A Takarékbank privatizációját körülvevő ügylet dokumentumainak titkosítása és a szabályozó hatóságok rálátásának megakadályozása által a magyar kormány nem csupán azt mutatta meg, hogy rosszhiszeműen járt el, hanem azt is, hogy nem veszi figyelembe a jogállamiságot és nem tiszteli a magántulajdon sérthetetlenségét.
A Takarékbank Magyarország legnagyobb pénzügyi szövetkezete. Részvényesei több tucat kisméretű, független, az országban elszórtan megtalálható takarékszövetkezetek. Korábban a „vidék bankja” névvel illetett takarékszövetkezetek alapvető banki szolgáltatásokat nyújtanak a vidéki emberek számára, beleértve több száz olyan községet és falut, ahol nem érhetőek el a kereskedelmi bankok szolgáltatásai. A legtöbb takarékszövetkezetet a helyi üzleti vállalkozások vezetői alapították.
Mivel kicsik voltak, és csak korlátozott pénzügyi szolgáltatást tudtak nyújtani, a magyar takarékszövetkezeteket nem érintette a devizahitelezési válság és a folyamatos „közteherviselési” jogi szabályozás. A helyismeret és a konzervatív hitelezési gyakorlat egészséges mérleget és stabil hitelportfóliót eredményezett.
Takarékbank: A takarékszövetkezetek takarékszövetkezete
1989-ben nagyszámú takarékszövetkezet erőit egyesítve megalapította a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt.-t, más néven a Takarékbankot. A Takarékbank lehetővé tette számukra, hogy kiaknázzák a forrásokat és bővítsék a szolgáltatások körét, beleértve a banki átutalásokat, a készpénzbetéti és felvételi szolgáltatásokat, és hogy olyan szintű finanszírozást tudjanak nyújtani, melyek az egyes takarékszövetkezeteknek túl nagy lett volna.
A Takarékbank tagjai által nyújtott pénzügyi szolgáltatások köre megfelelőnek és hatékonynak bizonyultak. És mindezt kisméretű magyar vállalkozásokra alapulva építették fel.
Belép a Magyar Fejlesztési Bank
1997-ben a DZ Bank, egy német takarékszövetkezet, illetve a negyedik legnagyobb német bank megszerezte a Takarékbank részvényeinek 38.46%-át. A tranzakciót tőkeemelés követte.
2012 novemberében a DZ Bank eladta a részesedését az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Banknak. Az adásvételi ügylet részleteit a kormány „üzleti titoknak” nyilvánította. Azonban az origo.hu szerint a tranzakció értéke valahol 4-5 milliárd forint körül volt. A takarékbanki részvénycsomag megvételét azzal magyarázta a Magyar Fejlesztési Bank, hogy “korszerűsítse” a Takarékbank 1.600 fiókjának pénzügyi szolgáltatásait.
A részvények megszerzésekor a kormány nem kérte a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélyét, arra hivatkozva, hogy a tranzakció nem két bank egyesülése, ezért az nincs is hatással a versenyre. A részvényesek többsége nem volt tisztában azzal, hogy mire készül a kormány, és jóváhagyta az ügyletet. (A Takarékbank szabályzata szerint csak abban az esetben lehet eladni a részvényeket, ha ahhoz a tulajdonosok többsége hozzájárul).
Belépnek az EU források
Sokan gondolták úgy, hogy a kormány célja valójában egy Magyarországon 2014-ben elindítani tervezett, rotációs Európai Uniós pénzügyi séma megvalósítása volt. Az EU finanszírozási séma arra utasítja a forrásokat igénybevevő tagállamok kormányait, hogy alakítsanak ki együttműködést a köz- és magánszféra között (PPP) az EU források elosztására. Ezen kívül az ilyen PPP-k tájékoztatnák a nyilvánosságot a vidékfejlesztési és mezőgazdasági célokra igénybe vehető EU támogatásokról és egyéb EU-s pénzügyi lehetőségekről, valamint a helyi megújuló energia projektekről.
Sokan azt hihették, hogy a Magyar Fejlesztési Bank által megszerzett 38,46%-os takarékbanki részesedés azért fontos a kormánynak, mert így megtalálták, hogy mely nem-kormányzati szervezettel alakítsák ki a PPP együttműködést. A Takarékbank takarékszövetkezeti hálózata a legtöbb vidéki településen elérhető, így ideális hálózatot jelent az EU források elosztásában.
