Két hónappal ezelőtt Vágó Gábor, az LMP korábbi képviselője beszélgetett a Budapest Beacon újságírójával személyes harcáról a kormánnyal szemben, hogy foglalkozzanak a széleskörű áfa-csalási ügyekkel.

Ön mit gondol, hogy érzi, mekkora figyelmet kap a NAV botrány?

Nézze, nem véletlen, hogy a botrány nem kap túl nagy figyelmet a politikai téren, mivel a politikáig érnek a szálak. Számos emberrel beszéltem erről, és egyértelművé vált számomra, hogy itt ezermilliárdos ügyről van szó, egyenként 60-70milliárdos bulikról van szó.

Én is látom, hogy a haveromnak a szomszédja, aki kamionsofőr volt, már nem Suzukival jár, hanem fekete BMW-vel jön. Kérdeztem, hogy már nem sofőrködik? Azt mondta, nem most már csak papíron utaztatja az árut.

Ott van szem előtt, hogy kik csinálják ezt az egészet, és mégis szabadlábon rohangálnak. Ez nagyon kinyitotta a bicskát a zsebemben.

Már nagyjából egy év telt el azóta, hogy Horváth András kirobbantotta a NAV botrányt.

2013 októberében derült ki a sztori, és novemberben kezdődött el igazából a nagy botrány.

Hatalmas dolog, hogy Horváth András vállalta, hogy kiáll és névvel vállalja fel az ügyet egy ilyen súlyú kérdésben.

Valóban, de nézzük meg, hogy most mi van vele. Nincs semmi. András ügye nagyon jó példája annak, hogy mi vár egy tippadóra ebben az országban. Egyértelmű, hogy ha valaki úgy dönt, hogy feldob egy ilyen ügyet, akkor egy biztonsági hálóra van szüksége, hogy meg tudja védeni magát, ne a padlóra zuhanjon. Ha nem rendelkezik anyagi, jogi vagy más intézményi háttértámogatással, akkor biztos, hogy pofára fognak esni.

Andrásnak nem volt ilyen biztonsági hálója?

Nem, nincs munkája, és ez a legnagyobb probléma. Azok, akik kiállnak az igazságért, egyedül maradnak, mert nincs társadalmi támogatottsága. Persze, jó, hogy 7-8.000 megosztást kap a Facebookon egy-egy áfa-csalásról szóló cikk, de ez nem segít a tippadón. Ha csak mindenki 500 forinttal támogatná, akkor meg tudna ma élni Horváth András.

Én azért vettem ilyen komolyan ezt az ügyet, mert nem akartam, hogy elsikkadjon. Beleöltem egy félév munkáját, egyedül vittem végig a vizsgálóbizottság munkáját, mindent megtettem azért, hogy a kormány elé vigyem az ügyet.

A Fidesz már a vizsgálóbizottság felállítását sem akarta engedélyezni, ilyen-olyan jogi labirintusba akartak bevinni, én vittem végig ezt a munkát, és utána nincsen semmi foganatja. Remélem, hogy talán most, ha tényleg elindul az oligarcha háború a háttérben, és tényleg bizonyos emberek bizonyos emberei ülnek bent az adóhatóságban, akkor talán lecserélik őket. Bár mindegy, hogy a bábokat kicserélik, ha a rendszer ugyanúgy működik tovább, és az ezermilliárdokat ugyanúgy síbolják ki.

Milyen érzés volt, amikor egy ekkora jelentőségű ügyet kellet a közfigyelem elé hozni?

Nem feltétlenül volt jó stratégia részünkről, hogy havonta jöttünk ki újabb és újabb botrányokkal, lehet, hogy egyszerre kellett volna kiborítani az egészet. Mi életben tartottuk így a sztorit, de nem értük el vele azt, hogy változás történjen.

Kellett egyfajta bevállalós hozzáállás, úgy gondolkodtam, hogy ha ki csinálnak, akkor elmegyek mosogatni Berlinbe. Megélek a jég hátán is, az egzisztenciámat nem féltem. De persze benne volt a pakliban, hogy ha ekkora maffiózóknak meg neki az ember, akkor kitalálják róla, hogy drogdíler vagy pedofil. Nagyon könnyen kicsinálnak bárkit.

Miről is szólt a NAV-os ügy?       

Ez eléggé összetett ügy. A lényege az, hogy Európában különböző szintű az ÁFA mértéke. Ha három országon keresztül utazik egy áru, akkor az nem abban a tagállamban kerül eladásra, ahol azt előállították, és az ÁFÁT vissza lehet igényelni ezután. Egy cég kifizeti az ÁFÁ-t, az árut továbbadja, majd visszaigényelheti az ÁFÁ-t. Az áru nem került elfogyasztásra, csak egy kereskedelmi tranzakció történt. Éppen ezért az ÁFÁ-t úgy igénylik vissza, hogy valójában csak papíron történt meg a kereskedelmi tranzakció. Az áru vagy nem is utazott, vagy csak a kamionban utazott, de nem volt érdemi kereskedelmi tranzakció. Csak ment egy kört a kamion.

Ez egyébként egy európai szintű probléma, nem csak Magyarországot érinti. Hiányzik az európai szintű rendszer összehangolása. Ami miatt Magyarország különleges, hogy nálunk világrekorder az ÁFA szintje. Csak Dzsibutiban és Santa Lucián van magasabb ÁFA szint, és a 27 százalékos ÁFA szint ide vonzza a környékről a csalókat. Romániából, Lengyelországból és más országokból is jönnek ide a csalók.

Az szörnyű, hogy a tisztességes, nem ÁFA-csalók is versenyhátrányba kerülnek emiatt. Ott van például a cukor. A cukor gyári előállítási költsége tegyük fel 1 dollár. Hogyan lehet az, hogy a hipermarketek polcain 95 centért van kinn a cukor. Úgy lehetséges, hogy papíron megutaztatták a cukrot, az ÁFÁ-t visszaigényelték különböző cégeken keresztül, és a beszállítók így már a hipermarketeknek is olcsóbban tudják adni.