Benjamin T. Cardin szenátor nyilatkozata Magyarországról, ahogy a magyar média (nem) számol be róla
Az Egyesült Államok Szenátusának 2013. december 11-én eljuttatott nyilatkozatában Ben Cardin szenátor, a Szenátus Külügyi Bizottságának elnöke élesen kritizálta a demokratikus értékek folyamatban lévő pusztulását Magyarországon.
Mindamellett, hogy a Fidesz vezette magyar médiahatóságnak jogában áll megbüntetni médiacsatornákat, Cardin megemlíti, hogy a magyar újságírókat akár 3 év börtönbüntetésre is ítélhetik ”becsületsértésért”.
Amit Cardin nem említett, az ennek hatása a magyar szabad sajtó azon szándékára, hogy, beszámoljon olyan dolgokról, amely Magyarországra nézve általánosságban megalázóak, vagy közszereplőkre nézve becsületsértőek. A bírságtól és börtönbüntetéstől való félelem következtében nagymértékű öncenzúra tapasztalható.
Amikor külföldi hivatalnokok Magyarországgal kapcsolatos kritikákat fogalmaznak meg, még a szókimondó kiadványoknál is hirtelen elfogy a tinta.
Alább a „hírösszefoglaló” fordítása, mely az origo.hu-n jelent meg “Aggódik a magyarokért egy amerikai szenátor” címmel.
Az amerikai szenátus előtt beszélt pénteken a magyarországi emberi jogi helyzetről Ben Cardin demokrata szenátor, aki a Helsinki Bizottság elnökeként már vizsgálta ezt tavasszal. A szenátor szerint aggodalomra ad okot például az egyházi törvény, a médiahelyzet, illetve a „Horthy Miklóst és más antiszemita személyeket” övező tisztelet.
A napilapok közül egy sem merte publikálni Cardin beszédének leiratát teljes terjedelemben. Ezt mi itt megtesszük, kiegészítve megjegyzéseinkkel:
Elnök-asszony, idén korábban elnököltem egy Helsinki Bizottsági meghallgatáson a magyarországi helyzettel kapcsolatban. Ma szeretnék néhány kérdésre ismét visszatérni, melyeket tanúink tettek fel.
A 2010. áprilisi választások óta Magyarország az Európában évtizedek óta nem tapasztalt legdrámaibb jogi átalakuláson ment keresztül. Új alkotmány került elfogadásra csak a kormányozó párt szavazataival, és már azt is öt alkalommal módosították. Több mint 700 új törvényt fogadtak el, beleértve a médiatörvényt, az egyházakra vonatkozó törvényt, valamint polgári egyesülésre vonatkozó törvényt is. Új polgári és új büntető törvénykönyv lépett életbe. Teljesen új választási keretrendszert vezettek be. A változtatások nagyságrendje és hordereje miatt érthető módon Magyarország górcső alá került.
A márciusi Helsinki Bizottsági meghallgatáson megvizsgáltam azokat az észrevételeket, melyek arról számoltak be, hogy a változtatások aláaknázták Magyarország demokratikus egyensúlyát, igazságügyének függetlenségét, valamint a média, és vallásszabadságot. Arról is kaptam tanúbeszámolókat, hogy nő a revizionizmus és radikalizmus mértéke. Meghallgattam Szájer József EP képviselőt, aki a magyar kormányt képviselte a meghallgatáson. Sürgető beszámolót tett továbbá Kim Lane Schepelle, a Princeton alkotmányjogi szakértője, Dr. Paul Shapiro, az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeumtól és Sylvana Habdank-Kolaczkowska a Freedom House-tól.
Sajnálatos módon az előrelépések Magyarországon nehézségekbe ütköznek.
Annak ellenére, hogy a magyarországi egyházi törvény bizonyos részeit az Alkotmánybíróság visszavonatta, az még mindig diszkriminatív, igazságtalan kettős rendszer. Továbbá a Parlamentnek olyan különleges és praktikus, áttekinthetetlen hatalma van, hogy eldöntheti mi számít és mi nem számít vallásnak.
(A kettős rendszer alatt Cardin arra utal, hogy csak bizonyos követelményrendszernek megfelelő egyházak jogosultak állami támogatásra. –a szerk.)
Ebben a hónapban a kormány bejelentette, hogy vizsgálatot indít a Metodista Evangélikus Egyháznál, az egyháznál, melyet a kommunista időkben üldöztek. Ma a Metodista Evangélikus Egyház ismert a romáknak nyújtott segítségéről, a hajléktalanokkal kapcsolatos munkájáról és ez az egyik legnagyobb magyar jótékonysági szervezet. Úgy vettem észre a márciusi Helsinki Bizottsági meghallgatáson, hogy egyike a több száz vallási csoportnak, melyet megfosztottak hivatalos elismertségétől az új egyházi törvény elfogadását követően.
