Megkérdeztük Balogh Évát, a Hungarian Spectrum szerzőjét, hogy fejtse ki véleményét a Veritas Történetkutató Intézet múlt heti konferenciáján Boross Péter korábbi miniszterelnök által megtartott nyitóbeszédével kapcsolatban. A beszédében Boross azt mondta: „Az antiszemitizmus ismeretlen volt az 1940-es években a vidéki Magyarországon”.

Egyetért ön Boross Péter azon kijelentésével, miszerint „Az antiszemitizmus ismeretlen volt az 1940-es években a vidéki Magyarországon”?  

Ahhoz, hogy megértsük Boross Pétert, Magyarország korábbi, 1993-1994-ben néhány hónapig regnáló miniszterelnökét, tudnunk kell valamit a családi hátteréről. Olyan családba született, amely hű volt Horthy rezsimjéhez, és gyűlöltek mindent, aminek köze volt a liberalizmushoz vagy a szocializmushoz. Ennélfogva egyáltalán nem volt meglepő, hogy katonai iskolába küldték már 10 évesen, amit nagyon szeretett.

Ugyanez az iskola volt az, melynek szörnyűségeiről olyan szemléletesen ír Ottlik Géza az Iskola a határon című mesterművében. Tartsuk szem előtt, hogy Boross 1938-ban került az iskolába. Négy évvel később a középiskolás korúak katonai akadémiáján folytatta tanulmányait Pécsen. Ha valaki 1942-ben katonai karriert képzelt el saját gyerekének, akkor annak igazi „hívőnek” kellett lennie az ügyben. Számos interjúinak egyikében az MTV 2010 előtti Napkelte című politikai műsorában Boross azt mondta, hogy apja egyformán gyanakodott az oroszokra és a németekre, és az idősebb Boross valójában még összetűzésbe is keveredett a helyi Volksbund-dal, a magyarországi német kisebbség náci-barát szervezetével.

Azonban kétlem, hogy igazi lett volna apja németellenes viselkedése, mivel Boross azt is említette, hogy apját 1945 után több internálótáborban is fogva tartották. A német- ellenes állampolgárok nem internáló táborokban végezték.

Amikor az orosz front közeledett Pécshez 1944 novemberében, a katonai akadémia diákjait Németországba menekítették, ahonnan a 16 éves Boross 1945 januárjában szökött meg. Ahelyett, hogy hazament volna, Szlovákiába indult, ahol csatlakozott egy magyar egységhez, amely az oroszok ellen harcolt. Szerintem ez valós képet ad arról, honnan is jön Boross.

Boross Péter volt az ötletgazdája az új történelemkutató intézet felállításának, mely megmondja az „igazat” a Horthy rendszerről. Az ő gondolatai a történészekről és a szakmájukról végletekig leegyszerűsítette.

Véleménye szerint csak egyetlen történelemkönyvnek kellene elérhetőnek lennie a következő 15-20 évben, a számos slendrián munka helyett. Még 2010-ben írtam egy cikket Borossról, melyben azt a félelmetes jövőképet írtam le, amelyben csak egyetlen történelemkönyv lesz elérhető a jövőben, melyet ez az ember hagyhat jóvá. Borzalmas ötlet, gondoltam akkor, de azóta sajnos Boross ötletei valósággá váltak.

Boross nézetei a Horthy rendszerről gyakran hagyják figyelmen kívül a tényeket. Ő úgy próbálja meg lefesteni a két háború közti kormányokat, mint a szélsőjobb állandó ellenségei. “Akkoriban éles határ húzódott a mérsékelt és a szélsőjobb között” – mondta, pedig a legtöbb történész bizonyította, hogy ennek valójában az ellenkezője volt igaz. Valószínűleg a Horthy rendszer jellegzetességeiről nemrég megjelent magyar és német cikkekből merített, és szerinte a magyar antiszemitizmus elfogadhatatlan, mivel azok nem azonosulnak saját nézeteivel a két világháború közötti magyar történelemről.

Saját, tinédzserként egy elszigetelt katonai iskolában, a rendszerhez hű osztálytársai körében szerzett tapasztalatai miatt elképzelhető, hogy nem volt tudatában annak, ami körülötte folyt. Azonban, ahogy a 444.hu rámutatott, Boross megjegyezte, a zsidó származású gyerekeket az iskolában más elbánásban részesítették, mint a többieket. Annak is valószínűleg tudatában volt, hogy 1940-re a zsidó felmenőkkel rendelkező tisztek már nem mertek a nem zsidó tiszt-társaikhoz csatlakozni a kaposvári Turul-Kávéházban. Természetesen elvben lehetséges, hogy a Kaposvártól nem messze fekvő 5.000 fős Nagybajomon, ahol a Boross család élt, a zsidók és a nem zsidók között kiterjedt szociális érintkezés volt, de azokban a napokban ez egyáltalán nem volt jellemző a vidéki Magyarországra. Még Kaposváron, a közeli nagyvárosban is eléggé nagy volt a szegregáció, ahogy egy Borossnál csak néhány évvel idősebb zsidó származású asszony megjegyezte. (Judith Magyar Isaacson, Seed of Sarah: Memoirs of a Survivor [Urbana and Chicago: University of Illinois Press, 1990])

Ön szerint a „Marxista történészek” túlzó módon mutatták be a magyarok által felvett antiszemita érzelmeket a magyar holokausztot megelőző években?

Valójában ennek az ellenkezője igaz. Nagyon keveset írtak a zsidó kérdésekről a szocialista időszakban. Holokauszt tanulmányok, például nem is léteztek. Nem is tudom, miről beszél Boross. Csak az utóbbi húsz évben kezdtek a történészek a magyar zsidóság történelmével foglalkozni. Azóta pedig igazi virágzásnak indult a modernkori magyar történelem kutatása. Borossnak az a problémája, hogy ez a kutatás nem tetszik neki.