Horváth András. Fotó: MTI, Kovács Attila

Gyanúsítottként idézték be csütörtökre az áfacsalásokat leleplező Horváth Andrást. Jávor Benedek és Juhász Péter a Facebookon fakadt ki az eset miatt. Az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International szerint törvénysértő lehet Horváth meggyanúsítása. 2009-ben az Országgyűlés elfogadott egy jogszabályt, ami hatékonyan megvédhette volna a közérdekű bejelentőket, kár, hogy az egész kiüresedett, mert pont a legfontosabb eleme sosem jött létre. Helyette most van egy olyan bejelentővédelmi törvényünk, amely ugyan tele van hangzatos jelszavakkal, csak éppen a bejelentőket nem védi megfelelően.

„MAGYARORSZÁG 2017. A BŰNÖZŐK, KORRUPT POLITIKUSOK ÉLIK VILÁGUKAT – A BŰNEIKET LELEPLEZŐKET BÖRTÖNBE KÜLDIK? Az Orbán-Pintér-Polt trió gátlástalanságban, aljasságban egy újabb szintet lépett: megküldték a »klubtagsági igazolásomat«. Erdogan, Putyin és Kim Dzsong Un tapsikolhat” – ezzel a szöveggel tette ki Facebook-oldalára a rendőrségi idézést Horváth András, a milliárdos áfacsalásokat 2013-ban leleplező egykori adóellenőr.

 
Az adóhivatal szakkoordinátorát 2013-ban jelentette föl egykori munkaadója, mert azt vélelmezték, hogy illetéktelenül jutott hozzá adóhatósági adatokhoz. „Még három éve (!!!) volt nálam házkutatás, akkor indult a nyomozás. Ez az az ügy. Csak megvárták, míg a nemzetközi helyzet alkalmas lesz ennek a mocskos lépésnek a megtételére. Azzal vádolnak, hogy jogosulatlanul kértem le adatokat a NAV rendszerből. Ami persze szemenszedett hazugság” – írja Horváth egy, a bejegyzéséhez fűzött kommentben. Vagyis: három éve nyomoznak az ügyben, és most beidézték Horváthot, mint gyanúsítottat, aki egy másik hozzászólásában bosszúnak nevezi a történteket. Ezzel szemben – ahogyan a keretes részben részletesebben is leírjuk – a Horváth által feldobott ügyekben egy kivétellel nem történt bűncselekmény – állapította meg a rendőrség.

Több mint három évvel Horváth bejelentését követően ott tartunk, hogy még mindig nem történtek valódi lépések az általa leleplezett ügyekben, viszont gyanúsítottként idézi be a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI), mert a legfőbb törvénysértés az ügyben szerintük az, hogy Horváth András kihozta a csalásokat bizonyító információkat a NAV-tól – ezt már Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője írta a Facebookon.

A politikus szerint az ügy bizonyítja, hogy nem várhat tovább a közérdekű bejelentőket hatékonyan védő jogszabályok elfogadása. A Párbeszéd háromszor terjesztette már be az Országgyűlésben a Korrupcióellenes Ügyészségről szóló törvényjavaslatunkat, amely többek közt a közérdekű bejelentők megfelelő védelmét is megteremtené, de a kormányoldal mindannyiszor visszadobta – hívta föl a figyelmet Jávor Benedek, hozzátéve, hogy ezzel szemben az irányelv-tervezet formájában kidolgozott, a tagállamokra is kötelező védelmet teremtő javaslatuk jó úton halad.

Azt tudjuk, hogy miért utasítja el a magyar kormány a jogszabályi helyzet rendbetételét, de bízunk benne, hogy az EU-ban sikerül elérni, hogy azok, akik a mi érdekünkben, a köz érdekének a védelmében a nyilvánosság elé lépnek, nemcsak szakmai karrierjüket, de magánéletüket is veszélyeztetve, megkapják azt a védelmet, amit megérdemelnek a társadalomtól. A közérdekű bejelentők esetében  valójában nem őket oltalmazzuk, hanem saját magunkat védjük, amikor megfelelő jogszabályokat alkotunk, hogy megóvjuk őket a megtorlástól – írja a Párbeszéd EP-képviselője.

Juhász Péter, az Együtt alelnöke és a pártelnöki poszt várományosa is a Horváth András melletti kiállásra buzdít. Facebook-oldalán azt írta: „Veled vagyunk, András! Vérlázító, hogy a mai Magyarországon azokat üldözik, akik felszámolni akarják a korrupciót, és nem azokat, akik elkövetik”.

Az ellenzéki politikus – elmondása szerint – egy háromszáz wattos hangfal segítségével egyébként egy kisebb flasmobbal is készült csütörtök reggel ott, ahova Horváth Andrást beidézték. Juhász a rendőröknek szeretett volna így üzenni. Azt kérte tőlük, hogy ne azokat az embereket vegzálják, akik a bűnöket feltárják, hanem azokat, akik a korrupciós bűncselekményeket elkövették.