Belép Orbán Viktor és Vojnits Tamás
2012 decemberében Orbán Viktor miniszterelnök kijelölte Vojnits Tamást, az FHB korábbi vezetőjét, hogy dolgozza ki a kormányzati „stratégiát” a „kormányzati szolgáltatások és a Takarékbank szolgáltatásainak az összehangolására”.
Orbán felkérte Vojnitsot hogy körvonalazzon egy részletes projekt-tervet és szervezze meg a „stratégia” lebonyolítását, és koordinálja a stratégia megvalósításának az adminisztratív részét az összes nemzeti hivatallal és szabályozó testülettel.
Orbán utasította a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, hogy biztosítson minden „forrást és infrastruktúrát”, amire Vojnitsnak szüksége van napi feladatainak elvégzéséhez. Az összes olyan kormányzati szerv, amely érintett volt a stratégiában, utasítást kapott arra, hogy tegye elérhetővé Vojnits számára az összes adatot, információt és kutatási eredményt, amelyet Vojnits a feladat elvégzéshez tőlük kér. Vojnits két asszisztenst is kapott a munka elvégzéséhez.
Vojnits Tamás korábbi munkatársait nevezte meg az FHB-től a stratégia koordinálására. Hónapokig csak alig lehetett tudni valamit a kormány terveiről a takarékszövetkezetek szolgáltatásainak „korszerűsítésével” kapcsolatban. Pletykák kezdtek keringeni arról, hogy a kormány valamilyen módon szeretné a Magyar Postába integrálni a takarékszövetkezetek kereskedelmi banki fiókjait.
Korábbi FHB igazgatókat neveztek ki kulcsfontosságú kormányzati posztokra
2012 decembere és 2013 májusa között számos korábbi FHB vezetőt neveztek ki olyan kormányzati pozícióra, melyek később kulcsfontosságú hatást gyakoroltak a teljes magyar takarékszövetkezeti rendszer központosítására, a Takarékbank államosítására majd kilenc hónappal későbbi reprivatizációjára megalkotott stratégia megvalósításában.
2013 januárjában a kormánymegbízottként a stratégia megvalósításán és takarékszövetkezetek szolgáltatásainak korszerűsítésén ügyködő Vojnitsot kinevezték az Első Hazai Pénzügyi Szolgáltatásfejlesztési Kft. (EHPSZ) ügyvezetőjének. Az EHPSZ később kulcsszerepet fog játszani a Takarékbank átvételében.
Az elkövetkező hat hónapban számos, a Spéder Zoltán által vezetett FHB-hez szorosan kötődő személyt neveztek ki olyan posztokra, melyek később fontosnak bizonyultak a Takarékbank tulajdonosainak akarata ellenére megvalósított többségi tulajdon átvételében, egy új vállalati struktúra létrehozásában, egy új takarékszövetkezeti szabályozó hatóság felállításában, valamint a későbbi kormányzati részvények eladásában azok száméra, akik felelősek a kormányzati stratégia kidolgozásáért lés magvalósításáért.
Külön törvényekkel megkerülhető szabályozások és törvények
2013 júniusában a Magyar Fejlesztési Bank felkérte a Takarékbank részvényeseit, hogy hagyják jóvá egy takarékbanki részvény átadását az EHPSZ-nek, Vojnits Tamás cégének. Amikor a Takarékbank részvényesei erről nem hozták meg a döntést, a kormány egy speciális törvényt fogadott el, amely a Takarékbank feletti ellenőrzést a kormány kezébe adta.
A speciális törvény egy új tulajdonost léptetett be a bankba, a Magyar Postát, egy kötelezően végrehajtandó tőkeemelés megvalósításával. Az MFB 38.46%-os részesedésével és a Magyar Posta 20%-os részesedésével a kormány összesen 58.46%-os részt birtokol a Takarékbankban.
A speciális törvény nem csak azt tette lehetővé a kormány számára, hogy megkerülje mind a Gazdasági Versenyhivatalt, mind pedig Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSzÁF). A törvény arra is lehetőséget biztosított a kormány számára, hogy a hatályos törvényeket megszegje, beleértve a magántulajdon intézményét szabályozó törvényt is. A törvény azt is lehetővé tette, hogy bármely takarékbanki részvényes elveszti részvényeit, ha ellenzi a változásokat.
Ezt követően a Takarékbank részvényeseit rákényszerítették, hogy olyan, új igazgatótanácsot és új vezetőséget válasszon meg a bank élére, amely elfogadható az állami többségi tulajdonos számára.
