Thürmer Gyula észak-koreai diplomatákkal. Fotó: Magyar Nemzet, Máté Péter

Alkalomadtán előfordul, hogy egyes jelöltek sikertelenül vívnak meg egy-egy választási csatát, de a Magyar Munkáspárt indulóinak teljesítményét már-már lehetetlennek látszik alulmúlni. Annak próbáltunk utánajárni, mi lehet az oka, hogy az egykori Magyar Szocialista Munkáspárt egyetlen valódi, elvhű örököse rendszeresen olyan jelölteket állít ki időközi önkormányzati és polgármester-választásokon, akik még a jelöltséghez szükséges ajánlásoknak is csak egy egészen apró töredékét tudják megszerezni a voksoláson, vagy még annyit sem. Az országgyűlési választáson ezzel szemben már rég maguk mögött hagyták a mélypontot. Thürmer Gyula nem hozná vissza a rendszerváltás előtti időket, de a gazdagokat keményen megadóztatná.

Egy választópolgár több jelöltet is állíthat, de egy jelöltet csak egyetlen ajánlással támogathat, a további ajánlásai érvénytelenek – ez az egyik legfőbb feltétele annak, hogy valaki indulhasson a polgármesteri székért egy településen. Ez azonban még nem minden, ugyanis a törvény arról is rendelkezik, hány ajánlás szükséges a jelöltséghez. Tízezer, vagy annál kevesebb lakosú településen a választópolgárok legalább három százalékának, tízezer és százezer lakos között legalább háromszáz főnek, százezernél magasabb lélekszámnál pedig legalább ötszáz főnek az ajánlása szükséges ahhoz, hogy valaki elindulhasson a polgármesterségért.

A rendszerváltás óta a Magyar Munkáspárt és elődei a parlamentbe sosem jutottak be, 2010-ig pedig szignifikánsan csökkent a támogatottságuk. Míg 1990-ben, az első országgyűlési választáson még majd kétszázezren támogatták a kommunistákat, addig 2010-re ez a szám öt és fél ezerre csökkent. Azt hihetné az ember, hogy innen már csak a megszűnés felé vezet az út, de 2014-ben majdnem harmincezer szavazatot kapott a Magyar Munkáspárt, ezzel megszerezve az első helyet a parlamentbe nem bejutó pártok listáján.

A 2014-es helyhatósági választáson megyei közgyűlésre, képviselő-testületre, illetve polgármesterre összesen 21 688 szavazatot kaptak, amivel a Munkáspárt egyetlen polgármesteri, és két képviselő-testületi széket tudott megszerezni. Gulyás Jánost elképesztő, majdnem 95 százalékos fölénnyel választották a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Borsodbóta polgármesterévé, míg a Csongrád megyei Magyarcsanád, és a Békés megyei Kötegyán képviselő-testületébe jutott be egy-egy képviselő.

Az azóta eltelt másfél év során számos időközi polgármester-választást tartottak az országban, a Munkáspárt pedig rendre el is indult szinte mindenhol – és kivétel nélkül utolsó is lett.

2015 márciusában rögtön egy nullázással indítottak a szabolcsi Urán, jelöltjük szó szerint nulla szavazatot kapott a voksoláson. Májusban a szintén szabolcsi Nyírkátán szereztek szűk ezerből egyetlen szavazatot, a heves megyei Szúcson pedig szintén ugyanennyit, igaz, ott alig több mint kétszázan jelentek meg az urnáknál. Augusztusban ismét nullázott a Munkáspárt Nógrád megyében, októberben a szabolcsi Újkenézen pedig jött az újabb utolsó hely, ezúttal két szavazattal a bő hatszázból. A Csongrád megyei Ambrózfalván is csak ketten akartak munkáspárti polgármestert, igaz, alig kétszázan voksoltak, a borsodi megyei Szalaszenden pedig ismét visszaesett a párt a korábban már többször is elért egyetlen szavazatra. Ez utóbbi voksoláson majd félezren járultak az urnákhoz. Novemberben újfent Szabolcsban törhetett volna meg az átok, ám Botpaládon négyszázból megint csak ketten akartak munkáspárti településvezetőt. Vaskeresztesen decemberben nyolc szavazatot kapott a jelöltjük, Rátóton viszont ismét csak hármat.

