Fertőd-Pamhagen (Pomogy) határátkelő. A magyarok a pénzért mennek át, nap mint nap. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám

A nyugati határszél közelében élő magyarok elsősorban az itthoni fizetés többszöröséért járnak ki Ausztriába dolgozni, és bár az osztrákok korábban lenézték a magyar munkást, mostanra rájöttek, hogy dolgoztatni minket lehet. Aki tisztességgel végzi a munkáját, azt megbecsülik.

Néhány hete futótűzként terjedt el a hír, miszerint Nyugat-Magyarországon – azon belül is elsősorban Győr-Moson-Sopron megyében – immár nemcsak szakembert, de betanított munkást sem igen találni. Ez a helyieknek egyáltalán nem meglepő, sokan maguk is kint dolgoznak. A Budapest Beacon néhányukat arról kérdezte, mikor döntöttek úgy, hogy külföldi munkát vállalnak, és mi kellene ahhoz, hogy újra Magyarországon dolgozzanak.

A miértet direkt nem említettük, hiszen a legfőbb indok nyilvánvalóan a pénz, az pedig nem egy üres lózung, hogy van az az összeg, amiért minden „bűzt” el lehet valahogy viselni. Nem mindenki ugrik persze elsőre a lehetőségre, ami még csak nem is  „büdös”: „Volt egy kollégám, beajánlottam kint, az ottani főnököm behívta interjúra, erre közölte, hogy neki senki ne dirigáljon” – meséli József, aki közel huszonöt éve dolgozik Ausztriában. „Azóta persze a kollégám is kint dolgozik” – teszi hozzá.

Józsefnek – aki cikkünkben álnéven szerepel – a szakmáját sem fedjük föl, legyen elég annyi, hogy az egyik legnagyobb hiányszakma művelője az építőiparon belül. Itthon tizenkilenc évig dolgozott, mikor jött a lehetőség – nem sokkal a rendszerváltás után. Úgy gondolta, kimegy, de csak maximum öt évre. Ennek már majdnem huszonöt éve. A miértre egyetlen szóval válaszol: „pénz”.

Fóliasátrak Wallern határában – százával. A magyarok szerint a mezőgazdasági idénymunkáknál ritkán ugyan, de előfordul, hogy „feketéznek”. 8 eurós órabérért 10 órán át a „szaunában”. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám 

Azóta ugyanannál a cégnél dolgozik, csak az közben tízszer akkora lett, ezért manapság már inkább csak nagyobb projektekben érdekelt. Ez (is) az egyik legfőbb oka, hogy nem „feketéznek”. A mezőgazdaságban, esetleg kisebb cégeknél még csak-csak megpróbálják bejelentés nélkül alkalmazni az embereket, de itt nem éri meg – mondja József. Nem arról van szó, hogy ne tudnák kifizetni a „negyvenezer eurós büntetést”, de ha fülön csípik őket, akkor ugranak az állami megrendelések.

A több mint százfős cég alkalmazottainak bő ötven százaléka magyar. A rendszerváltáskor még nagyon lenézték a határon túlról érkező munkásokat, akik nem ismerték a nyelvet, és mindent másképp csináltak – rosszabbul, ahogy József mondja. Kellett egy kis idő, hogy megtanulják a kinti módszereket.

Elmondása szerint az osztrákok finomabban és precízebben dolgoznak. A feltételek is mások, de a szakma „alapja” is több – mondja. Az ipari tanuló kint a szakmát tanulja. A szakmunkástanuló tíz hónapot gyakorol, és két hónapot jár iskolába. A munkáért – ha úgy tetszik: a gyakorlatért – komoly, hét-nyolcszáz eurós fizetés is jár – meséli.

Épülő üvegház Wallern határában. Szinte biztos, hogy ezekben is magyarok dolgoznak majd. A már meglévők mellett is magyar autók sorakoznak. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám

Az osztrákok időközben rájöttek, hogy dolgoztatni a magyart lehet. „Úgy állnak a munka mellé, hogy más is hozzáférjen” – mondja a „sógorokról” József. Ausztriában az a magyar dolgozik, aki dolgozni akar – teszi hozzá. Szerinte most már örülnek nekünk, sőt, ha lehet, ma már inkább magyarokat alkalmaznak.

Mindenki azt kérdezi, mennyit keresel

Mindig az az első kérdés, hogy mennyit keresel – folytatja. Huszonöt éve azt mondtam, ugyanannyit, mint itthon. 1992-ben a magyarországi fizetése tizenkétezer forint, kint ugyanannyi schilling volt. Csak a miheztartás végett: akkor 1 schilling 7 forint körül mozgott, de 2002-ben az euró bevezetésekor már majdnem 18 forintnál járt az árfolyam. Nem szorul magyarázatra, miért érte meg már akkor (is) kint dolgozni. „Minden hónapban tudtunk valami új dolgot venni. Föl tudtam építeni egy házat bő öt év alatt” – meséli József.

