Felelősség kizárása: az alábbi, személyes véleményt tartalmazó cikk a Budapest Sentinelen jelent meg múlt héten. A cikk nem feltétlenül tükrözi a RealReporting.org LLC. nézeteit.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke nem csupán azt állítja, hogy jó keresztény, de azt is, hogy ő a keresztény Európa megmentője. És mégis, nagyon kevés dolgot lehet kereszténynek tekinteni kormánya irányelvei közül. A kormány hazudik. Lop. Hamisan tanúskodik. Gyűlöletet és megosztottságot szít barátok között. Elítélt baltás gyilkost enged szabadon. Esztelen politikai bosszút követ el. Milliárdokat oszt el az EU-tól és állami támogatási forrásokból a Fidesz saját támogatóinak, ugyanakkor ezzel magyarok millióit fosztja meg attól, hogy gyermekeiknek megfelelő élelmezést biztosíthassanak. Koholt vádak alapján üldözi a civil társadalmat, a politikai ellenzék vezetőit, ugyanakkor szemet huny a kormánypárti politikusok tettei felett, kezdve a befolyással való üzérkedéstől, a prostitúción át az állami vagyon rendszerszintű ellopásáig. És minden évben szándékosan költ a kormány milliárdokat arra, hogy manipulálja és elferdítse az igazságot. Egyszóval, a kormány tettei közül nagyon kevés dologról lehet elmondani, hogy keresztényi, és sokról, hogy egyenesen gonosz.
És a magyarok többsége mégis csendben marad. Miért? A válasz egyszerű: félelemből.
Félelem és rettegés a Kárpát-medencében
A magyarok félnek, hogy elveszítik a munkahelyeiket. Félnek, hogy megfosztják őket nyugdíjaiktól. Félnek az ellenséges kormányzati szervek ellenőrzéseitől, melyeknek vaskos bírság az eredménye, vagy a vállalkozások bezárására is sor kerülhet. Félnek, hogy személyes és szakmai hírnevüket kikezdik, elmarasztalják és elítélik az állami és kormány-párti média által formált közvélemény előtt. Félnek, hogy „kommunistának”, „internacionalistának” vagy „kozmopolitának” bélyegzik meg őket, amiért ki merték mondani az igazat a hatalomnak.
Bárki azt gondolhatná, hogy az elnyomó politikai klíma és az egyre növekvő szegénység nagyobb elégedetlenséget okozna, vagy akár nyílt felkelésbe is torkollna, mint hogy 1956-ban is. De az EU tagság hatalmas biztonsági szelepként működik a magyar társadalom esetében. Ha valakinek „elege van” Orbán Viktor „keresztény-nemzeti” kormányával, az szabadon szedheti a sátorfáját és költözhet Németországba vagy Angliába. Pontosan ezt tette több száz ezer magyar 2010-óta, amikor Orbán és a Fidesz visszatért a hatalomra.
Az egészen biztos, hogy azok, akik elhagyják Magyarországot gazdasági migránsok, amiért viszont nem lehet csak a jelenlegi magyar kormányt okolni. A 2008-as gazdasági világválság Közép-Kelet-Európa térségét nagyon komolyan sújtotta. A vágy mögött, hogy megéljen valaki anélkül, hogy adót kelljen csalnia, vagy bűnözői életmódot kelljen folytatnia, ott van az a vágy is, hogy az emberek „normális országban” akarnak élni, ahol nem kell a kormány-barát propaganda folyamatos kereszttüzében állni, ami alapvetően szemben áll a judeo-keresztény értékrenddel.
Illiberális állam felépítése
Orbán Viktor kormánya az adófizetők és az EU pénzének nagy részét arra költi, hogy megmondja a magyaroknak, hogy mit gondoljanak, mit érezzenek. A kormány folyamatosan be akarja igazolni az egyébként irracionális és erkölcstelen irányelveinek alkalmazását azáltal, hogy azt állítja, ezek ez illiberális állam építésének a részét képezik, ami szerintük azért szükséges, hogy Magyarország és a magyarok fennmaradjanak és boldoguljanak egy farkas-agyar törvények által irányított világban, ahol a nemzetállamok állhatatosan versengenek egymással a szűkös források irányítása felett. Valójában, nincs olyan értékrend – akár illiberális, akár másmilyen – ami alátámasztaná a kormány ellentmondásos és kontra produktív irányelveit.
Erkölcsi alapérték hiányában minden döntés a politikai célszerűség jegyében születik meg, melyhez a kormány utólag keresi meg a morális legitimitás patináját. Teszi mindezt az illiberális állam felépítésnek szükségességére hivatkozva.
