatalmat, az politikailag részrehajlóvá vált, most pedig a civil társadalom került a kormány célkeresztjébe.

Külön köszönettel tartozunk Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének

– hangoztatta.

Gordan Bosanac, a CROSOL vezetője először el sem hitte, amikor halott a magyarországi civilszervezetek elleni támadásokról. „Mi Európában nem értettük a magyar és a lengyel helyzetet” – magyarázta. A rendőrségi rajtaütésekkel, a lefoglalásokkal kapcsolatban megjegyezte: egy dolog arról beszélni, hogy csökkentik a civilszervezetek mozgásterét, de egészen más, amikor ennyire erőszakossá válnak a dolgok.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):