Bár a különbség manapság már talán valamivel kisebb, egy szakmunkás kezdőként havonta 1,5 ezer (körülbelül 465 ezer forint), néhány év után azonban a 2 ezer eurót (körülbelül 620 ezer forint) is simán megkeresheti nettóban, de ha bármelyik irányban átlépjük Burgenland határát, a pénz is több, meg az emberek is közvetlenebbek – mondja József. „Burgenland Ausztria Borsodja” – szól a mondás. 13. és 14. havi fizetés is van. Az egyiket december, a másikat július elején kapják meg.

A „köz” is rendezett, nemcsak a munkakörülmények. Minden ház előtt ápolt az előkert, tiszta a járda. Eldobott szeméttel nem nagyon találkozni. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám

Ausztriában jelenleg 38 és fél órát kell dolgozni egy héten. József naponta 9-et dolgozik, ezért nála (és sok más munkakörben is Ausztriában) létezik a „hosszú hét-rövid hét” fogalma. Mivel az építkezések javarészt nyáron folynak, ezért akkor a főnök „nem engedi”, hogy ne járjanak be minden második pénteken, így a fölhalmozódott túlórákat lecsúsztatják, és télen kihasználják. „Itthon vagyok, kapom a fizetést, és nem dolgozom. Tavaly december 17-én fejeztem be a munkát, idén pedig február 8-a körül kezdtem el dolgozni” – magyarázza József.

„Ami jár, azt kint a főnök megadja”. Év végén például ajándékkal köszöni meg az egész éves munkát – meséli. A nyaraláshoz a táblázatot már áprilisban kifüggeszti, hogy mindenki időben bejelölhesse, mikor akar elmenni. Egyetlen kikötés van: 16-18 embernél (a cég munkaerejének körülbelül 15 százaléka) többen nem mehetnek el egyszerre.

Még az utazást is támogatják

Az osztrák állam hozzájárul az üzemanyagköltséghez. Az összegnek van maximuma, és az ingázókra más szabályok vonatkoznak mint a helyiekre, de József így is átlagosan 1,5 ezer eurót (körülbelül 465 ezer forint) kap vissza évente úgy, hogy körülbelül napi hetven kilométert autózik.

Még az autósiskola is Kovács. Mögötte-mellette egy idősek otthona. Hotelnek is elmenne. Néhány méterrel hátrébb épül az új szárny. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám 

Nyugdíjat is (elsősorban) kintről fog kapni. Még van 2-3 éve, ezért pontosan nem tudja megmondani, mennyi pénzre számíthat, de az egyik kollégája szűk 20 év után a közelmúltban ment el nyugdíjba. Hasonló fizetése volt, mint Józsefnek, most 700 euró (körülbelül 215 ezer forint) üti a markát havonta. Ausztria előtt Magyarországon is dolgozott – 22 évet –, innen is jár tehát a nyugdíj: havonta 49 ezer forint.

„Kicsivel kevesebbért is visszajönnék (jöttem volna), közel huszonöt év után sem zártam őket a szívembe” – összegez minden pozitívum ellenére József.

Autószerelőként 1,2 ezer euró a kezdő

Gábor – ez neki sem az igazi neve – autószerelő egy burgenlandi márkaszervizben. Bejelentve, tehát teljesen tisztán bő 1,5 ezer eurót (körülbelül 465 ezer forint) keres havonta. Néhány éve, mikor kezdett, nettó 1,2 ezer eurót (körülbelül 370 ezer forint) kapott. Azelőtt itthon is egy márkaszervizben dolgozott, havonta 100 ezer forintért. Ahogy Józsefnek, úgy neki is jár a téli-nyári „dupla fizetés”, és az üzemanyag-visszatérítés. Gábor azt meséli, a törvény szerint valamennyivel minden évben emelniük kell a munkaadóknak a fizetést Ausztriában.

Kezdetben nehéz – mondja, ráadásul Burgenlandban átmész az egyik faluból a másikba, és más németet beszélnek, így megértetni sem könnyű magad. Őt beajánlották, de aki ismerős nélkül megy ki, az is el tud helyezkedni, maximum az „aljamunkával” kezdi. Az osztrák kollégák eleinte csipkelődtek, de most már elfogadják. A túlórát lecsúsztathatod, de a szabit ki kell venni, mert nem fizetik ki. Ha át akarod vinni a következő évre, azért fizetni kell – magyarázza. „Ha hibázol, nyilván leszúrnak, de mindenkire van biztosítás, tehát valamennyire védve vagy” – teszi hozzá.

