Lapunk négyrészes, a civil társadalom neves képviselőit megszólaltató cikksorozatának harmadik részében Tóth Balázst, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjét és rendészeti programvezetőjét egyebek mellett azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy a kormányzati intézkedések milyen hatással vannak a jogvédőszervezet tevékenységére. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan viszonyul hozzájuk a társadalom.

Tóth Balázs bő tizenkét éve dolgozik a Magyar Helsinki Bizottságnál ügyvédként. „A Magyar Helsinki Bizottság az egyik legelső emberi jogi szervezet Magyarországon” – vág rögtön a közepébe a jogvédőszervezet Rendvédelmi Programjának vezetője. Jogi segítséget nyújtanak a menekülteknek, nyomon követik a rendőrség és más végrehajtó szervek tevékenységét, s olyan alapvető kérdésekkel foglalkoznak, mint például a demokratikus értékek és az alkotmányosság. Ügyfeleik képviseletét nemzetközi fórumokon, például a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) vagy az Európai Unió Bíróságán is ellátják.

 
Az ügyvéd szerint az elmúlt két-három évben drámaian megnőtt a Helsinki Bizottság által képviselt ügyfelek száma. Csak szemléltetésképp: a korábbi időszakban évente mintegy 600-800 állampolgár fordult jogi tanácsért a szervezethez; 2015-2016 óta ez a szám 2000-2400-ra emelkedett, vagyis megháromszorozódott. 2015 óta évente ezret csak a menekültek tesznek ki – sorolta a számokat Tóth Balázs.

A Helsinki Bizottság a menekültválság kezdetétől fogva rendkívül határozottan állt ki a menekültek jogai mellett. Részben a szervezet kritikáinak is köszönhető, hogy komoly nemzetközi visszhangot váltottak ki a kormány egyes intézkedései, legyen szó a menekültekkel szemben tanúsított embertelen bánásmódról, vagy a menekültügyi szabályok drasztikus szigorításáról.

Az sem titok, hogy a jogvédőszervezet a Soros György nevével fémjelzett Open Society Foundation támogatását élvezi. Ez a tény és az, hogy Soros több alkalommal is a menekültek melletti, európai szolidaritás kifejezésére szólított föl, oda vezetett, hogy a magyar kormány azzal vádolta meg a civil szervezetet, miszerint az összeesküdött a menekültek befogadására, sőt, olyan vádak is elhangzottak, hogy maga Soros György és Barack Obama, az Egyesült Államok korábbi elnöke áll a menekültválság mögött, hogy így ássák alá a nemzetállamok szuverenitását.

A vádak ellenére „szigorúan jogi szempontból vizsgálva a helyzet nem vált nehezebbé: nem született olyan jogszabályi változás, amely megnehezítené az életünket” – mondja Tóth Balázs. Csakhogy, az említett okokból a Helsinki Bizottság a kormányközeli média célkeresztjébe került: azt állítják, hogy mi is azok között a szervezetek között vagyunk, amelyek a magyar nemzet érdekeivel szemben tevékenykednek, és így próbálnak hitelteleníteni bennünket – teszi hozzá.

Szerinte Orbán egyértelművé tette, hogy a részben Soros György által pénzelt szervezeteket így vagy úgy, de kiszorítják Magyarországról 2017-ben. „Nem tudjuk hogyan. Nem tudjuk, hogy ez mit jelent. Talán nem jelent mást, mint a szokásosat: sajtótájékoztatók, ahol igyekeznek hitelteleníteni minket a kormánybarát médiában, ahol úgy próbálnak lefesteni minket, mint egy olyan szervezetet, amelynek nem is lenne szabadan léteznie Magyarországon. Talán valamilyen jogi eljárással is találkozhatunk majd, ahogyan az a Norvég Civil Alap esetében is történt” – teszi hozzá a Helsinki ügyvédje.

Magyarország azonban még messze nem Oroszország. Tóth szerint könnyen állíthatja valaki, hogy a jogállam megszűnt létezni Magyarországon, hiszen például a civilek elleni 2014-es támadássorozata esetében „az első perctől kezdve egyértelmű volt, hogy semmilyen bizonyíték nincs egyik szervezet ellen sem”. Büntetőügy lett a dologból, végül azonban mindenkit felmentettek, vagyis végeredményében működött a jogállam – jegyzi meg az ügyvéd.

 
Csakhogy, a dolog nem ennyire egyszerű. Tóth Balázs szerint a jelenlegi helyzet egyfajta „átmeneti állapot, ahol nem lehet megmondani, merre halad majd tovább a politikai rendszer”.

„Nem vagyok optimista ember, de még mindig úgy vélem, hogy Magyarország nem Oroszország. Soha nem is volt és nem is lesz az” – véli a Helsinki Bizottság programvezetője. „Nem hiszem, hogy az emberi jogi aktivistákat vagy az újságírókat bebörtönöznék pusztán politikai okok miatt, ám mivel senki nem ismeri a jövőt, felkészülünk az ilyen szélsőséges fejleményekre is” – teszi hozzá.

