Koncz Zsuzsa Bródy János Ha én rózsa volnék című számát énekli Göncz Árpád temetésén. Gitáron kíséri a szerző. Fotó: MTI

Péntek délután az Óbudai temetőben, hatalmas tömeg jelenlétében végső búcsút vettek Göncz Árpádtól, a Magyar Köztársaság 1990 és 2000 közötti elnökétől, aki életének kilencvennegyedik évében, október 6-án hunyt el.

A temetésen megjelent gyászoló sokaság derékhadát az SZDSZ-korosztály képviselői, azaz a hatvan-hetven körüliek adták. Negyven alattiakat – tehát akik legfeljebb tizenöt-huszonöt évesek voltak Göncz Árpád tízéves államfősége idején – pedig alig-alig lehetett látni.

A temetés nyitányaként Göncz Árpád 1990. augusztus 3-i köztársasági elnöki beiktatási beszédéből hangzott el pár mondat. „Azokat kívánom képviselni, akiknek nincs képviselete” – többek közt ezt mondta Göncz negyedszázaddal ezelőtt.

„Tisztelettel köszöntök mindenkit. Mindenkit” – mondta a ceremónia konferansziéjaként Bálint András Kossuth-díjas színművész, a Radnóti Színház igazgatója. A díszvendégek között jelen volt Áder János államfő, Polt Péter legfőbb ügyész és Tarlós István főpolgármester, Orbán Viktor miniszterelnök pedig a gyászoló sokaságban tűnt föl.

Koncz Zsuzsa és Bródy János a Ha én rózsa volnék című dalt adta elő, amit – Bálint András megfogalmazásában – „Göncz Árpád nagyon szeretett”. A tömeg együtt énekelt Konczcal, sokan a sírra hozott sárga rózsát emelték magasba.

„Azt várná az ember, hogy fölpattan a koporsó fedele és kiszállsz belőle” – kezdte személyes hangvételű beszédét Mécs Imre, Göncz egykori rab-, majd az Országgyűlésben SZDSZ-es frakciótársa. „Bárhová mentél, szerettek az emberek. A szeretetet hirdetted, mint a názáreti, de tudtál nagyon kemény és határozott lenni” – folytatta a szónok.

Mécs szerint „bölcs döntés volt”, hogy Göncz az MDF és az SZDSZ közötti paktum eredményeként köztársasági elnök lett. „Te voltál a legjobb köztársasági elnök” – hangsúlyozta. „Az emberek embere voltál, a szegények szószólója” – folytatta a volt ötvenhatos halálraítélt, akinek beszédéből az is kiderült: Göncz tizenöt-tizenhat évesen ismerte meg akkor tizenhárom éves leendő feleségét, „és azóta vagytok együtt”.

Egyes szám második személyben, Gönczhöz beszélve a volt SZDSZ-es majd szocialista képviselő – félreérthetetlenül az ország mai vezetőire célozva – azt kérte az elhunyt volt köztárasági elnöktől, hogy mutasson példát azoknak, akik magas állami pozícióba kerülnek.

Akárcsak 1989. június 16-i, a Hősök terén elhangzott beszédében, úgy Mécs most is azt kérte hallgatóságától: fogják meg egymás kezét.

„Isten áldjon meg, Árpika, nagyon szeretünk” – zárta beszédét Mécs Imre.

„Az ember nem hagyja cserben bajbajutott hazáját” – idézte nagyapját Benedek Márton, Göncz legidősebb unokája. Az idézett mondat arra a kérdésre volt válasz – derült ki Benedek Márton szavaiból –, hogy 1956-ban Göncz miért nem emigrált.

Kijelentette: nagyapja célja a szabadságon, az emberi jogokon és a társadalmi igazságosságon alapuló liberális demokrácia megvalósítása volt. „Feladatunk annyi, hogy álmát megvalósítsuk, hogy szellemi örökségét továbbvigyük” – fűzte hozzá.

„Göncz Árpád testvérünket Isten irgalmas szeretetébe ajánljuk. Köszönjük az Úrnak, hogy életében a miénk volt” – kezdte beszédét Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, akinek szavaiból kiderült: 1992-ben az akkor államfő Göncz kérte őt meg, hogy ő temesse el.

„Hitét tekintve zelóta: Isten igéjét radikálisan követő keresztény” – jellemezte az elhunytat Várszegi, majd Göncz kisregényéből, a Sarusokból idézett, végül ismét az Örökkévaló kegyelmébe ajánlotta „elhunyt testvérünket”.

Göncz Árpád négy gyereke koszorút helyezett el a síron, majd a Himnusz hangzott el.

A szertartás végén a gyászoló tömeg a megemlékezés virágait helyezte el a volt köztársasági elnök sírján.