Sok igazság van abban, amit az LMP frakcióvezetője Schiffer András a repedezett magyar politikai rendszerről mondott. Míg sokan azért kritizálják, hogy nem elég karizmatikus, Schiffer azon kevés politikus közé tartozik, aki a politikai és erkölcsi hitvallását nem rendeli alá annak, hogy megtarthassa székét a parlamentben.
A liberális párt múlt évben megszenvedte, hogy parlamenti képviselőinek több mint fele és mindhárom fővárosi közgyűlési tagja átpártolt, miután egy kemény hangvételű pártkongresszuson elutasították a koalíciós tárgyalások megkezdését a korábbi miniszterelnök, Bajnai Gordon Együtt 2014 mozgalmával.
(Az Együtt 2014 egy hármas szövetség a Bajnai féle Haza és Haladás, a Kónya Péter által jegyzett szakszervezeti alapú Szolidaritás, és a Juhász Péter nevével fémjelzett internet alapú Milla a Sajtószabadságért mozgalma között. Részben attól inspirálva, hogy a szomszédos Horvátországban 2011-ben a kormányzó konzervatív pártot az ellenzéki nagykoalíció legyőzte, az LMP-ből kilépő egyének új pártot alapítottak, Párbeszéd Magyarországért néven, mely azonnal szövetséget kötött az Együtt 2014-gyel.
Az MSZP-vel folytatott hosszú, vontatott huza-vona és tárgyalássorozat után (mialatt az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért szövetség támogatottsága egyszámjegyűre esett vissza) a két vezető bal-közép ellenzéki part végül dűlőre jutott a megállapodás feltételeiben, bár akkor addig nem jutottak el, hogy az együttműködés keretein belül közös listát vagy jelölteket állítsanak.
Az október 23.-ra tervezett politikai nagygyűlés azt sugallja, hogy a nagykoalícióban benne lessz a korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója, valamint a Schmuck Andor féle, újra megalapított Szociáldemokrata Párt is (már csak azért is, mert ő annak a nemzeti szervezetnek az ügyvivője, aki képviselni hivatott 3 millió magyar nyugdíjas érdekeit, akiknek a szavazatára szükség van egy választás megnyeréséhez.)
Az LMP tagjainak kiválása óta a közvélemény kutatások szerint alacsony egyszámjegyű a part támogatottsága. A4K!-val (Negyedik Köztársaság!) folytatott koalíciós tárgyalások összeomlása azt jelenti, hogy a z LMP azzal a nagyon is reális veszéllyel néz szembe, hogy nem éri el az 5%-os mércét, ami szükséges ahhoz, hogy a parlamentben maradhasson a jövő évi parlamenti választásokat követően is.
Amennyiben egy ellenzéki nagykoalíció vereséget szenved a jövő évi parlamenti választásokon, az részben azért lehet, mert sok szavazó osztja Schiffer Gyurcsánnyal és más ellenzéki vezetőkkel kapcsolatos aggályait, beleértve a megszűnt SzDSz tagjait is, mely önmagát 2010-ben korrupciós botrányok sorozatának köszönhetően feloszlatta.
A pénteki Rónai Egonnak az ATV-n adott interjúban Schiffer tisztázta, fel volt arra készülve, hogy bizonyos indítványai el fognak bukni, de továbbra is ragaszkodni fog az elveihez politikai és programalkotási kérdésekben.
Miért gondolja, hogy koalícióra fog lépni október 23-án az MSZP és korábbi koalíciós partnere, az SzDSz?
Meg kell néznünk, hogy milyen érdekcsoportok és főleg milyen figurák azok, akik itt egymás tenyerébe kívánnak csapni. A mi felfogásunk szerint egy nemzeti ünnepnek nem a nekifeszülésről kellene szólnia, ha valakik erőt akarnak demonstrálni a parlament előtt. Természetesen ez a kormányoldalra is vonatkozik, valamint azokra a Békementet és ilyesmit szerveznek. A nemzeti ünnepek azért vannak, hogy azt lehessen kimutatni, ami egy nemzetet vagy politikai közösséget összefűz.. . . . Természetesen az LMP is meg fog emlékezni valamilyen formában ezen az ünnepen.
