Tellér Gyula, Orbán Viktor miniszterelnök ideológusa

augusztus 1, 2014

SONY DSC

Tellér Gyulát sokan az egyik legbefolyásosabb gondolkodónak tartják Orbán Viktor belső köreiben

A magyar miniszterelnök liberális demokrácia elleni vádbeszéde csak még egy hátraarcot képvisel a valaha liberális politikus életében. Az idáig vezető úton, az „Európának vége” világnézetig számos pálfordulás volt látható Orbánnál számos kérdésben, beleértve Oroszországot, az EU-t és a külföldi finanszírozású civil szervezeteket is.

Sok olyan értelmiségi, aki valaha komoly reményeket fűzött Orbánhoz, már sokkal korábban lemondott azokról, minthogy Orbán az „il-liberális demokráciát” éltette volna a romániai Tusnádfürdőn párthű közönsége előtt múlt hétvégén. Azonban van egy ideológus, aki végig Orbán mellett állt az elmúlt két évtizedben, havi 600 ezer forintért formálva annak világnézetét, “a külföldi irodalom olvasásáért és az arról történő beszámolásért”.

Tellér Gyula író, korábbi rendszerváltó SZDSZ tag, 2006-óta intéz felhívást „a liberális magyar állam alternatívájára”. Amikor a Fidesz 2010-ben nagyarányú győzelemmel tért vissza a hatalomba, Orbán tanácsadója lett.

Tellér kétkötetes műve a rendszerváltásról és a ’90-es évek Magyarországának politikai és gazdasági életéről elsődleges inspirációként látható a „munka-alapú állam” koncepciójához, melyet Orbán múlt vasárnap körvonalazott.

Hasonlítsuk össze Orbán beszédének kivonatát:

“Folyamatosan azt éreztük, hogy aki gyengébb, azt letapossák. Nem valami elvont igazságosság elve szerint dőlnek el az egymás kölcsönös szabadságának elismeréséből fakadó konfliktusok, hanem az történik, hogy mindig az erősebbnek van igaza. Mindig az erősebb szomszéd mondja meg, hogy hol a kocsibejáró, mindig az erősebb, a bank mondja meg, hogy mennyi a hitel kamata, ha kell, menetközben változtatja”

(Orbán Viktor, Tusnádfürdő, 2014)

Tellér alábbi beszédével, melyet egy konferencián mondott el az 1989-es rendszerváltásra emlékezve:

Mindezzel egy olyan, a társadalom ötven-hatvan százalékára rúgó nagyságú társadalmi réteg keletkezett, mely a rendszerváltásban csalódott, helyzetével igen elégedetlen, sorsán a saját erejéből változtatni képtelen, nyilvántartott gazdasági teljesítménye alig van, a támogatás-igénye igen nagy, a helyzete által is megalapozott szocializmus-nosztalgiái vannak, a politika gazdasági ígéreteire kiváltképpen érzékeny s ugyanakkor korábbi kultúrája alapján a ‘demokratikus’ politikai manipulációknak, félrevezetéseknek, lázításoknak nagymértékben ki van szolgáltatva /’a rendszerváltás vesztesei’/. Az alkotmányos demokráciában azonban ennek a rétegnek, társadalomrésznek a kezében van a szavazatok többsége! 

(Tellér Gyula, 2009)

Most ehhez képest, ha megnézem a magyarországi civil világot, azt, amelyik a nyilvánosságban rendszeresen szerepel – most a norvég alap körüli viták ezt fölszínre is hozták –, akkor azt látom, hogy itt fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk. És ezek a fizetett politikai aktivisták ráadásul külföldiek által fizetett politikai aktivisták. Meghatározható külföldi érdekkörök által fizetett aktivisták, akikről nehéz elképzelni, hogy ezt szociális beruházásnak tekintsék, sokkal inkább indokolt az a fölfogás, hogy ezen az eszközrendszeren keresztül befolyást kívánnak adott pillanatban és adott kérdésekben gyakorolni a magyar államéletre.

(Orbán Viktor, 2014)

A Magyar Köztársaság saját elgyengüléséből is eredő folyamatos szuverenitásvesztését és a politikai hatalomszerzésnek a választóktól való függése mellett bizonyos külső hatalmaktól /Izrael, USA, EU, Oroszország, a szimbolikus befektető és nemzetközi szervezetei: WB, IMF, WTO stb./ való függését a versengő politikai csoportok hamar felfogták, és nekiláttak, hogy a külső hatalmak rejtett vagy nyílt támogatását is megszerezzék, jóindulatát kiérdemeljék.