A “keresztény-nemzeti” állam
Orbán Viktor szereti emlékeztetni az embereket, hogy a kormánya egyszerre „keresztény” és „nemzeti” is. De mennyiben lehet ezt lefordítani a valós kormányzati politika és programok nyelvére?
Ma Magyarországon azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem képesek dolgozni, vagy elveszik szüleiktől, vagy hagyják éhezni. Az elszegényedett vidéki országrészekben azoknak a gyerekeknek, akiket nem vesznek fel az egyházi iskolákba másodrangú, lerobbant iskolákba, melyek szó szerint düledeznek. Családokat fosztanak meg a megélhetésüktől, és teljes magánvállalkozói iparágakat tesznek tönkre annak érdekében, hogy a kormány ezeket a jövedelmező üzleteket a Fidesz támogatói kezére játssza át. Még a legitim menekültek és menedékkérők számára is megtiltják, hogy Magyarország területére lépjenek, ugyanakkor azok, akiknek van 300,000 eurója arra, hogy megvásárolja a letelepedési államkötvényt, (és kifizesse a vaskos jutalékot Antal Rogán valamely üzlettársának) szabadon telepedhet le az országban. Azok a páciensek, akik nem engedhetik meg maguknak az egészségügyi magánellátást, hónapokig vagy akár évekig várakozhatnak a „nem életmentő” műtétekre, csakúgy, mint azok, akik kórházi ágyon fekszenek hetekig valamely lerobbant, munkaerőhiánnyal küzdő intézményben, ahol sem a megfelelő élelmezés sem a megfelelő gyógyszerek nem állnak rendelkezésre.
Orbán Viktor úgynevezett „keresztény-nemzeti” kormányában a helyes és a helytelen alapvető megkülönböztetését is alárendelik annak a kényszernek, hogy Orbán és a Fidesz hatalmon maradjon. Nem számít, hogy hány egyetemi diplomával rendelkező magyart kényszerítenek lealacsonyító közmunkára éhbérért. Az sem számít, hogy hány hátrányos helyzetű gyermek fekszik le esténként éhesen, vagy esik ki az iskolából, mert szüleik nem engedhetik meg maguknak a tankönyvek vagy a megfelelő ruhák beszerzését. Nem számít az sem, hogy hány embertől veszik el a magán-nyugdíj megtakarítását vagy a megélhetését jelentő vállalkozását. Csak az számít, hogy senki ne jelenthessen valódi politikai kihívást Orbán Viktorral szemben.
„Szabad, de nem igazságos” választások
A 2014-es országgyűlési választásokat az EBESZ választási megfigyelői „szabadnak, de nem igazságosnak” ítélték, ami jól írja le a helyzetet. A választásokat megelőzően a második Orbán-kormány minden létező eszközt bevetett, hogy megtarthassa kétharmados parlamenti többségét. Amellett, hogy átrajzolta a választási körzethatárokat, korábban sosem látott összegekkel támogatta azokat a pártokat, amelyeknek nem volt meg a jelöltállításhoz szükséges támogatottsága, annak érdekében, hogy megossza a már egyébként is megosztott politikai ellenzéket. Szétosztott több mint félmillió magyar útlevelet a külföldön élő magyar nemzetiségiek között, mivel azt remélték, hogy ezek az emberek mind a Fideszre fognak szavazni. Megdöbbentő módon változtatta meg a kormány a szavazatok számítási módját, így a szavazatok mindössze 47 százalékával sikerült elérni, hogy a parlamentben a képviselői székek kétharmadát a Fidesz-KDNP pártszövetség szerezze meg.
Ha Orbán Viktor otthon meg tudja ezt úszni, az jórészt az állami médiának köszönhető, amellett, hogy pártja ellenőriz számos olyan magánmédiát is, melynek tulajdonosai örömmel állnak be a kormányzati sorba a jövedelmező állami hirdetések és szerződések reményében.
És ha Orbán Viktor külföldön is meg tudja ezt úszni, az azért lehetséges, mert szükség van Magyarország együttműködésére annak érdekében, hogy az Európai Unió olyan sürgős szerkezeti reformokat léptethessen életbe, melyek az egész rendszer bedőlését hivatottak megakadályozni.
A magyar elme bezárulása
A második- és harmadik Orbán-kormány talán legveszedelmesebb hatása nem az, hogy magyarok generációit vesztettük el a kivándorlás vagy amiatt, hogy kínzó nyomorban, munka nélkül kell leélni életüket. A legveszedelmesebb hatás az, hogy magyar elme bezárul az Európai Unió alapjául szolgáló elvekkel szemben.
