A Saul fia nyerte a legjobb idegennyelvű film kategóriáját a 2016-os Golden Globe-gálán. Magyar film évtizedek óta nem kapott olyan komoly elismerést, mint Nemes Jeles László alkotása. Jelöltként huszonnyolc éve volt utoljára ott a gálán magyar film, ám a Hanussen, Szabó István műve akkor alulmaradt a versenyben.

A tavalyi cannes-i nagydíj után a Saul fia megnyerte a legjobb idegennyelvű film kategóriáját a 2016-os Golden Globe-gálán, és jó eséllyel indul az Oscarért is, ahol az előrejelzések szerint nemcsak a külföldi filmek között, hanem akár a nagyobb kategóriákban – például a legjobb film díjára – is jelölést kaphat.

A Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók egyesületének (HFPA) díja, a Golden Globe piaci szempontból a második legfontosabb filmes díj az Oscar után – írja beszámolójában a Hvg.hu. Magyar alkotásnak eddig kétszer volt esélye hazavinni az Aranyglóbuszt, ám Szabó István mindkét jelölt filmje, a Redl ezredes (1985), illetve a Hanussen (1988) is alulmaradt a küzdelemben. Ráadásul egyik sem tekinthető teljesen magyarnak: a Redl ezredes magyar, de német nyelvű filmként indult, a Hanussent pedig Németország jelölte a Golden Globe-ra.

A magyar idő szerint hétfő hajnalban Los Angelesben tartott gálán a kategória győztesét Gerard Butler és Helen Mirren jelentette be. Az átadás előtt utóbbi elmondta: nagyon örül, mert tudomása szerint Magyarország még sohasem nyert Aranyglóbuszt.

Az asztal körül ott ült Röhrig Géza színész (képünkön balról a második), Sipos Gábor és Rajna Gábor producer (képünkön jobbról a második, illetve a jobbszélső), de a színpadra csak Nemes Jeles László (képünkön középen) ment föl átvenni a díjat. Beszédében a díjat Röhrig Gézának, producereinek, a Magyar Nemzeti Filmalapnak, és a Sony Pictures Classicsnek köszönte meg, majd azt mondta: „A Soá egy absztrakt dolog lett az elmúlt években, számomra viszont inkább egy emberi arc. […] Soha ne felejtsük el ezt az emberi arcot!”

„A Holocaust megmutatta, hogy meddig tud fajulni egy civilizált társadalomban a gonoszság, hogy az ember miként tud szörnyeteggé válni” – nyilatkozta a rendező az MTI-nek. Hozzátette: úgy látja, ez a veszély minden korban fennáll. „A jövőben is bekövetkezhet, ha nem figyelünk oda. Elfelejtettük az arcot, az egyes embert, amikor a Holocaustot ábrázoljuk. Arra akartam emlékeztetni a nézőket, hogy ez bárkivel megtörténhet, bárki kerülhet ilyen helyzetbe” – mondta Nemes Jeles.

A díjátadó után a Hvg.hu-nak nyilatkozó Sipos Gábor, a film producere azt mondta, hogy az esemény előtt semmit sem lehetett tudni. „A nagy filmes gálákon nagyon figyelnek rá, hogy semmi se derüljön ki előre” – fogalmazott Sipos. Hozzátette: kedvező szeleket azért éreztek, és az is jó jel volt, hogy a film amerikai premierje óta az ottani kritika és a közönség is jól fogadta a filmet, ráadásul számos fesztivál díját elnyerték a Golden Globe előtt.

Sipos szerint ezután nyilvánvalóan könnyebb lesz még több helyen értékesíteni a magyar filmet, de hozzátette, hogy a Saul fia eddig is elképesztően jó kezekben volt a Sony Picturesnél, akik a díjtól függetlenül tervezték meg a film tengerentúli forgalmazását.

„Úgy gondoljuk, hogy a díjjal a magyar filmművészet ismét a világ figyelmének középpontjába került. Nagyon boldogok vagyunk” – mondta az MTI-nek Sipos.

A Saul fia mindenkire másképp hat, furcsa, dermesztő elveszettség érzését kelti, szinte tudatállapot-módosulást idéz elő, de nem azzal, amiről beszél, hanem azzal, ahogy beszél – mondta Réz András filmesztéta hétfő reggel az M1 aktuális csatornán. „Egyedülálló a világon, ahogy a film beszél, nem lehet elmenni mellette, elsodor, megdermeszt” – fogalmazott. Réz szerint a legfontosabb, hogy a díj ráirányítja a figyelmet valamire, ami igen nehezen feldolgozható, a Soára. A mű rendkívüli hatását mutatja, hogy a Golden Globe-díjakat nem filmkritikusok, szakemberek, hanem a világ legkülönbözőbb részeiből Hollywoodba akkreditált újságírók ítélik oda – tette hozzá.

Nemes Jeles László alkotásán kívül díjat kapott Sylvester Stallone, Kate Winslet, Lady Gaga, Ennio Morricone, és Leonardo DiCaprio is.

Nemes Jeles László immár Golden Globe-díjas alkotása egy magyar zsidó rab, Ausländer Saul másfél napját – 1944. október hetedikét és nyolcadikát – tárja elénk. Saul az auschwitz-birkenaui megsemmisítőtábor sonderkommandójának tagja. (A sonderkommandók a Soá idején az egyes megsemmisítőtáborokban javarészt zsidó foglyokból álló munkacsapatok voltak. Tagjaikat arra kényszerítették, hogy a tömeges megsemmisítés áldozatait betereljék a gázkamrákba, holttesteiket elégessék, majd hamvaikat szétszórják. A megterhelő fizikai munka miatt a sonderesek a tábor többi foglyánál jobb bánásmódban részesültek, elkülönítve laktak, de mint a titkok őrzőit, néhány hónap után meggyilkolták őket, éppen ezért közülük nagyon kevesen élték túl a népirtást – L. Á.) Saul az egyik halott gyerekben saját fiát ismeri föl, ezért elhatározza, hogy megkísérli a lehetetlent: megmenti a gyermek testét az elhamvasztástól, fölveszi a kapcsolatot egy rabbival, akivel együtt a hagyományoknak megfelelően titokban eltemetheti, és elmondhatja érte a káddist. (A káddis a zsidók Istent dicsőítő imája, melyben a gyásszal sújtott hozzátartozók azt szeretnék kifejezésre juttatni, hogy súlyos fájdalmuk ellenére sem veszítették el hitüket. Az idevonatkozó zsidó előírások szerint a káddist az elhunyt közeli férfi hozzátartozójának kell elmondania a halált követő tizenegy hónapon keresztül naponta háromszor, amelyet a minjenben mondathat el. A minjen legalább tíz, halachikusan zsidó felnőtt férfi. A halacha a judaizmus törvényeit, szokásait jelenti. Főszabály szerint zsidó az, akinek az anyja zsidó, felnőttnek pedig tizenhárom éves kortól, a bár micvától számít egy férfi. A bár micva a felnőtté avatási szertartás – L. Á.) Mindeközben a sonderkommando tagjai föllázadnak és lerombolják a krematóriumot, ám Saul mindebben nem vesz részt, menekülés helyett megszállottan csak azzal törődik, hogy tervét végrehajtsa, és megadja a végtisztességet fiának.