(Tellér Gyula, 2009)

A reformszocializmustól a liberalizmuson át a szélsőjobboldalig

Az összes idézet, mely feltűnt Orbán legutóbbi beszédében, Tellér nyitóbeszédéből ered, melyet az 1989-es rendszerváltás huszadik évfordulóján mondott el egy konferencián.

Tellér önéletrajzának áttekintése után kiderül, hogy a gyakori kilengések politikai hovatartozásában többé-kevésbé egybevágnak a Fidesz vezetőjének politikai nézetváltásaival. Az 1934-ben született Tellér első elismeréseit az irodalom területén szerezte. Sokan az általa készített Edgar Allan Poe, Milton, illetve a francia költők, Stéphane Mallarmé és Arthur Rimbaud műveinek magyar fordításait tarják számon korának legjobbjai között.

Korai és közeli kapcsolata az olyan irodalmi óriásokkal, mint Weöres Sándor, elismertséget hozott számára az ország legmagasabb szintű értelmiségi köreiben is.

Az 1970-es évek közepére Tellér vezető társadalomtudóssá vált, aki kapcsolatban állt a politikai disszidensekkel is. Ebből a körből Tellér liberális eltolódása miatt 1988-ban csatlakozott a Szabad Kezdeményezések Hálózatához (amely a liberális SZDSZ elődszervezetének tekinthető). Az átalakulás után parlamenti képviselő lett, és az elmondások szerint a „radikális anti-kommunista” vonalat képviselte. Tellér szerint a liberálisoknak két út állt rendelkezésére: vagy kiegyeznek a Kádár éra elitjével, és laissez faire gazdaságot hoznak létre, vagy pedig megalapítják az “új elitet” amelyből kihagynak minden poszt-kommunista elemet. Amikor az SZDSZ az első út mellett tette le a voksát, és 1994-ben szövetségre lépett a Szocialista Párttal, Tellér kilépett a pártból.

Kommunizmus ellenes nézeteikben osztozva Tellér és Orbán egymás szövetségesei voltak. Tellér először 1996-ban nevezte a Fideszt rendszerváltó erőnek, abban a nyilatkozatában, melyben felhívást intézett a „polgári Magyarország” érdekében. Az ő ötleteit vette alapul Orbán a választási stratégiájában, és 1998 után miniszterelnökként is. Szemben a Fidesz konzervatív időszaka után számos kilépővel, Tellér nem hagyta el a pártot a 2000-es évek populista fordulata után sem. Valójában folyamatosan fejlődő ideái befolyással voltak a miniszterelnökre.

Tellér volt felelős a “polgári Magyarország” koncepció kidolgozásáért, mint a “pozitív erő” Magyarország újkori történelmében. Azonban amikor a Fidesz 2002-ben hajszállal elbukott a választásokon, Tellér lassan, de biztosan elkezdett az összeesküvés-elméletek és szélsőjobboldali ideológiák felé sodródni. A párton belül egyre szélsőségesebb nézetei miatt nem szorult ki a fő irányvonalból, sokkal inkább elkezdett egyre nagyobb hatást gyakorolni Orbánra.

A liberális elit és a „külföldi ügynökök” összeesküvés elméletét a Magyarország irányítása feletti átvételre együtt vezették be a „liberalizmus halálával” és azzal a vággyal, hogy megszerezzék a Tellér által a „rendszerváltás veszteseinek” nevezett emberek szavazatát. A 2010-es választási győzelem után is folytatta „ideológiai konzultációit” a miniszterelnökkel, akinek legutóbbi beszéde Tellér öt évvel korábbi beszédén alapult, amire nem először került sor. Tellér marad a legbefolyásosabb gondolkodó a miniszterelnök belső körében.

Hivatkozás:

http://mozgovilag.com/?p=1472

http://budapestbeacon.com/public-policy/full-text-of-viktor-orbans-speech-at-baile-tusnad-tusnadfurdo-of-26-july-2014/

http://www.bla.hu/profs/dl/marcius25/Teller.pdf

http://magyarnarancs.hu/belpol/megalvadt-gondolatok-82385

http://index.hu/belfold/2013/07/29/egyfolytaban_olvas_orban_egyik_embere/