S hogy miként értékeli/érzékeli a közvélemény a Helsinki Bizottság munkáját? Tóth szerint a helyzet ebből a szempontból is meglehetősen rossz: „Ha valaki elolvassa a Facebook-oldalunkon a hozzászólásokat, a nekünk küldött e-maileket, vagy csak a rágalmazó, esetenként egyenesen fenyegető telefonhívásokat hallja, akkor nem kétséges számára, hogy az életünk nehezebbé vált. Nem könnyű mentálisan elviselni, hogy a magyar társdalom jelentős része utál minket”.

Ennek eredményeképp munkatársaival együtt tudatosan abbahagyták a negatív hozzászólások olvasgatását, és nem továbbítanak egymásnak rágalmazó vagy fenyegető e-maileket. „Nem akarjuk elárasztani a munkatársakat ezekkel a negatív üzenetekkel. Igyekszünk mentálisan is megvédeni magunkat ennek a lehetséges káros hatásaitól, emellett azonban ki is kell állnunk a negatív propagandával szemben. Ha el kell mennünk egy tévéinterjúra, hogy megvédjük magunkat, vagy alátámasszuk az álláspontunkat, akkor készen állunk erre” – magyarázza.

1989-tól 2010-11-ig többé-kevésbé békés környezetben folytathatták a tevékenységüket – mondja Tóth. „Ha megijedsz és feladod, amikor a politika és a közvélemény ellenségessé válik, akkor ezzel azt mutatod, hogy nem veszed eléggé komolyan a munkádat. Hogy nézne ki, ha valaki csak addig csinálná ezt a munkát, amíg az kényelmes, és pont akkor adná fel, amikor jelentős kihívásokkal szembesül? Ha úgy akarsz önmagadra gondolni, mint aki erkölcsileg elszánt és elkötelezett az ügy mellett amiért harcol, akkor nincs más választásod, mint folytatni a munkát” – hangsúlyozza interjúalanyunk.

Természetesen vannak határok. Tóth Balázs sem biztos benne, hogy az emberek folytanák a munkájukat ezen a területen akkor, ha valóban fennállna a fenyegetés, miszerint pusztán politikai okból bebörtönözhetik őket. „Ameddig csupán negatív lejáratókampányokban merül ki dolog, szerintem mindannyian folytatni fogjuk a napi munkát. Egyszerűen csak megszokja valahogy ezt az ember” – teszi hozzá.

Hazánkban nincs valódi hagyománya annak, hogy magánszemélyek pénzadományokkal támogassák a civil szervezeteket, a Helsinki Bizottság (többek közt éppen ezért – a szerk.) költségvetésének azonban olyan kis részét képezik a mikroadományok, hogy nem ettől függ a működésük. „Erről a szintről már nincs igazából hova visszaesni” – jegyzi meg a jogvédőszervezet programvezetője, hozzátéve, hogy bár csak kissé, de emelkedik a magánadományok mértéke, amióta a szervezet reflektorfénybe került. „Volt néhány hónap, amikor jelentős mértékben nőtt a magánadományozások száma, de ez csak annyit jelent, hogy a magánfinanszírozás aránya 2-ről 3, esetleg 4 százalékra emelkedett” – magyarázza.

S hogy hogyan tekint a jövőbe a Helsinki Bizottság programvezetője? Szavai szerint „nyilvánvalóan nincs ok az optimizmusra”. […] Ha 2010-ben megkérdeztek volna, hogy elképzelhetőnek tartom-e az elmúlt hat évben Magyarországon tapasztalt fejleményeket, akkor azt mondtam volna, hogy nem”. Ennek ellenére megtörténtek, az élet pedig megy tovább – folytatta Tóth Balázs.

Szerint a társadalom jelentős részének nem tetszik ez a rendszer, de van egy stabil, 25-30 százalékos szavazóbázis, amely támogatja a rezsimet, és ez elég ahhoz, hogy hatalomban tartsa őket. Bár a jövőbe – ahogyan azt korábban már említette – ő maga sem lát, és azt sem tudja, mennyire komoly Orbán Soros által támogatott civileket célkeresztbe állító fenyegetése, amennyiben az eddigieknél komolyabbra fordul a dolog, az okot adhat az aggodalomra – ismeri el Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság ügyvédje, a jogvédőszervezet Rendvédelmi Programjának vezetője.

 
Cikksorozatunk első részében a civil társadalmat érintő kihívásokkal kapcsolatban faggattuk Móra Veronikát. Az Ökotárs Alapítvány igazgatója egyebek mellett arról beszélt, miszerint sok szervezet még csak most ismerte föl, hogy az elmúlt években végbement változások következtében létrejött környezet így fog maradni. A megváltozott feltételekhez alkalmazkodni kell, de ez nem megy egyik napról a másikra, főleg nem tíz-tizenöt-húsz év után.

A második részben Pethő Andrást, a Direkt36 alapítóját és az Origó egykori újságíróját kérdeztük arról, hogyan maradhat fenn ma Magyarországon a független újságírás. Szerinte egy biztos: a rendelkezésre álló tér a korábbi évek trendjeit követve tovább fog zsugorodni. Az újságírók helyzete nehéz, de nem reménytelen – derül ki a beszélgetésünkből.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):