Szabó Györgyi tanácsvezető bírónő az ítéletet olvassa. Fotó: MTI

A Veszprémi Törvényszék csütörtökön fölmentette a vörösiszapper mind a tizenöt vádlottját a halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége, a gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vádja alól. A bíróság szerint a katasztrófa oka „altalaj eredetű stabilitásvesztés” volt, a Greenpeace szerint viszont egyértelmű, hogy emberi mulasztások vezettek a számos halálos áldozattal járó katasztrófához. Mind a tározót üzemeltető MAL Zrt., mind a vállalat tevékenységét engedélyező és ellenőrző hatóságok számos esetben nyilvánvalóan hibáztak, vagy nem engedélyeztek és ellenőriztek megfelelően – állítja a környezetvédő szervezet. Az ítélet nem jogerős.

2010. október 4-én következett be Magyarország történetének legsúlyosabb ipari katasztrófája, amikor a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL Zrt.) Ajka melletti 10-es tározójának töltése átszakadt, melynek következtében Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt több mint egymillió köbméternyi erősen lúgos, nehézfémeket, illetve veszélyes hulladékokat tartalmazó zagy árasztotta el. A katasztrófa következtében tíz ember vesztette életét, közel háromszázan pedig megsérültek. A károsultak száma meghaladta a hétszázat, 358 ház pedig lakhatatlanná vált.

A vádirat szerint az ügyészség halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétségével, különösen nagy kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntettével, gondatlanságból elkövetett, károsítást eredményező környezetkárosítás vétségével, gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétségével és annak minősített esetével, valamint hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettével vádolta meg a tizenöt vádlott közül a felszámolás alatt álló MAL Zrt. vezetőjét, műszaki szolgáltatási igazgatóját, labor-és környezetvédelmi vezetőjét, és a hidrátgyártás-üzemvezetőjét. További hét vádlottnak közveszély előidézését, kilencnek a bekövetkezett közveszély elhárításának akadályozását, míg ötnek a katasztrófa következményeként kialakult környezet- és természetkárosítás vétségének elkövetését rótta terhére az ügyészség.

„A vádlottaknak a kialakult veszélyhelyzet felismerésére reális, objektív lehetőségük nem volt” – olvasható az ítélet indoklásában, mely szerint a Veszprémi Törvényszék mindenkit fölmentett. A magas testület ezt azzal indokolta, hogy a katasztrófának előre jelezhető, előre látható, egyértelműen felismerhető jelei nem voltak. A hatósági engedélyek érvényesek voltak, hiányosságokat nem tártak föl, további ellenőrzési kötelezettségeket nem írtak elő, és a tervezési dokumentációban írt adatok sem adtak lehetőséget a vádlottaknak arra, hogy felismerjék a veszélyhelyzetet.

A bíróság szerint a katasztrófa oka „altalaj eredetű stabilitásvesztés” volt, ennek következményeként indult el a két települést gyakorlatilag teljesen elpusztító mérgező folyam. Amint a perben nyilatkozó műszaki-statikai-geotechnikai szakértői csoport egyik tagja fogalmazott: „a tizedik számú kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve”, így csupán csak a katasztrófa bekövetkezésének időpontja volt kérdéses.

A közveszéllyel kapcsolatos váddal kapcsolatban a törvényszék megállapította, hogy a vádlottak nem tanúsítottak olyan aktív magatartást vagy mulasztottak el olyan, törvényben megfogalmazott kötelezettséget, amely az addigra felismerhetően kialakult közveszély elhárítását, vagy következményeinek enyhítését akadályozta volna.

A hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettével kapcsolatos vád esetében a törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a tározóban elhelyezett vörösiszap „nem veszélyes hulladékként” történő besorolása a jogszabályoknak megfelelő volt. A vörösiszap kijuttatásához használt lúgos folyadék technológiai szállítóvíznek minősült, a technológiába visszaforgatásra került, így az előírások szerint nem minősült hulladéknak. A fentieken túl, mivel a vádlottak terhére a közveszély előidézése nem állapítható meg, annak következményeként a tározóban elhelyezett anyag környezetbe való kijutása sem róható fel – indokolt a bíróság.