A törvény szerint létrehoztak egy új szabályozó hatóságot is, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetét (SZHISZ), hogy segédkezzen a teljes szektor „korszerűsítésében”. A Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete az MFB tulajdonában volt. Azonban az egymás után bekövetkező fejlemények arra utaltak, hogy a SZHISZ létrehozásának valódi célja az volt, hogy a kormány ráerőltethesse akaratát az ország takarékszövetkezeteire.
Az FHB kész a Takarékbank átvételére
Lontai Dániel, az FHB korábbi igazgatója lett a Takarékbank felügyelőbizottságának az elnöke, és kinevezték a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezet vezetőjének is. Sarka Zsolt, a FHB másik korábbi igazgatója a Magyar Posta igazgatója lett, majd később ő is bekerült a Takarékbank igazgatótanácsába. A Spéderhez szintén közel álló Nagy Csaba, a Takarékbank igazgatótanácsának tagja, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója a SZHISZ elnöke lett.
A Takarékbank reprivatizációja
2013 decemberében a magyar kormány bejelentette, hogy szándékában áll privatizálni a nemrég államosított Takarékbankot. A kormány elrendelte 58%-os részesedésének az eladását a „nemzetközi eljárás körében a legmagasabb ajánlattevőnek”, annak figyelembevételével, hogy az eladás során „figyelembe kell venni a Takarékbank jelenlegi tulajdonosainak az érdekeit”, valamint, hogy az ügylet a „legelőnyösebb legyen a teljes takarékszövetkezeti ágazat számára”.
Az ajánlattételi eljárás a rendelkezések szerint 2014. január 15-én kezdődött és február 6-án zárult le. A kormány arról is rendelkezett, hogy egy bizottság határozza meg a minimális eladási árat a kormány részvénycsomagjára, és kövesse figyelemmel az eladási folyamatot.
A januárban kiadott, szokatlanul magas árú pályázati dokumentáció szerint a kormány tulajdonában lévő részvények megvételére a kiírt pályázat szerint csak olyan takarékszövetkezetek és személyek jelentkezhetnek, akik rendelkeznek részvénnyel a Takarékbankban, és piaci ár környéki ajánlatot tesznek. A pályázati kiírás értelmében „külső feleknek” a bizottság által megállapított minimális eladási ár húszszorosát kellene fizetnie. Az iparági szakérők rámutattak, hogy a pályázati feltételek meghatározásával hatékonyan zárták ki a takarékszövetkezeteket azzal, hogy nem egyesíthetik forrásaikat a Takarékbanki tulajdonrész visszavásárlásra a kormánytól, hiszen külön-külön képtelenek megvásárolni a kormány tulajdonában lévő részvényeket, konzorciumba tömörülésük esetén viszont a megállapított minimum ár húszszorosát kellene fizetniük.
A február 6-i határidő estéjén a kormány bejelentette, hogy csak egyetlen pályázó jelentkezett. A kormány által az eladási folyamat áttekintésére kinevezett bizottság visszautasította a jelentkező megnevezését, de az iparági szakértők kiderítették, hogy az a Magyar Takarék Zrt. nevű cég volt.
Február 6-án az FHB bejelentette, hogy három nappal a pályázati határidő vége előtt megszerezte a Magyar Takarék Zrt. 25%-os tulajdonrészét. A Magyar Takarék Zrt. igazgatói között van az FHB Jelzálogbank Nyrt. vezérigazgatója, Köbli Gyula és az FHB igazgatósági tanácsának tagja, Landgraf Erik is.
Ugyanekkor az is kiderült, hogy Vojnits EHPSZ Kft.-je szintén tulajdonjoggal rendelkezik a Magyar Takarék Zrt.-ben, csakúgy, mint az FHB Bank és a Magyar Fejlesztési Bank is.
2014. február 26-án a magyar kormány a Takarékbank Magyar Takarék Zrt. általi megszerzésének részleteit titkosította azon az alapon, hogy a tranzakció kiemelt nemzeti fontossággal bír, ezért nem láthat rá a Gazdasági Versenyhivatal.
Transparency International
A Transparency International szerint a Takarékbank megvásárlása a Magyar Takarék Zrt. által jó példa arra, hogy bizonyos kormányközeli üzleti csoportok odáig alacsonyodnak, hogy bármi áron megszerzik, amit akarnak.
A „magukkal üzletelés” esete
A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó törvény egyértelműen tiltja az ilyen jellegű „magukkal üzletelést”, a pénzügyi intézetek vezetői (beleértve az igazgatótanács tagjait) nem vehetnek részt az olyan döntések előkészítésében és megvalósításában, amelynek eredményeképpen ők, vagy közeli hozzátartozóik érdekeltek.