Az olyan ”tudós-nagyágyúk” segítségével, mint Schmidt Mária és Szakály Sándor, Orbán rezsimje aktívan írja újra a múltat, hogy az jelent szolgálja. Amellett, hogy felmenti Magyarországot és a magyarokat a XX. század egyik legszörnyűbb bűne alól, a kormány arról is biztosítja a magyarokat, hogy teljesen helyénvaló és elfogadható, ha neheztelve és rosszindulattal érzünk mások felé.
Ha valaki egyre nagyobb nemzeti paranoiát és idegengyűlöletet érzékel ma Magyarországon, akkor ez nagymértékben azért lehetséges, mert a kormány az EU-t, a külföldi kormányokat, a multinacionális cégeket, sőt a nemzetközi segélyszervezeteket okolja saját hibáiért.
A morális irányvesztett állam hajója
Ma Magyarországon olyan élni, mintha el kellene viselni a kommunizmus legsötétebb napjai óta nem tapasztalt érzékelési disszonanciát. Mindenkinek be kell tartania a törvényeket, vagyis mindenkinek, a Fidesz tagjain és támogatóin kívül, akik gyakorlatilag mentességet élveznek a büntetés alól. A Fidesz által irányított parlamentben elfogadott új törvények teljesen egyértelműen mennek szembe a korábbi törvényekkel, sőt az Alaptörvénnyel is, melyet Orbán és a Fidesz -KDNP 2011-ben léptetett életbe. A kormány egyik nap bejelenti, hogy a bankok állami tulajdonba vétele jó dolog, másnap pedig azt, hogy az rossz dolog. Orbán, aki maga is félig roma, bejelenti egyik nap, hogy kormány elkötelezett a rasszizmus elleni harcban, majd a következő héten bejelenti, hogy hiba volt hagyni, hogy a romák Magyarországon telepedjenek le. Nemrég a kormány arról tájékoztatta a magyarokat, hogy mennyire fontos, hogy a menedékkérőket regisztrálják és bármi áron távol tartsák a gazdasági bevándorlókat. A következő héten az derült ki, hogy a kormány több tíz ezer migráns számra tette lehetővé, hogy regisztráció nélkül utazhassanak keresztül az országon.
Egy ilyen felfordult világban, ahol a rút a jó, és szép a rossz, a magyarok egy morális irányt vesztett állam hajóján sodródva találták magukat. Erkölcsi iránytű hiányában, vagy egy olyan vezető nélkül, aki a valódi észak felé képes mutatni, a magyarok arra vannak kárhoztatva, hogy a végtelen félelem és reszketés tengerén hánykolódjanak, amíg el nem süllyednek az önsajnálat és a neheztelés örvényében.
A boldog tudatlanság
Szemben az amerikai elnökkel, Barack Obamával és Angela Merkel német kancellárral, Orbán szándékosan tartja a magyarokat a sötétben, hogy legmélyebb, legsötétebb félelmeikre hasson.
Az európai menekültválság kiváló alkalom erre. Ahelyett, hogy elmagyaráznák, hogy a migránsok olyan menekültek, akik a túlzsúfolt török, jordániai és libanoni táborokból indultak útnak, Orbán a magyaroknak azt mondja, ezek olyan „gazdasági bevándorlók”, akik el akarják venni a magyarok munkáját, nem tartják tiszteletben kultúrájukat, megsértik a törvényeiket, garázdálkodnak, fertőző betegségeket terjesztenek, és terrorcselekményeket követnek el.
Miután több, mint 1 milliárd forintot kötöttek el a gazdasági bevándorlók lejáratására a „nemzeti konzultáció a bevándorlásról és terrorizmusról” keretében, a kormány úgy érezte, nem kell figyelembe vennie nemzetközi szerződéses kötelezettségeit és azt tehet, amit csak akar. Ahelyett, hogy felállította volna a többtízezer menekült fogadásához és ideiglenes elszállásolásához szükséges infrastruktúrát, a pénzt inkább idegengyűlölő propagandára és a szerb határon szögesdrót kerítés felépítésére fordította. A Vöröskeresztnek és más nemzetközi és hazai segélyszervezeteknek azt is megtiltották, hogy a Magyarországon kívül rekedt túlzsúfolt, de kevés alkalmazottal bíró menekülttáborokban tartózkodók számára segítséget nyújtsanak. Ennek az lett az eredménye, hogy ezrek kényszerültek napokon át várakozni a szabad ég alatt az úgynevezett gyűjtőpontokon, élelem, víz, fedél vagy bármilyen egyéb elérhető szolgáltatás nélkül.
