A közelmúltban indított kormányközeli portál, a 888 egy, a világ előtt álló globális kihívásokkal foglalkozó publicisztikát közölt pénteken. „Valójában mi történne akkor, ha az éhező afrikai fiatalok összefogva Latin-Amerika lázadóival egyszer csak azt mondanák, hogy elég, hogy ők is akarják a hangjukat hallatni, azt akarják, most az ő századuk jöjjön el” – elmélkedik a szerző, Tóth Hanna.

Habony Árpád, a kormány titokzatos háttérembere, Orbán Viktor miniszterelnök nem hivatalos tanácsadója elindította a Modern Media Group új hírportálját, a 888-at.

A kormánypárti hírportál főszerkesztője G. Fodor Gábor, az ugyancsak kormányközeli agytröszt, a Századvég volt igazgatója (képünkön). A cég tulajdonosai komoly jövedelemre tettek szert a második és harmadik Orbán-kormány (2010-2014, illetve 2014-) idején, számos „elengedhetetlen” tanulmányt készítettek az adófizetők pénzéből.

A kormányoldali lap neve erősen gyúr a 444-ére. A független portál gyakran tesz közzé a Fidesz közpénzből jóllakatott politikusait és a pártközeli oligarchákat érzékenyen érintő cikkeket.

A 888 még olyan sajátos, a 444 védjegyének számító jegyeket is átvett, mint például a kulcsmondatok sárga színnel történő kiemelése.

Keresztesi Péter, a 888 igazgatója szerint a lap célcsoportja a negyven alatti korosztály. Az igazgató – aki emellett számos más projekten is lázasan dolgozik csapatával – azt mondta, hogy a „dinamikusan fejlődő” online piac kiemelkedően jó üzleti lehetőséget biztosít számukra. (Ez különösen igaz, amióta Orbán összerúgta a port Simicska Lajossal, a Fidesz volt legerősebb oligarchájával, akinek a médiabirodalma milliárdokat szakított a gyümölcsöző kormányzati megrendeléseknek köszönhetően – a szerk.)

Az e cikkünk elején megjelenő fénykép a 888 Valamit a lényegről című, 2015. szeptember 25-én megjelent, Tóth Hanna által jegyzett cikkéből származik. A cím Orbán szavait tükrözi, aki azt mondta: a politikai korrektség miatt az Európai Unió vezetői nem beszélnek nyíltan és őszintén a valódi problémákról és a lehetséges megoldásokról. Emellett a cím arra is utal, hogy a lap szerint fel kell ismerni a világ új realitásait, mint az Egyesült Államok gazdasága és hadereje által jelentett kihívásokat, vagy az Orbán által „illiberális demokráciának” nevezett rendszereket is. Mintha a cikk Orbán nemrégiben elmondott beszédeinek egyszerűsített leirata volna, mintha azt a miniszterelnök, vagy egy, az ő világnézetével teljes mértékben azonosulni képes ember írta volna.

„Most érezni igazán, hogy dolgozik a történelem gépezete. Szinte hallani, ahogy a fogaskerekek mozognak. A káosz már nem csak az ablakon kukucskál, hanem nagy erővel ránk rúgta az ajtót” – olvasható Tóth cikkének kopfjában.

„Itt az ideje, hogy mi is a lényegről beszéljünk, arról, hogy mivel is kéne ma farkasszemet nézni a világban, mivel szemben használjuk még mindig a »semmit a lényegről« szemüveget” – folytatódik a cikk, ez a bekezdés 444-kompatibilisen sárgával kiemelve.

„Az mára kiderült, hogy az 1920-as évek nagy határrajzolási trendje a Közel-Keleten és Afrikában elég rosszul sikerült. Bár az akkori motivációk érthetőek, sajnos az eredménynek most mi isszuk meg a levét. Jó lesz, ha megtanuljuk egy életre, hogy a régiók teljes ismerete nélkül vonalakkal országokat alapítani nem ideális” – véli a szerző, úgy folytatva: „Irak, Szíria, Afganisztán, Líbia, a szub-szaharai Afrika egy része teljes káoszban van, az esetek többségében pedig csak rossz és még rosszabb megoldások közül lehet választani. A nagyhatalmi versengés pedig nem ért véget, ne legyünk naivak, a fejlődő világban szerzett befolyásról senki sem mondana le szívesen, ráadásul Kína, Irán és Szaúd-Arábia személyében új játékosok is becsatlakoznak a régi jó orosz-amerikai versengésbe.”

„A mostani válság tökéletesen rámutat a jelenlegi politikák alkalmatlanságára. Habár jelentős számmal érkeznek migránsok a határokra, ne legyenek kétségeink, hogy nagyhatalmi akarat és távlati elképzelések birtokában meg lehetne oldani a jelenlegi közepesen súlyos helyzetet” – véli a 888 szerzője.

„Washington helyett mellett bizony sokszor másfelé kell tekinteni: Pekingre, Moszkvára, éleslátók akár Teheránra és Abujára is. Az elmúlt hetekben olyan kézfogásokra került sor, amelyekre még Kissinger is azt mondta volna, hogy lehetetlen. Lehet félni, lehet megijedni, sőt homokba is dughatjuk a fejünket, de itt az idő, hogy felkészüljünk arra, hogy kontinensünk veszíteni fog központi helyéből és eljön a valódi többpólusú világrend ideje. Jelenleg úgy tűnik, hogy a több sebből vérző európai projekt ebben nem igazán van topon. Európa nem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a világot, hosszú ideje már csak önmagára reflektál” – olvasható cikkben, hozzátéve, hogy mindeközben az Egyesült Államok, Kína, India és Oroszország tovább folytatja a gazdasági és politikai terjeszkedést.

„Mindenféle civilizációs, etnikai vagy vallási ellentét helyett itt az idő arra is gondolni, hogy valójában mi történne akkor, ha az éhező afrikai fiatalok összefogva Latin-Amerika lázadóival egyszer csak azt mondanák, hogy elég, hogy ők is akarják a hangjukat hallatni, azt akarják, most az ő századuk jöjjön el. Ne legyünk naivak, lesznek olyan politikai hatalmak, akik támogatni fogják ezt a »világforradalmat« is – áll a publicisztikában.

A szerző pár szót a klímaváltozásra is szán: „A következő években a klímamenekültek száma jelentősen meg fog nőni. Bizonyos kutatások szerint az arab tavaszt megelőző aszályos időszak és élelmiszerár-emelkedés, valamint a jelenlegi migránskrízis is a klímaváltozás közvetett eredménye. A jelenség pedig legjobb tudásunk szerint is kiszámíthatatlan, egy évre is nehéz megjósolni, hogy mivel számolhatunk.”

„Amit tudunk, hogy a világ legnépesebb területeit és leggyorsabban növekvő társadalmait fogja leginkább érinteni a változás. Egész országok indulhatnak útra Afrikából, a Közel-Keletről és még ki tudja honnan. Ha a mostani migránshelyzetet képtelenek leszünk megoldani, akkor sok jóra nem számíthatunk. Arról ne is beszéljünk, hogy a tengerszint növekedése, az egyre komolyabb viharok a nyugodt európai életet és a nyugati gazdasági centrumokat is veszélyeztetik” – figyelmeztet a szerző.

„Szerezzünk be új szemüveget!” – javasolja nagyívű írása végén Tóth Hanna.