Két hónappal ezelőtt a Budapest Beacon vezető újságírója Novák Benjámin készített interjút Vágó Gáborral, korábbi parlamenti képviselővel hátteréről, a Lehet Más a Politikánál töltött éveiről és NAV-botrányt kirobbantó korábbi adóellenőrről, Horváth Andrásról.

Ki is Vágó Gábor?

Harminc éves vagyok, Kecskeméten, születtem. Gyerekkorom óta foglalkoztat, hogy tegyek a közösségért. Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemre jártam, ahol a szakkollégiumi életben is részt vettem, és lehetőségem volt – főleg az éghajlatváltozással foglalkozó – mozgalmak tevékenységében is részt venni külföldön. Amikor hazatértem Kecskemétre, barátaimmal létrehoztunk egy civil szervezetet, majd másokkal együtt létrehoztunk egy közösségi helyet, kulturális és sportprogramokat szerveztünk, illetve volt egy blogunk is, mi kétszer is helyi érték díjas lett az országos blogversenyen.

Sokszor kerültünk szembe a helyi önkormányzattal, mindent megígértek, aztán semmit sem csináltak, ezért elkezdtünk mi is politizálni. De mivel sokan voltunk sokféle nézettel, mindenki a maga útját járta. Hozzám a zöld értékek mindig közel álltak, és így a szakkollégiumi kapcsolathálón keresztül az LMP megalakításában is tevékenyen részt vettem, lehet, hogy pont ez a lendület volt, ami bevitt a parlamentbe.

Miért választotta az LMP?

A változtatni akarás. Amikor elkezdtük, nagyon világosan látszott, hogy itt van egy közös értékalap. Sokan voltunk sok különböző nézettel, de volt egy alap. Erre az alapra akartunk építeni. Emellett mindenki a civil szektorból mindenki tett már le valamit az asztalra.

Ez mit jelent?

Közösségeket építettek. Számomra a legnagyobb probléma ma Magyarországon, hogy nagyon atomizált a társadalom, nincsenek közösségek és bárki, aki akár csak egy mikro-közösséget megszervezett, én őt tisztelem. Úgy éreztem, hogy ezekkel az emberekkel inspirálni tudjuk egymást is, és az ősidőkben ez nagyon jó hangulatot eredményezett. Amikor bekerültünk a parlamentbe kicsit megváltozott az egész.

2010-ben bekerült a parlamentbe. Milyen élmény, tapasztalat volt?

Nem volt nehéz átállni, már az egyetemen is politológiát végeztem. A 2010 előtti kettősségtől viszont undorodtam, voltak a balos tolvajok és a jobbos rablók, akik váltogatták egymást.

Hol fért be ide az LMP?

Az ékbe. Volt egy politikai vákuum, amit nagyon ügyesen kihasználtunk. 2010-ben mindenki azt gondolt bele az LMP, amit ő maga projektált abba, hogy lehet más a politika. Amikor megmutattuk, hogy mit is szeretnénk, akkor kicsit csökkent a támogatottságunk, de amikor látták, hogy azt viszont konzekvensen végigcsináljuk, akkor megint visszanőtt a támogatottságunk.

Az LMP 2010-ben 16 képviselővel jutott a parlamentbe. Milyen bizottságokba került be?

Tagja voltam a költségvetési bizottságnak, mivel közgazdász végzettségem is van, azután a szociális bizottságnak is tagja voltam, majd kezdeményezésemre alakult meg a lakhatási albizottság, amelynek én voltam az elnöke. Ez a bizottság a hajléktalanok diszkriminációjával, illetve azzal is foglalkozott, hogy annak a másfélmillió embernek, akinek súlyos lakhatási gondjai vannak, milyen megoldásokat lehet ajánlani. De állandóan süket fülekre találtunk a Fidesz részéről.

Én voltam az első, aki a devizahiteles krízist bevitte a parlament színpadára, de az, hogy utána ilyen faramuci megoldások lettek, nem nekem köszönhető.