Még ugyanebben a hónapban megint egy voksra csökkent a párttal szimpatizálók száma a Baranya megyei Bostán, és a 2016-os évet is épp ennyivel nyitotta a nyírcsaholyi jelölt. Kisherenden eggyel többet, azaz kétszer annyi szavazatot kaptak, mint Nyírcsaholyban, Bodrogkisfaludon viszont hatot, igaz, majdnem ötszáz voksból. Kóspallagon februárban még ez sem sikerült: ott ismét nulla szavazatot kapott a munkáspárti jelölt, és Szabolcsbákán is csak négyre futotta a bő hétszázból. Ostoroson ezerből egy, Tiszanagyfaluban ugyanennyiből két szavazat jött össze. Szemelyen is egyetlen szavazat érkezett a Munkáspárt jelöltjére, a Zala megyei Kisrécsén viszont több mint tíz százalék jött össze, igaz, összesen kilenc voksból.

Márciusban jött a párt nagyágyúja, Thürmer Gyula pártelnök, de 15 088 érvényes szavazatból mindössze 275 szavazatot kapott Salgótarjánban, így ő is utolsó lett a saját megmérettetésén. A Zala megyei Rigyácon márciusban megint csupán egyetlen voksra olvadt a helyi induló népszerűsége, de a tápiószentmártoni megmérettetés sem sikerült jobban: itt közel két és félezer szavazóból mindössze tízet sikerült meggyőznie a szélsőbaloldali jelöltnek. Péteriben nyolcat, Karancskeszin pedig hetet kapott a párt indulója.

Dombiratoson sem javult az arány: 419-ből öt voks jutott a Munkáspártnak, Nyirádon pedig hat. Áprilisban Söptén és Bejcgyertyánoson megint nullázott a kommunista polgármesterjelölt, Aranyosapátiban viszont három szavazat is összejött. Az utolsó előtti helyezett ezúttal egészen közel volt a maga hat szavazatával, igaz, ez pont dupla annyi, mint amennyit Nagy István Béla kapott.

Kislétán most vasárnap volt időközi önkormányzati választás, Nyeste András pedig mindössze egyetlen szavazatot kapott a 924-ből, az arány tehát továbbra is változatlan. Érdekesség, hogy Nyeste volt az, aki 2015 májusában veszített Nyírkátán is, ugyanúgy egyetlen szavazatot kapva, mint Kislétán.

Az önkormányzatiképviselő-választásokon is rendre utolsóként végzett a Munkáspárt jelöltje. Karcagon közel nyolcszázból tizennyolc, Újpesten ezerötszázból öt, Veresegyházon 355-ből egy, a XIII. kerületben 1334-ből kilenc, Szolnokon ezerhatszázból tizenöt, Hajdúszoboszlón pedig 636-ból tizenhárom szavazat lett a munkáspárti jelölté.

Az elképesztő sikertelenség alapján fölmerül a kérdés, mennyire vehető komolyan az ajánlás. Ha nem manipulálják az ajánlóíveket, akkor feltételezhető, hogy a legtöbben meg sem nézik, kit ajánlanak, vagy nem is ismerik a jelöltet, csak aláírnak, majd a választáson megteszik a voksukat, feltehetően már nagyobb tudatossággal. Az is elképzelhető persze, hogy néhányan szimpatizálnak a munkáspárti jelölttel, de élesben valamiért nem szavaznak rá.