Miután kegyetlen macska-egér játékot játszott a kormány a menekültekkel – egyik nap azt mondták nekik, hogy felszállhatnak az Ausztria felé tartó vonatokra, majd másnap már ennek ellenkezőjét – a kormány szándékosan rendezte meg azt az erőszakos jelenetet, mellyel bizonyította a magyarok számára, hogy milyen elszánt abban, hogy megvédje a magyarokat gazdasági bevándorlók és terroristák rombolásával szemben.
Emberiség elleni bűncselekmény
Szeptember 16-án a szerb-magyar határon Röszkénél a komolyan felfegyverzett magyar készenléti rendőrség sorfala néhány feléjük dobott kőre úgy reagált, hogy az egyébként békés menedékkérőket paprika-spray-vel lefújta és vízágyúval kezdte lőni. Sokan szereztek súlyos sérüléseket, amikor a több száz, ideiglenesen megvakult nőt, férfit és gyermeket erőszakkal távolítottak el a határátkelési ponttól.
Nem meglepő módon egy tucatnyi fiatal úgy reagált erre a provokációra, hogy köveket, tégladarabokat és minden egyéb mozdítható tárgyat kezdtek a határ túloldalán álló rendőrök felé dobálni.
Ami ez után következett, az a Jugoszláv polgárháború vége óta a legsúlyosabb emberi jogok elleni cselekmény volt.
Úgy 150 métert visszahúzódtak a készenléti rendőrök a magyar oldalon, és lehetővé tették több ezer menekültnek, köztük nők és gyerekek, hogy belépjenek Magyarország területére. Tették ezt csak azért, hogy meglepetésszerűen, nem kiprovokált támadást intézzenek gumibotjaikkal “mindenki ellen, akit csak ütni tudtak” beleértve nemzetközi sajtó munkatársait is.
Megfelelő csavar nélkül ez a nem-provokált támadás az Orbán kormányra akár rossz fényt vethetett volna. Szerencsére Kovács Zoltán a kormány nemzetközi szóvivője épp kéznél volt az MTI tévéstábjának. A sérült emberek jajveszékelése közepette Kovács büszkén jelentette be, hogy a „magyar rendőrség tagjai saját testükkel védték meg az ország határait”.
Az estét a nappalijaikban a TV előtt töltő magyarok dühödt arab férfiakat láthattak, aki kövekkel dobálták a magyar rendőröket, így nem csoda, ha a magyarok többsége úgy vélte, a rendőrök arányos és mértékletes módon léptek fel Röszkénél, ahogy arról a megyei rendőrkapitányság is beszámolt.
Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök volt az egyetlen, aki elítélte ezt a tettet, és annak nevezte, ami valójában volt: emberiség elleni bűncselekmény. De még így is, sokan azt gyanították, hogy Gyurcsány ezt elsősorban csak személyes politikai okokból tette, mivel őt magát a Fidesz 2006-ban azzal vádolta meg, hogy megsértette a kormányellenes tüntetők emberi jogait.
Gyurcsány szeptember 18-i sajtótájékoztatóján kívül az ellenzék egyetlen tagja sem merte kritizálni a kormányt azért, ami Röszkénél történt, pedig a rendőri brutalitást jól mutatták be Warren Richardson ausztrál fotós és a nemzetközi sajtó más képviselőinek beszámolói is.
Udvarlás a szélsőjobbnak
Amellett, hogy Orbán nem akart a több tíz ezer menekült ellátásának terhét magára venni, az egyetlen elfogadható magyarázat az lehet, hogy Orbán a szélsőjobboldali Jobbiktól akar szavazókat elcsábítani. Ebből a szempontból Orbán hangos sikert aratott, de ennek óriási ára volt: Magyarország nemzetközi hírneve és nemzetközi kapcsolatai.
Ahelyett, hogy együttműködve, összehangolva lépett volna fel az ország a többi EU tagállammal, Magyarország visszautasította az EU javaslatait. Először a kerítés építésével kapcsolatban, amit először a szerb, majd a horvát határon kezdett építeni és folytatni kívánja azt a román, sőt akár a szlovén határszakaszon is. Más szavakkal, ahelyett, hogy szövetségeseivel összehangoltan lépett volna fel, Orbán Viktor úgy döntött, hogy a problémát inkább átdobja a szomszédos Horvátországnak és Szlovéniának. Arra viszont nem számított, hogy Horvátország a barátságtalan lépésre válaszul tömegesen kezdte buszoztatni a magyar határra a menekülteket, ahol gépfegyveres katonákkal és határőrökkel találták szembe magukat. Szerencsére ezúttal nem használták azokat.