Egy-két kis párt kivételével a teljes demokratikus ellenzék részt fog venni az október 23.-I nagygyűlésen, akik úgy gondolják, hogy képesek legyőzni a kormányt. Ebben a helyzetben abból kell főzni, ami rendelkezésre áll, még akkor is ha ez nem tetszik.
Először is én szívesebben beszélnék alkotmányos ellenzékről, amibe beletartozik az LMP is és beletartozik a 4K! is.
Szándékosan hagytam ki a Jobbikot.
Másodszor pedig attól nem tudok elvonatkoztatni, hogy a dolgok nem önmaguktól történnek meg. Az hogy Orbán Viktor kétharmados parlamenti többséget szerzett, az hogy ezt gátlástalanul használja fel önkényuralmi rendszer kiépítésre, az hogy egy szélsőjobboldali part viszonylag nagy számban bemasírozhatott a magyar országgyűlésbe 2010 májusában, az nem a semmiből szállt alá. Ez jórészt, döntő részt azoknak az embereknek köszönhető, akik október 23.-án itt fognak állni a színpadon a Műegyetem előtt. Másrészről az LMP arra szerződött, hogy ezt a kétosztatú rendszert, ami folyamatosan távolít bennünket attól, hogy Magyarország egy boldogabb ország legyen meghaladja. Ezt a rendszert meg kell haladni . . . Én attól féltem múlt évben, hogy beletörődünk abba, hogy Magyarország már csak így működik, és matricaként föltapadunk egyik, vagy másik oldalra. Attól nem félek, hogy kitartunk egy olyan küldetés mellett, amely arról szól, hogy ebben az országban van lehetőség arra, hogy a politikát kiragadjuk az oligarchák fogságából.
A matricázást úgysem úszhatja meg olyan könnyen, hiszen Rogán Antalt (Fidesz országgyűlési képviselő és polgármester) idézte, amikor vudu módszereket idézett.
Úgy hiszem, hogy Rogán ezt azért mondta, mert ezt Kónya Péter a Szolidaritás vezetője szintén ezt mondta a Hír24-nek. (arról az eseményről, amikor Orbán hamis bronz szobrát ledöntötték – a szerk.)
És amikor Gyurcsányt és Bajnait szemkilövetőnek nevezte? (a 2006 októberi rendőrök és tüntetők közötti összecsapás – a szerk.)
Bajnairól ezt sosem mondtam. Sőt tovább megyek. A szocialista párttal kapcsolatban sem szoktam ezt felhozni, mert egy vagy két évvel ezelőtt Harangozó Gábor (MSZP országgyűlési képviselője) nagyon korrekt módon kiállt a parlament pulpitusára és rendbe tette ezt a kérdést. Másrészről ott lesz a korábbi miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) és ott lesz a pártja (DK) akik szinte büszkélkednek azzal, ahogyan 2006 októberében felléptek.
Gondolja, hogy Bajnai Gordon szerepe az ellenzéki összefogásban alapvetően változott meg ezzel a szobordöntéssel?
Úgy vélem, hogy múlt év október 23-án láttunk egy olyan produkciót a Milla színpadán, amelyik arról szólt, hogy a korábbi miniszterelnök kifejezte szándékát, hogy megújítsa a magyar politikai kultúrát. Ha pontosan idézem azt mondta, hogy “az acsarkodás helyett az együttműködés kultúráját hozza el.” Neki néhány hónapig ott az volt a varázsa, hogy a pártok felett álló, pártokon kívüli semleges szakértő, aki, nyugalmat árasztva felszámolja azt a politikai kultúrát, ami az elmúlt 20 év terméke. . . . Ezek után asszisztálni egy olyan megmozduláshoz, amely talán egy kicsit a karikatúrája is annak, amiről szólt az elmúlt 25 év politikai kultúrája, abban érzek némi ellentmondást. Nekem az sem volt ízlésemre való, függetlenül attól, hogy mit gondolok a 2006 őszi rendőrállami fellépésről, hogy 2006 őszén a Kossuth téren Gyurcsány Ferenc bábuját aggatták föl..