Szörnyű, de igaz, hogy a rezsicsökkentés szót is én használtam először a parlamentben. Követeltem, hogy csökkentsék a rezsit, mert európai szinten nagyon magasak voltak a háztartások kiadásai a rezsi tekintetében. De azt nem gondoltam volna, hogy a kormány ezzel a szóval fogja tudni bebetonozni a hatalmát. Ebből látszik, hogy a jó ötleteket az ellenzéktől lenyúlják és beépítik.

2012-ben Bajnai Gordon felkérte az LMP-t hogy lépjen választási szövetségre velük, ami miatt a fél LMP, és a párt mindhárom budapesti közgyűlési tagja kilépett és megalakult a Párbeszéd Magyarországért (PM). Miről volt itt szó igazából?

Nekem ez személyes lelki törést is okozott. Nem politikailag, mert arra esküdtünk össze, hogy itt valami teljesen újat csinálunk, ami se nem jobbos, se nem balos és nem a régiekkel fogunk össze. Bajnai nekem ugyanúgy a régi elit arca. Az a technokrata stílus, amit ő képvisel, és az a hatalmi kör, aminek ő is tagja, és erősen kötődik a szocialistákhoz, zsákutcába vitték az országot. Személyesen nekem ez nem volt változás. Hiába volt nagy a nyomás, nem lehet a régiekkel együtt változtatni a rendszeren.

Én szociokulturálisan közelebb álltam azokhoz, akik elmentek, több barátom ment el, mint ahány maradt, de politikailag nekem nem volt kérdés, hogy az LMP-ben maradok.

Amikor folyt ez a vita, én azt mondtam a kongresszuson, hogy a legrosszabb döntés az, ha kettészakadunk. Menjünk erre, vagy arra, – szerintem maradni kell – de a legrosszabb döntés a kettészakadás.

Azután 2013 januárjában volt még egy pártkongresszus, ahol ismét szavaztunk a kérdésről. Akkor már látszott, hogy menni fognak, és azt mondtam, csináljuk úgy, hogy win-win helyzet alakuljon ki, ne pedig egy lose-lose szituáció. Sajnos végül az utóbbi következett be. A PM-esek is vesztettek rajta és az LMP is. De legtöbbet az ország vesztett, mert már nincs olyan hiteles ellenzék, amely feddhetetlen. Mert a kis pártok belviszályai hiteltelenítik a pártokat, hiába akarnak jó dolgokat.

Találkoztam Szabó Tímeával és Jávor Benedekkel több alkalommal. Nagyon intelligens, jól kommunikáló, összeszedett politikusoknak ismertem meg őket. Számos alkalommal ők segítették egy adott ügy közvitára bocsájtását, és szakmailag nagyon felkészültek voltak.

Ezért furcsa, hogy ők haragtartóak, és fújnak az egyik, vagy másik oldalra. Nagyon kevesen vannak, akik jó ember kapcsolatot ápolnak azokkal, aki elmentek, de nekem jóval fontosabb az emberség, min, hogy mást gondolunk a politikáról. Nekem a szűk baráti körömben is sokféle politikai nézetű ember van, és mégse ugrunk egymás torkának.

A párton belül csak néhányan mondtuk azt, hogy ne utáljuk egymást, hanem támogassuk egymást. Szívesen láttam volna egy erős ellenzéket, aki a Fidesz kormány ellen tud menni, de sokan nem értettek ezzel egyet. Ezt nagyon szomorúnak tartom.

Hány százalékot szerzett az LMP 2010-ben?

Kicsivel 8 százalék alatt.

És mennyit kapott az LMP 2014-ben?

5 százalékot, épp csak egy vékony hajszállal jutottak be a parlamentbe.

Miért hagyta ott az LMP-t idén januárban?

Ahogy említettem, szervezeti szociológiai probléma volt a legerősebb ok.