Az egyház most benyújtotta a törvényben előírt szükséges számú támogató jegyzékét, és válaszként a kormány bejelentette, hogy egy nem azonosított „szakértő”meg fogja vizsgálni az egyház hittételeit és tanait. Ez a lépés csak megerősíti azokat a félelmeket, hogy az „Elismert Egyház” elfogadásának parlament általi visszautasítása teret enged további elnyomó intézkedéseknek.
Horthy Miklós, Magyarország háborús tengernagy, valamint az olyan antiszemita személyek, mint Nyirő József író iránt tanúsított hódolat továbbra is tapasztalható. Novemberben Radnóti Miklós, az 1944-ben a nácik által kivégzett magyar zsidó költő szobrának autóval mentek neki, ami kettétört. Nagyjából ugyanekkor, szélsőségesek egy csoportja többek között az ő műveit is elégették, mint „cionista kiadványokat”. December elején két menórát is megrongáltak Budapesten.
(Cardin hivatkozása a Radnóti Miklós szobra elleni aktusra szerencsétlen, időközben kiderült, hogy az autóbaleset miatt történt. – a szerk.)
A szélsőségesség hangulatát tükrözi az is, hogy több mint 160 magyar nemzetiségű egyénről találták azt Kanadában, hogy megalapozott a félelmük az üldöztetéstől. Majdnem mindegyikük roma volt, de a menekültek között olyan díjnyertes zsidó író is volt, akit halálosan megfenyegettek, miután az antiszemitizmusról írt Magyarországon. Őt megfosztották Budapesten díszpolgári címétől a szélsőséges Jobbik kezdeményezésre, amit a kormányzó Fidesz is támogatott szavazataival.
(Az említett író Kertész Ákos, aki megtarthatta irodalmi Kossuth-díját, annak ellenére, hogy 2011 augusztusában azt írta, a „magyar genetikailag alattvaló”. – a szerk.)
Míg sokan azt sugallják, hogy az igazi probléma a szélsőjobboldali ellenzéki párttól, a Jobbiktól jön, és nem a kormányzó párttól, úgy tűnik, a Fidesz néhány tagja hozzájárult az intolerancia növekedéséhez.
(Ez különösen igaz Bayer Zsoltra, a Fidesz publicistájára. Azonban meg kell jegyezni, hogy Rogán Antal, a parlamenti többség vezetője idén már kétszer is felszólalt a szélsőségesség ellen. – a szerk.)
Különösen nyugtalanító, hogy a kormány megalkotta a Médiatanácsot, amely teljesen a Fidesz által delegált tagokból áll, amely bírsággal fenyegette a független ATV TV csatornát -, ha ismét szélsőségesnek állítja be a Jobbikot. Ha jogi következmények nélkül beszélni sem szabad arról Magyarországon, hogy mi szélsőséges és antiszemita, akkor hogyan lehet felvenni ezek ellen a küzdelmet? Továbbmenve, ez a döntés a Jobbikot hivatott védeni a kritikák megfogalmazásával szemben a jövő évi választásokat megelőzően. Miért?
Egyéb intézkedések tovább csorbítják a szólásszabadságot. Sajnálatos és megdöbbentő módon Magyarország módosította a becsületsértésre vonatkozó törvényt, ami lehetővé teszi az akár 3 évig terjedő börtönbüntetést is.
A börtönbüntetés kiszabása a szóbeli támadásért a kommunista idők egyik jellegzetessége volt. A posztkommunista átalakulás során a Helsinki Bizottság folyamatosan sürgette az OSCE (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) tagországokat a becsületsértés és rágalmazás, mint bűncselekmény eltörlésére. 2004-ben például a Helsinki Bizottság levelet írt Bárándy Péter Igazságügy miniszternek, Bencsik András és Bertók László Attila elítélésével kapcsolatban.
Ezt az új törvényt, melyet gyorsított eljárással fogadtak el a vitatott időközi választások után, melyek során felmerült a szavazók befolyásolása is, hamar kritika érte az OSCE képviselői részéről a szabad média okán. Osztom azon aggodalmait, hogy ezek a büntetőtörvényi változtatások ahhoz vezethetnek, hogy elhallgattatják a társadalomban a kritikus, vagy más véleményen lévőket, és nem egyeztethető össze az OSCE elkötelezettségeivel.
Magyarországot egyszer a békés demokratikus átalakulás példájaként hozták fel, és Európa olyan területén fekszik, ahol ma is sokan keresik a szabadság jelzőfényét. Remélem, hogy Magyarország visszatér az emberi jogokat védő, a demokráciát elősegítő vezetői szerepkörbe.
Idén júliusban a Hungarian Spectrum rámutatott Cardin korábbi állításainak különbségeire, és arra, hogy azokról hogyan számolt be az MTI. Ezúttal az angol nyelvű bejegyzés pusztán Cardin nyilatkozatát közölte kommentárok nélkül.
Hivatkozás:
U.S. Kongresszusi Jegyzőkönyv, 113. kongresszus