A bíróság foglalkozási, illetve munkaköri szabályszegéseket ugyan föltárt, azonban ezek a mulasztások a bekövetkezett katasztrófával ok-okozati összefüggésben nem álltak.

Egy évvel a katasztrófa után egyébként kiderült, hogy a Magyar Kármentő Alapba (MKA) befizetett mintegy kétmilliárd forint nagy részét nem adták oda a károsultaknak, 2013 augusztusára pedig az is nyilvánosságra került, hogy három évvel a katasztrófa után már az utolsó forintot is felhasználták az alapból – miközben az adományoknak csak egy kisebb részét juttatták el közvetlenül a károsultaknak – írja a Hvg.hu.

A Greenpeace szerint emberi mulasztás történt

A Budapest Beaconhez eljuttatott közleményében a Greenpeace azt írta: szomorúan vették tudomásul, hogy továbbra sincsenek felelősei a katasztrófának. A környezetvédő szervezet szerint egyértelmű, hogy emberi mulasztások vezettek a számos halálos áldozattal járó katasztrófához. Mind a tározót üzemeltető MAL Zrt., mind a vállalat tevékenységét engedélyező és ellenőrző hatóságok számos esetben nyilvánvalóan hibáztak, vagy nem engedélyeztek és ellenőriztek megfelelően – hangsúlyozzák.

A szervezet szerint a katasztrófához nyilvánvalóan hozzájárultak a hatósági munka hiányosságai. Kimutatták például, hogy a gát a szakadás helyén már évek óta mozgott, ennek ellenére 2002-től egészen a 2010-es katasztrófáig a tározó tízes kazettájának állékonyságát, statikáját egyetlen akkori illetékes hatóság (környezetvédelmi felügyelőség, bányakapitányság, jegyző) sem ellenőrizte.

Az illetékes hatóságok a katasztrófát megelőző évtized során számos nyilvánvaló szabálytalanságot is elkövettek – hívja föl a figyelmet a Greenpeace. Mind a létesítményt, mind az ott tárolt vörösiszapot nem a törvényileg előírt kategóriákba sorolták be vagy sorolták át, így 2002-től egyik hatóság sem tekintette felelősségének a kolontári vörösiszap-tározó ellenőrzését.

A katasztrófa után az Európai Bizottság (EB) állásfoglalása megállapította, hogy a kolontári vörösiszapot veszélyes hulladéknak kellett volna minősíteni, azaz a magyar hatóságok hibás engedélyekkel hagyták működni a MAL Zrt-t – emlékeztet a szervezet.

A katasztrófavédelmi terv sem volt elégséges, amely maximum négyszázezer köbméternyi zagy kiömlésével számolt, holott a katasztrófában ennek körülbelül két és félszerese ömlött ki. Kérdéses, hogy kik és miért engedélyezhették a túltöltött tározó további használatát – írja a Greenpeace. Emellett Európai Uniós (EU) előírás a vörösiszap úgynevezett száraz technológiájú tárolása, melynek révén szintén megelőzhető lett volna a kiömlés, a környezetvédelmi hatóság azonban erre sem kötelezte a MAL Zrt-t a katasztrófa bekövetkeztéig.

A környezetvédő szervezet szerint a hatóságok valószínűleg azért sem tudják megfelelően ellátni feladatukat, mert 2006 óta folyamatosan leépítették őket. Az elmúlt évtized során számos civilszervezet – például a Levegő Munkacsoport, a Védegylet és a Greenpeace – több alkalommal jelezte, hogy a hazai hatóságok oly mértékben legyengültek, ami már ellenőrzési hiányosságokat, és felpuhuló engedélyezési gyakorlatot eredményez.

A hatósági függetlenség jelenlegi teljes felszámolása is újabb aggodalomra ad okot, ráadásul még mindig nincs érvényben olyan jogszabály, amely valóban biztosítani tudná, hogy a szennyező fizessen. A jövőbeni hasonlóan súlyos balesetek elkerülése érdekében kormányzatnak mihamarabb pótolnia kell ezt a hiányosságot, illetve halaszthatatlanul meg kell erősítenie a hatóságokat, és biztosítania azok politikai és egyéb érdekektől való függetlenségét – hangsúlyozza a Greenpeace.