Szélturbinák, ameddig a szem ellát. A határon túl még a szél is jobban fúj. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám

A körülmények itt is mások, akárcsak az építőiparban. „Ha kell egy szerszám, azonnal beszerzik, míg itthon azért sokszor mondták, hogy oldjuk meg máshogy” – mondja Gábor, aki azt meséli, kint csak „lestek”, mikor megtudták, hogy van érettségije. Három év szakmunkásképző, és az osztrák fiatal 18 éves korában mehet is dolgozni – már ha a levizsgázott, és letudta a fél év katonaságot – meséli.

Gábor is csak a pénz miatt dolgozik kint, de mint mondja, nincs értelme még ugyanennyiért sem hazajönni. Nemcsak a fizetés sokszorosa az itteninek, de a családi pótlék és a nyugdíj is. A hivatalban is mindent a hazai ügyintézésre szánt idő töredéke alatt el lehet intézni.

Ismerősei közül többen is kint dolgoznak – kamionsofőrként vagy raktárosként. Ő is ugyanazt mondja, mint József: az a magyar dolgozik Ausztriában, aki dolgozni akar és előre akar jutni, sok osztrákon viszont az látszik, hogy inkább otthon ülne a munka helyett. „Sztahanovista egyikből sem lesz”.

Heti négyszer három óra, 300 euró

Míg itthon minden harmadik faluban fúj csak össze a szél egy futballcsapatra való embert, Ausztriában nincs ilyen probléma. Amelyik fiatal teheti, valamelyik határhoz közeli határon túli faluban kergeti a labdát. Van olyan csapat, ahol a játékosok több mint fele magyar.

A pamhageni focipálya. Sok támogató, kiváló körülmények. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám 

Amatőr a labdarúgás ott is, itt is, mégis szakadéknyi a különbség. Még ha nem is fizetnek a játékért, a cipőt, a labdát – a szerelést úgy általában – térítésmentesen megkapják a játékosok. Heti 2-3 edzés, hétvégén egy meccs. Más itthon ezért fizeti a tagdíjat, mint a katonatiszt, Ausztriában viszont a csapat fizet – az ügyesebbeknek akár 300 eurót. 80-90 ezer forint iskola vagy itthoni munka mellett remek kiegészítés, és az ember még sportol is, „de iure” azt csinálja, amit szeret.

Nemcsak játékosok, de magyar edzők is szép számmal előfordulnak az osztrák alsóbb osztályokban, amelyek „levezetni” is kiválóak: több egykori NB1-es, NB2-es futballista is a „sógoroknál” játszik, általában szép summáért. Osztálytól függ, de informátorunk nem egy esetben ezer euró körüli honoráriumról beszélt.

Messziről is a határhoz jönnek

Nagyon megszaporodtak a vendégmunkások a környéken – mondja egy soproni forrásunk. Egyre többen költöznek a nyugati határszélre az ország más tájairól. Nógrádban, Borsodban vagy épp Csongrádban baráti társaságok, kisebb csoportok állnak össze, és költöznek például Sopronba. Ott aztán kivesznek egy lakást közösen, és kijárnak dolgozni Ausztriába.

Náluk előfordulhat feketézés, de csak ha például hirtelen van szükség egy-két emberre. A rendes, tehát több hónapos idénymunkánál már a kisebb cégek sem kockáztatnak, és bejelentik a magyar munkást – mondja.

Többek elmondása szerint a magyaroknak a szlovák vendégmunkás a legnagyobb konkurencia, legalábbis ott, ahol közel a szlovák határ. Tény: Burgenlandban meglehetősen sok szlovák autóval lehet találkozni, igaz, a fóliasátraknál, az üvegházaknál, vagy a vendéglátóhelyek környékén még mindig zömében magyar rendszámú autók parkolnak.

És hogy hova lehet(ne) visszajönni?

Petőházára például már biztosan nem. Az egykor szebb napokat megélt cukorgyár ma már csak egy torzó, mindössze egy csomagolóüzem működik benne.

Kapuvárra sem. A néhány éve még működő, baconjéről és uzsonnasonkájáról híres üzem tönkretételében a helyiek szerint egy bankvezér-nagyvállalkozó keze is benne van. A hírek szerint hamarosan lebontásra kerülő komplexum falán a tábla a mai napig büszkén hirdeti, mennyi pénzt költöttek rá alig néhány évvel a bezárás előtt:

Fotók: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám