[Tüntetés Bukarestben. Fotó: MTI/EPA, Dan Balanescu]

Több százezer ember vonult utcára Romániában az elmúlt hetekben. Tamás Gáspár Miklóst a korrupcióellenes tüntetések mozgatórugójáról, és a sokak által Magyarországgal vont párhuzamról is megkérdeztük.

1989 óta nem látott tömeg, több százezer ember vonult utcára Romániában az elmúlt hetekben. Eleinte még csak néhány ezren tüntettek, amiért a hírek szerint a frissen hivatalba lépett szociáldemokrata-liberális kormány a korrupciós bűncselekmények büntetésének enyhítéséről szóló törvénytervezetet készített elő, ám miután január 31-én egy sürgősségi rendeletben módosították a büntető törvénykönyvet és a perrendtartási szabályokat, másnap közel 300 ezer ember vonult az utcákra országszerte.

A tiltakozások hatására a rendeletet február 4-én visszavonták (a hatálytalanítást később a szenátus is megszavazta), az igazságügyi miniszter is lemondott, de hiába: a demonstrálók már nem elégedtek meg a korrupciót könnyítő rendelet visszavonásával, és a kabinet lemondását követelték.

A közösségi oldalakon többen abbéli meggyőződésüknek adtak hangot, hogy Magyarországon is bőven indokolt lenne egy hasonló méretű tiltakozás, ezért a romániai tüntetések mozgatórugójával, és a sokak által felvetett, Magyarországgal vont párhuzammal kapcsolatban is kikértük Tamás Gáspár Mikós filozófus véleményét. Ő maga kolozsvári születésű – meglátásai ennek köszönhetően talán még közelebb vihetnek a romániai események megértéséhez.

Budapest Beacon: A nemzetközi sajtó a romániai korrupcióellenes tiltakozásokat a demokrácia győzelmeként állítja be. Ön egyetért ezzel?

Tamás Gáspár Miklós: Egyáltalán nem. Tény, hogy mérhetetlenül nagy a korrupció Romániában, de a korrupcióellenes mozgalom, amelyet a nem megválasztott bürokrácia egy része – az ügyészektől a titkosszolgákig – mozgat, önkényesen lép fel. A bizonyítékot gyakran olyan tanúk vallomása jelenti, akik vádlottak lennének, ha nem kötöttek volna alkut az ügyészséggel. A bíróságokon alkalmazott gumiszabályok alapján az egész nép börtönben ülhetne.

Budapest Beacon: Mi fűti az óriási tiltakozásokat?

TGM: Az, hogy a fiatal liberális középosztály lenézi a szegényeket, akikre úgy tekintenek, mint a kormánypárt, a PSD szavazói: öregnek, rokkantnak és barbárnak tekintik őket. Emellett ott van még a múltban gyökeredző ellentét vidék és város, „fejlett” Erdély és „primitív” Moldova vagy Havasalföld között, és így tovább. Mindemellett a kormány visszataszító, az elnök pedig hazug. Szóval visszatérve az előző kérdésre: ez nem a demokrácia győzelme, hanem osztályharc: harc a tolvaj, törvényeket áthágó és önző politikai klánok között, amelyek semmihez sem hasonlítanak jobban, mint egymáshoz.

Budapest Beacon: Magyarországon is óriási méreteket ölt a korrupció, mégis, elvétve, s csupán ideig-óráig tüntettek egy-egy korrupciós üggyel kapcsolatban. A magyarok miért nem vonulnak utcára a rendszerszintű korrupció miatt? 

TGM: Ennek egyszerű az oka: a magyar kormány nem a szó hagyományos értelmében korrupt. A vezető politikusokat nem bűnszervezetek vagy pénzügyi érdekcsoportok környékezik meg, hanem egyszerűen átjátsszák az állami tulajdont a közeli szövetségeseiknek és saját maguknak, ráadásul mindezt legálisan. Államosítják a vagyont, majd reprivatizálják – maguknak. Ez a késő középkor királyi támogatási rendszere, ahol nem lehetett megmondani, mi a Koronához tartozó vagyon, és mi a király személyes magánvagyona.

Budapest Beacon: Ha jól értjük, ez rosszabb, mint a román verzió?

TGM: Ma Magyarországon nem létezik éles határvonal közvagyon és magánvagyon között. A politikusok által elkövetett valódi lopások – amelyekre természetesen van példa – nem jelentősek. Morális szempontból sokkal rosszabb a helyzet, mint bármi, ami Romániában történik. Ennek egyébként semmi köze az 1989-et megelőző időszak hagyatékához: az úgynevezett kommunista vezetők hatalmas vagyonokat tartottak ellenőrzésük alatt, de a családjaik nem örökölhették azt, nem változtak át valódi magánvagyonná, amire manapság egyre gyakrabban látni példát Magyarországon. A román korrupciós perekben említett összegek nevetségesen alacsonyak ahhoz képest, amik Magyarországon cserélnek gazdát, csak itt mindez legálisan történik. Ez óriási különbség. Semmi kétség ugyanakkor afelől, hogy létezik egy soha nem látott, néma gyűlölet Orbán kormányával szemben. Ebből egy nap komoly gond lehet.

Budapest Beacon: Magyarország a demokratikus átalakulás óta küzd a korrupcióval, láthatóan nem túl nagy sikerrel.

TGM: Magyarország nem küzd a korrupcióval. Minden kormány saját önző céljaira használta az adófizetők pénzét. Mostanra annyi változott, hogy a korrupció a hivatalos politika részévé vált: kormányhoz közelálló emberek vállalatokat kezdtek felvásárolni állami bankok által nyújtott hitelekből, melyeket aztán nem törlesztettek, végül a tartozásukat elengedték vagy eltüntették. Ez egy idő után kényelmetlenné vált, szóval mindezeket most már ajándékba kapják. Azoknak az embereknek, akiknek öt évvel ezelőtt semmijük sem volt, most kastélyokat, palotákat, jachtokat, nyaralókat és szigetek vásárolnak – mind-mind a hálás magyar nemzet felajánlásaként.

Budapest Beacon: És ez a rendszer még mindig a választók többségének bizalmát élvezi.

TGM: Ez nem titok, de nem arról van szó, hogy az embereknek ez tetszik – mindenki láthatja, hogy ez egy ocsmányság –, csak nem egyértelmű, hogy mi történik valójában. Amíg az úgynevezett balliberális oldal hivatalban volt, valóban korrupt volt, Orbán kormánya viszont nem lop. Meghódította és elfoglalta az államot, ami többé nem egy közintézmény a szó modern értelmében, hanem – csakúgy, mint sok régi rablóbirodalom esetében – egyfajta jog a kifosztásra. A hercegek különadót vetettek ki, amikor utódaik házasságot kötöttek, a kötelezettséget azonban nem az államnak, hanem az uralkodó családnak kellett leróni – mégis törvényi kötelezettség volt. Ez a rendszer működik ma Magyarországon, és valószínűleg nem tud békés, nyugodt, parlamentáris módon eltűnni. Elég ijesztő ebbe belegondolni.

(Az eredeti angol nyelvű interjú fordítása alapján szerkesztette Lestyánszky Ádám)

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):