Átlátszó: törvénysértő lehet Horváth meggyanúsítása

Az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország (TI) szerint is a cinizmus magasiskolája, hogy a rendőrség a korrupció ellen fellépő állampolgárt, korábbi állami alkalmazottat üldözi, ahelyett, hogy hitelt érdemlően kivizsgálná az adóhatósági visszaéléseket – írja az oknyomozóportál. Az NNI eljárása azonban nemcsak felháborító, de törvénysértő is lehet, hiszen a bejelentővédelmi törvény értelmében a közérdekű bejelentő ellen akkor lehet hátrányos intézkedést alkalmazni, ha nyilvánvaló, hogy „rosszhiszeműen, döntő jelentőségű valótlan információt közölt”. A rendőrség eljárása mindezen felül azért is felháborító, mert rossz példát mutat: megfélemlíti és ezáltal elhallgattathatja a korrupció ellen akár egyéni kockázatokat vállalva is fellépni hajlandó polgárokat – hangsúlyozza az Átlátszó.

Horváth András jellemző példája annak, mi történik valakivel, aki a lelkiismeretére hallgat. A volt adóellenőr felfedezett valamit, amiről azt gondolta, hogy be kell jelentenie, ám ahelyett, hogy (néhány kivételtől eltekintve – L.Á.) kivizsgálták volna az általa nyilvánosságra hozott információkat, inkább őt gyanúsították meg hivatali és személyes adattal való visszaélés, valamint rágalmazás vádjával, a lakását is átkutatták, sőt, az adóhivatal vezetője még be is perelte.

Gyorsan kiderült, hogy Horváth András tudathasadásos, futóbolond, és egyébként is, az ország érdekeivel ellentétes, amit tesz – állították legalábbis adóhivatali vezetők és kormánypárti politikusok egybehangzóan.

Volt törvény, jó is volt

Magyarország hozott törvényt a közérdekű bejelentők védelmére – először 2009-ben. Ez Horváth Andrásra is vonatkozott volna, hiszen a jogszabály az ő 2013 őszi bejelentésekor még érvényben volt. A szabályozás meglehetősen jó szándékú volt: kimondták például, hogy a közérdekű bejelentő nem vonható felelősségre, ha a bejelentésével összefüggésben nyilvánosságra hoz egy titkot. A bizonyítási teher is megfordult: korábban a bejelentőnek kellett bizonyítania, hogy a bejelentése miatt fokozták le vagy rúgták ki, ám ettől kezdve már a munkáltatónak kellett bizonyítania ennek ellenkezőjét.

Az egész javaslat rákfenéje a bejelentők védelmére hivatott új hatóság volt, mely közvetített volna nyomozóhatóság és a bejelentő között, ez utóbbinak pedig jutalmat, és fizikai védelmet is biztosított volna. Csakhogy a hatóság nem jött létre, a törvényt sem alkalmazták soha, 2013-ban pedig új jogszabályt fogadott el a parlament – tele hangzatos jelszavakkal –, amely csak éppen a bejelentőket nem védi megfelelően.

Nem hozott létre például sem hatóságot, sem vizsgálati módszereket, amelyekkel legalább a meglévő hatóság tudna vizsgálódni, feltéve persze, ha akarna, de „több mint naivitás lenne azt feltételezni, hogy a most tétlen hatóságok pusztán azért, mert újabb törvény utasítja őket cselekvésre, érdemben foglalkozni fognak a korrupció ilyen kényes megnyilvánulásaival” – írta a Transparency International (TI) még 2013-ban.

Az egyedül előrelépés, hogy az ombudsman vizsgálódhat azoknál a hatóságoknál, amelyek vonakodnak eljárni a közérdekű bejelentések ügyében, kár, hogy az ombudsman megállapításai semmire sem kötelezik őket. Az ombudsman fogadhat bejelentéseket is, melyről leválaszthatná a személyes adatokat, úgy továbbítva azokat a megfelelő hatósághoz, csakhogy a jelenlegi szabályok szerint a névtelen bejelentéseket nem kötelező kivizsgálni.

Védelmet a törvény szerint csak a bejelentő kapott, családtagjai nem, pedig sokszor épp ők a célpontjai a hatalmasok támadásainak. A bejelentő is csak – nem jövedelemarányos – anyagi védelemre számíthat, fizikai vagy munkajogira nem. Nem szabad retorziót alkalmazni a bejelentővel szemben – ennyit mond csupán a törvény, de hogy mik ezek a retorziók, azt már nem részletezik. A titokvédelemről sem esik szó benne – pedig a korrupcióra leginkább az jellemző, hogy titokban történik –, marad tehát a keserű szembenézés a következményekkel, ha valaki mégis kikotyog valamit a bejelentése során.

A legaggasztóbb ebben, hogy erről Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója beszélt egy bő másfél évvel ezelőtti konferencián. Azóta érdemben semmi nem változott, maximum annyi, hogy Horváth András ügye immár szinte kétséget kizáróan bizonyítja az akkori cikkünkben megfogalmazott legsúlyosabb állítást, miszerint „a közérdekű bejelentő napjaink kamikázepilótája”, csak épp azzal a különbséggel, hogy míg a II. világháborús japán pilóták egy szempillantás alatt áldozták életüket, és zuhantak le az ellenség hadihajóira így elsüllyesztve azokat, addig a közérdekű bejelentők lassan, akár hosszú évek alatt veszítik el munkájukat, egzisztenciájukat, családjukat, végső soron az életüket.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):