A Munkáspárt példája valami ilyesmire enged következtetni. Azé a Munkáspárté, amely épp tavaly ilyenkor költözött új székházba, a Baross utcai pártházból Újpestre. Thürmer Gyula szerint Újpesten a munkásmozgalmi tradíciók is erősek, ezért is tűnt jó választásnak a kerület – nyilatkozta az elnök akkor az Mno.hu-nak. A Magyar Munkáspárt nem szégyelli a diktatúrákból érkező vendégeket: két észak-koreai diplomata mellett Oroszország, Fehéroroszország, Vietnam, Kuba és Venezuela képviselői is jelen voltak az új pártközpont megnyitóján.

Az időközi önkormányzati választásokon a Munkáspárt indulása stratégiai döntés eredménye, a cél ugyanis az, hogy a 2014-es országgyűlési választás harminchárom indulója után 2018-ban már mind a százhat választókerületben állítsanak jelöltet – nyilatkozta a Budapest Beaconnek Thürmer. „A Munkáspárt kis párt, a legnagyobb hátrányunk az, hogy a nagyok kiszorítanak minket a médiából, így ha meg akarjuk magunkat mutatni, akkor nem marad más választásunk, mint az utca, vagy például az időközi választás. Mi nem arra törekszünk elsősorban, hogy bejussunk egy falusi önkormányzatba, hanem hogy ezeken a településeken megismerjék a Munkáspártot. Azt tapasztaljuk, hogy a döntésünk helyes, hiszen engednek indulni a választásokon, könnyen megkapjuk a szükséges mennyiségű ajánlást. A bejutás már más tészta; mivel többségében kis településekről van szó, nem a nagypolitika, hanem a helyi viszonyok döntik el, ki lesz sikeres” – tette hozzá a pártelnök.

„Abból indulunk ki, hogy ott lehet szavazatot kapni, ahol van jelöltünk” – folytatta Thürmer, aki Salgótarjánt, a saját megmérettetését sem tartja kudarcnak, mert egyrészt pillanatok alatt összegyűjtötték a szükséges több száz ajánlást, másrészt róluk beszélt a média másfél hónapig.

A Munkáspárt nem hagyományos résztvevője a választási versenynek, ugyanis nekik nem csupán a kormánnyal van bajuk. „Ellenzéke vagyunk annak a politikai rendszernek is, ami a piacgazdaságra, és a magántulajdonra épül” – közölte lapunkkal a pártelnök. „Lehet rezsit vagy áfát csökkenteni, de valódi változás akkor lesz, ha a dolgozó emberek maguk osztják majd el a javakat” – tette hozzá. Szerinte addig nem beszélhetünk Magyarország függetlenségéről sem, amíg a NATO és az Európai Unió tagjai vagyunk.

Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a Munkáspárt vissza akarná hozni a rendszerváltás előtti időket, az ugyanis szerintük is elmúlt. „A rendszerváltás óta eltelt huszonhat évben kialakult a kapitalizmus, de ennek a rendszernek sokkal több a vesztese, mint a nyertese, és mi éppen ezért nem akarunk néppárt lenni. Mi a dolgozó emberek pártja vagyunk” – hangsúlyozta Thürmer.

„Vannak olyan követeléseink, amelyeket egyik párt sem tűzte a zászlajára, ilyen például a milliárdosok egyszeri, negyvenszázalékos vagyonadója. Ezt lehetne például a kórházakra és oktatásra fordítani” – folytatta lapunknak adott interjújában a Munkáspárt elnöke.

„Minél fiatalabb az ember, annál optimistább, aztán egy idő után rájön, hogy a szüleink jobban éltek, mint amire mi számíthatunk a következő évtizedekben” – folytatta a kommunista politikus. „A Munkáspártra igenis szükség van, mert amennyiben a munkanélküliek és az illúzióikat vesztett fiatalok érdekei nem kerülnek be a nagypolitikáiba, akkor azok egy idő után az utcán fognak lecsapódni, akárcsak Görögországban vagy Portugáliában” – fűzte hozzá Thürmer. „Az embereknek tudniuk kell, hogy van választásuk” – tette hozzá.