Rút a jó, és szép a rossz
Még ha a kormány meg is próbálta szépen tálalni a menekültekkel és menedékkérőkkel szembeni kemény fellépést, mint a keresztényt Európa erényes védelmezését, nem sikerült ilyen erélyesen, sőt valójában sehogy a civil társadalmi szervezetek támogatása.
A kormányzati tehetetlenségre reagálva a magyar emberek saját kezükbe vették az irányítást és elkezdték élelmiszerrel és ruhákkal, sőt még szállással is segíteni az országon átutazó menekülteket. A Migration Aid önkéntese, Frenyó Edit arról beszélt, hogyan biztosították a névtelen adományozók a folyamatos élelmiszer, ruha, cipő, busz- és vonatjegy, hálózsák, sátor és személyes tisztálkodási eszközök folyamatos ellátását az országban tevékenykedő több száz önkéntesen keresztül a menekültek részére.
A budapesti Keleti pályaudvaron önkéntesek készítettek hideg- és meleg ételeket a közeli szükségkonyhán, melyet napi rendszerességgel osztottak ki a több ezer menekült között, aki Szeged és Debrecen irányából érkezte a fővárosba. Még a nyugdíjasok is hoztak kenyeret és tejet, mivel Orbán „keresztény-nemzeti”kormányával ellentétben ők nem bírták nézni az éhes gyerekeket.
A herceghalmi csoda
Szeptember 4-én több ezer Budapesten rekedt menekült döntött úgy, hogy gyalog indulnak útnak Ausztria fel. Az út mellett önkéntesek százai adtak nekik vizet és élelmiszert. Azon az estén a menekültek az M1-es autópálya mellett vertek tanyát nem messze Herceghalomtól, ahol szintén több száz önkéntes jelent meg, és élelmiszert, vizet, takarókat, sőt még babakocsikat is adtak a menekülteknek. Lehet, hogy a menekültek melletti szimpátia spontán kifejezése volt az, ami végül arra ösztönözte a kormányt, hogy több száz buszt küldjön a menekültekért, és az osztrák határhoz vigye őket. Magyarországon azonban van határa a keresztényi jótéteménynek. Az osztrák hatóságok kérelme ellenére, hogy a sofőrök menjenek át Ausztriába, ők ezt nem tették meg, így a menekültek az utolsó kilométereket gyalog voltak kénytelenek megtenni a szakadó esőben.
Talán a második világháborút követő időszak óta – amikor magyarok tízezrei kényszerültek elhagyni otthonaikat a szomszédos országok területén – nem volt ilyen jellegű spontán részvét és szolidaritás tüntetés a magyar közemberek részéről. Ennek ellenére a kormány egyetlen szóval nem ismerte el vagy köszönte meg ezt. Ehelyett, irigykedve mindenre, ami esetleg eltérítheti a figyelmet a nagyszerű vezetőnek, mint minden földi jónak és igaznak okozójáról, Orbán kormánya megpróbálta saját előnyére fordítani az emberek tetteit.
Ami sok az sok
Eljött az ideje, hogy Orbán Viktor és illiberális keresztes lovagok gúnyájába bújt kleptokrata társai átadják a helyet egy olyan új vezető generáció számára, akik elkötelezettek az Európai Uniót támasztó liberális értékek mellett és kiállnak a közjó mellett, nem pedig saját zsebüket tömik. Sajnálatos módon azonban, mivel Orbán Viktor és talpnyalói teljesen átvették a hatalmat Magyarország felett mind gazdaságilag, mind a társadalom és a kultúra tekintetében – olyannyira, hogy azt is ők döntik el, hogy mikor és milyen boltokban lehet vásárolni élelmiszert, vagy cigarettát, vagy, hogy a gyerekek mely tankönyvekből tanulhatnak -, ezért kérdéses, hogy ilyen változásokra Orbán életében sor kerül-e.
A szerző a Budapest Beacon főszerkesztője, az American House Foundation elnöke, amely alapítvány élelmiszert szállít a Magyar Vöröskeresztnek, hogy az Budapesten és a vidéki országrészben élő szegény magyarokhoz jusson el, illetve szintén élelmiszerrel támogatja a Migration Aid szervezetét, hogy az eljusson a menekültekhez a menedékkérőkhöz és a gazdasági migránsokhoz egyaránt.