Ez pontosan mit jelent?

Azt, hogy hogyan működik egy adott szervezet. A PM-es szakításnak már volt előképe. Az, hogy ott egy rossz hangulat alakult ki, – aki nincs velünk, az ellenünk van – egy tipikus bolsevik mentalitás. A párton belüli blokkok, viszálykodások azt termelték ki, hogy nem segítjük a másikat, hanem lenyomjuk őt, és ez nem az én pályám. Már nem látom, hogy mi folyik náluk belül, de úgy halottam, hogy ugyanez ment tovább a PM-eseknél is.

Úgy nem lehet más a politika, ha egymást furkáljuk. A politikának része, hogy a versenyzők belül is versengenek, de azt kell nézni, hogy ki húzza jobban a szekeret. Azt kell előtérbe helyezni.

Konkrétan nekem voltak politikai problémáim is, de azt szerettem volna, hogy ha nem is fogunk össze azokkal a mikro-szervezetekkel, pl. a 4K-val, a Jeszesekkel, de az LMP egy olyan pólust jelentsen, amely köré a többiek is odagyűlhetnek. Nekem ez volt az ajánlatom, de ezt a kongresszus leszavazta. Azt mondták egyedül kell mindennek nekivágni, szerintem viszont kooperálni kell, nem pedig dühös kismalacként azt mondani, hogy csak nekünk van igazunk.

Szervezetileg pedig azt történt, hogy a párt vezetősége nem támogatott engem egyéni jelöltként, mert akkor bizonyos emberek személye veszélybe került volna az országos listán. Nem voltam dühös emiatt, de az bosszantott, hogy milyen irányba tart a párt. A párton belül egy viszonylag ismert személy voltam, és a párton kívül is sokan ismertek. Volt egy felmérés az előző parlamentben, amelyben az LMP volt a legkevésbé utált parlamenti párt, és én voltam legkevésbé utált tagja a pártnak.

Azért a legkevésbé utált parlamenti tagnak lenni kétes hírnév, nem?

Nekem sosem az volt a célom, hogy a parlamentben legyek. Azért léptem kapcsolatba a politikával, hogy változtassak a dolgokon.

Tehát az LMP belső feszültsége miatt hagyat ott a pártot?

Nem csak a belső feszültség, hanem az az irány, amerre a párt tartott is szerepelt az okok között. A pártból egy semmit-mondó párt lett. Elvesztette színét a magyar politikai spektrumban, ami ezért szégyen, mert amikor megalakult, akkor nagyon színes és vibráló volt.

Mondjon egy példát.

Mondjon ön! Volt olyan kérdés, amit az LMP-hez köt?

Ott volt Kishantos ügye, de ezzel más ellenzéki pártok is foglalkoztak. A Horváth András által kirobbantott NAV-botrány egyértelműen az egyik legjelentősebb ügy, amivel kapcsolatban a pártra asszociálok. Ön nagyon aktívan nyomta a sztorit, sürgetve a kormányt annak kivizsgálására, és sok felszólalása volt ebben az ügyben.

Valóban, a Horváth András/Adóhatóság ügyét fontosnak tartottam, de egyszemélyes háborúvá vált a rendszer ellen. Ezzel a kérdéssel azért foglalkoztam, mert belefáradtam, abba, hogy azt látom, nap mint nap újabb és újabb botrányokra derül fény. Amikor ez az ügy kiderült, akkor láthattuk, hogy az állami költségvetés ezermilliárdjairól van szó. Szó szerint olyan nagyságrend, ami a GDP 3 százalékát teszi ki.

Amikor Horváth András úgy döntött, hogy kitálal, akkor világossá vált, hogy az adóhatóság összejátszott bizonyos gazdasági területeken folyó adócsalásoknál. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy azért nem halad az ügy előre a politikai párbeszéd területén, mert a botrány csápjai mélyen a politikai világba nyúlnak.