A Takarékbank esetében a Takarékbank részvényeseinek tulajdonjogát érvénytelenítették egy olyan speciális törvény elfogadásával, amely felülírta egyéb hatályos törvények rendelkezéseit. Más szóval a magyar kormány olyan törvényt fogadott el, amely megfosztotta a Takarékbank részvényeseit a tulajdonuktól és tulajdonosi jogaiktól annak érdekében, hogy átruházza a Takarékbank irányítását egy bizonyos csoportra.
Miután semmibe vették a Takarékbank szabályzatát a többségi tulajdon megszerzésre vonatkozóan, a kormány megszervezte, hogy részvényei a „nemzetközi pályázat” kiírása után egy bizonyos – az egyetlen jelentkező – kezébe kerüljenek, melyről kiderül, hogy annak a cégnek a tulajdonában van, amelyet olyan kormányzati hivatalnokok vezetnek, akik a kormány stratégiájának kidolgozásáért és megvalósításáért elsősorban felelősek voltak! Az ügylet részleteit titkosították, így nem lehet kideríteni, hogy a kormány a részvényektől milyen áron vált meg.
A Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének a Takarékbanki integrációjáért felelős kormányzati megbízottjai egytől egyig 2013-ban érkeztek posztjaikra az FHB-tól, a Magyar Takarék Zrt. 25%-os tulajdonosától.
Ugyanazok az emberek álltak az ügylet mindkét oldalán. A Takarékbank privatizációjának dokumentumainak titkosításával, és a szabályozó hatóságok rálátásának megakadályozása által a magyar kormány nem csupán azt mutatta meg, hogy rosszhiszeműen járt el, hanem azt is, hogy nem veszi figyelembe a jogállamiságot és nem tiszteli a magántulajdon sérthetetlenségét.
Bokros Lajos, korábbi pénzügyminiszter és több közgazdász is elmondta a Budapest Beacon-nek, hogy ami a Takarékbankkal történt, az tökéletes példája annak, hogy a magántulajdon sérthetetlenségét alkotmányellenes módon rombolja le a kormány, és az „egy újabb szög a jogállamiság koporsójába”, mert a kormány „a jogalkotás eszközével élve érte el baljóslatú politikai céljait, ahelyett, hogy egyenlő feltételeket biztosított volna mindenki számára.” „[Magyarország] visszatért a középkori időkbe, ahol nincs egyenlőség a törvény előtt, a gazdaságban, vagy bárhol máshol. Minden a totalitárius hatalom alá van rendelve.”
Hivatkozások:
Vitték a bankot, Népszabadság; 2014. február 18.
Útba esik jövet-menet, Népszabadság; 2013. július 24.
A takarékszövetkezetek Trianonja, Népszabadság; 2013. augusztus 24.
Nyilatkozatháború a Takarékbankról, Népszava; 2014. február 18.
Befolyásos az FHB, Népszabadság; 2014. február 20.
MAGYAR KÖZLÖNY 211. szám, kozlonyok.hu; 2013. december 17.
Március végéig eladja az állam a Takarékbankot, HVG.hu; 2013. december 17.
“Megerősítették: Lemondott a TakarékBank elnök-vezérigazgatója”. Világgazdaság, 2013. július 2.
“Dávid Ferenc: A takarékszövetkezetek Trianonja”. Népszabadság Online. 2013. augusztus 29.
“Takarékszövetkezetek államosítása: trafikmutyi deluxe”.Ténytár; 2013. augusztus 29.
“Csányi nem csinálhat zöldbankot”. Index; 2013. augusztus 16.
“Pénzzel és a Postával erősítik a takarékszövetkezeteket”. Origo; 2013 június 25.
“Óriáspolipok Orbán medencéjében”. Komment.hu, 2013. július 2.
“Ha kirabolnak, tegyék rendesen”. Origo. 2013. június 27.
“A kormány embere lett a Takarékbank új elnöke”. Origo. 2013 augusztus 29.
“A takarékok vezetői tapsviharral, morgással tiltakoztak”. Origo. 2013. augusztus 27.
“A takarékok elvonultak kisemmizni magukat”. Origo. 2013 augusztus 27.
“Demján Orbánnak: Ez elfogadhatatlan!” Origo. 2013. június 28.
Lajos Bokros on the sad state of Hungarian Democracy in 2014, BudapestBeacon.com; 2014. február 28.
Törvényt sérthet a Takarékbank eladása, HVG.hu; 2014. február 13.
Ilyen furcsán nem adtak még el bankot Magyarországon, Origo.hu; 2014. február 28.