Iványi Gábor

Iványi Gábor megpróbált fölállítani néhány mobilvécét a Röszke és Tompa közelében lévő úgynevezett senkiföldjére, hogy a Magyarországra való belépésre váró több száz menekültnek ne a földre kelljen végezni a dolgát. Kiderült, hogy ez lehetetlen vállalkozás.

Ahogyan arról a Budapest Beacon beszámolt korábban, Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője nyomorúságos állapotokkal szembesült a magyar-szerb határon Röszke és Tompa közelében. A lelkész szerint az úgynevezett senkiföldje egy merő káosz, a kormány nem végeztet takarítást, és nem biztosítja az alapvető szükségletek kielégítését sem a Magyarországra való belépésre váró több száz menedékkérő számára.

Iványi szombaton ezért megpróbált néhány mobilvécét fölállítani a területen, hogy a menekülteknek ne a földre kelljen végezni a dolgukat , ám terve kudarcba fulladt — számolt be helyszíni riportjában a nol.hu.

A lelkész néhány nappal ezelőtt levélben értesítette szándékáról Pintér Sándor belügyminisztert és Balog Zoltán emberminisztert. Előbbi nem válaszolt, utóbbi azonban kabinetfőnöke, Deák Imre útján igen. A válasz szerint a kormány május 16-i ülésén a Karitatív Tanács öt tagját, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, a Magyar Vöröskeresztet, a Magyar Református Szeretetszolgálatot, a Katolikus Karitászt és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet kérte föl a tömeges bevándorlással összefüggésben végzendő humanitárius feladatok ellátására — ezek az illetékes hatóságokkal egyeztetve végzik munkájukat.

A Deák által leírtak arra engedtek következtetni, miszerint ha van valamilyen humanitárius teendő, azt majd megoldják azok, akiket a kormány erre felkért, a levélben azonban konkrétan nem szerepelt, hogy nem tartanak igényt Iványi segítségére, amit egyébként a kabinetfőnök meg is köszönt.

A felkért segélyszervezetek egyébként nem telepítettek vécét a táborba, ezért is próbálta a testvérközösséghez tartozó Oltalom Karitatív Egyesület fölvállalni ezt a szerepet. Iványi elmondta: több nagy egyház vezetőjével is beszélt a menekültek helyzetéről, ám végül egyikük sem jött el Röszkére, pedig egészen más visszhangja lenne a dolognak, ha nem egyedül, hanem a nagy történelmi egyházak vezetőivel együtt érkezett volna a táborba. (Tavaly a menekültválság csúcsán sem igen lehetett a Karitatív Tanács tagjaival találkozni, amikor menekültek ezrei táboroztak országszerte a pályaudvarok környékén. Helyettük magánszemélyek kezdtek élelmiszert osztani, ruhákat adni, és egészségügyi alapszolgáltatásokat biztosítani — a szerk.)

A szervezet élelmiszert, vizet és szemétgyűjtőket is vitt a menekülteknek. A helyszínen gyorsan kiderült: az élelmiszert szétoszthatják Iványiék, de a mobilvécékről le kell tenniük, ugyanis a határnyiladékba a Magyarország és Szerbia között megkötött kétoldalú egyezmény miatt semmilyen létesítményt nem lehet elhelyezni. Állítólag más országokkal is ugyanilyen egyezmények vannak hatályban. A műszaki határzár közvetlen közelében, magyar területen sem lehet őket felállítani, szerb területen pedig a szerb hatóságok engedélye szükséges a vécéelhelyezéshez — közölték a lelkésszel.

Iványi szelíden érvelt, mennyire embertelen és járványveszélyes dolog, hogy a várakozó menekültek, férfiak, nők, gyermekek csak a földön tudják testi szükségleteiket elvégezni, amivel a tájékoztatást adó rendőrtiszt egyetértett, de mindannyiszor hangsúlyozta, hogy nincs hatásköre ezen változtatni.

A nol.hu megpróbálta megtudni a táborban tartózkodó szerb segélymunkásoktól és egy doktornőtől is, hogy a kivételes helyzetre tekintettel miért nem lehet szerb területen fölállítani a toaletteket, és megengedni, hogy amikor megtelnek, a magyar szolgáltató a magyar segélyszervezet pénzén kiürítse őket, de mindannyian kibújtak a válaszadás alól.

Iványi az események ellenére nem látszott csüggedtnek. Azt mondta, legalább kapcsolatokat épített, és ötletei is vannak, amelyeket majd javasolni is fog a magyar hatóságoknak. Az egyik szerint csinálhatnának egy beszögellést a drótkerítésen, és ott helyezhetnék el a toaletteket, a másik szerint pedig sátras vécéket is föl lehetne állítani, és áshatnak latrinákat — az is jobb, mint szanaszét a fűben üríteni.

A lelkész szerint itt van a 21. században két európai állam, amelyek nem állnak háborúban egymással, de annyit sem képesek együtt megoldani, hogy ezek az emberek — függetlenül attól, kik ők, hová tartanak, háború vetette-e ki őket az otthonukból, vagy önző érdek, s a jövőben mi lesz a sorsuk — itt, ezen a kényszerű állomáson kevésbé embertelen és megalázó körülmények között tartózkodjanak. Ha ez ma Európában akkora problémát jelent, hogy nem képesek megoldani, vagy akár csak megengedni, hogy valaki emberségből megoldja, akkor tényleg semmit sem lehet megoldani.