Nézzünk valamit, amit ön kitartóan folytat. Ön egy országgyűlési javaslatot nyújtott be ötödször. … hogy az ügynökkérdéssel kapcsolatban szülessen megoldás, legyen rendbetéve egyszer és mindenkorra. Van arra esély, hogy történjen valami történjen ebben a kérdésben ennek politikai ciklusnak a végéig?
Kétharmados többséggel sok mindent meg lehet tenni, amennyiben megvan a politikai akarat. Három törvényjavaslatot nyújtottam be két év alatt. Mivel látható, hogy a Fidesz mindenféle álságos indok mögé bújva próbál szabadulni a kérdéstől úgy gondoltam, hogy a kormány többször becspata magát, beleértve saját frakcióját is, az aktanyilvánosság kérdésében, akkor a parlament lépjen oda, szabjon egy határidőt, amíg a kormánynak be kell nyújtania egy törvényjavaslatot, ha az általam benyújtott törvényjavaslat nem megfelelő. . . . Az általam benyújtott javaslatot elutasították.
Miből gondolta, hogy meghallják a szavát?
Nincsenek illúzióim. A kormánynak esze ágában sincs tisztázni a múltat és az állambiztonsági múltat feltárni, ami azért tragikus, mert itt nem valamiféle történészi vájkálásról van szó, nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy a 70-es években a baráti közösségekben ki kit jelentett föl, jóllehet az érintettek számára ez is fontos. A nagy kérdés, hogy a túlélő állambiztonsági hálózatok, akik komoly információs tőkével rendelkeztek 88-89-ben, hogyan befolyásolták a rendszerváltás politikai mozgalmait, hogyan vettek részt az állami vagyon lebontásában, az ország szétlopásában, és hogyan vettek részt a médiában, kultúrában, gazdaságban a rendszerváltásban. Erre vagyunk kíváncsiak. mert ez nem független a jelentől illetve a jövő választásaitól.
Csak két képviselő támogatta az önök képviselőcsoportjának javaslatát a parlamenti vizsgálóbizottság felállítására a MOL INA, vagy éppen a Magyar Horvát vita kapcsán. Miért nincs ebben ellenzéki összefogás ebben a kérdésben?
Erről őket kellene megkérdezni, bár néhány ellenzéki és független képviselő aláírta a petíciót, beleértve (korábbi LMP-s) Karácsony Gergelyt. De erről meg lehetne kérdezni a kormányoldalt is, ez egy 2003-as történet. Nem világos, hogy a Fidesz-KDNP, akik nagy kedvvel vizsgálódtak, vizsgálódnak különböző, az elmúlt 8 évben történt ügyek után, miért nem tartják fontosnak, hogy ha már a horvát parlament vizsgálta ezt az ügyet, akkor a magyar országgyűlés is kivizsgálja. Én azt gondolom, hogy az ország becsülete forog kockán, így nem lehet viselkedni egy nemzetközi büntetőügy kapcsán, ahogy Magyarország az elmúlt egy héten viselkedett.
Megtudta, hogy miért nem támogatták ellenzéki képviselők az önök javaslatát?
Nem. A Fidesz nem veszi komolyan az LMP-t, az MSZP és a Jobbik visszaüzent, hogy nem kívánják aláírni, gyakorlatilag indoklás nélkül. A parlamenten kívül Bajnai Gordon rögtön védelmébe vette Hernádi Zsoltot (a MOL vezér, akit a horvát ügyészség azzal vádol, hogy érintett 10millió euro kenőpénzt átadásában a korábbi horvát miniszterelnök, Ivo Sanader részére – a szerk.). Néhány országgyűlési képviselő aláírta a petíciót, de kétségtelen, hogy ez nem elég ahhoz, hogy átmenjen.
Hivatkozás: