Kéri László (a képen az ATV múlt heti műsorában) Magyarország egyik vezető politológusa, és Novák Benjámin, a Budapest Beacon újságírója szerint nagyszerű beszélgetőtárs is.

Magyarország egy olyan autokratikus parlamenti demokrácia, ahol a kormány folyamatosan kivonta magát a demokratikus kontrollmechanizmusok alól.

A fékek és ellensúlyok rendszerét felszámolja a Fidesz, és mindenütt a többségét akarja érvényesíteni. Ha így marad a rendszer, az egyfajta diktatúrához fog vezetni.

A Fidesz ahhoz szokott hozzá, hogy bármit akar, azt keresztülviszi huszonnégy órán belül. És ez egészségtelen, ez borzalmas rossz a magyar demokráciának.

A Fidesz ebben a négy évben kísérletet – eredményes kísérletet – tett a hagyományos demokrácia felszámolására, és arra is kísérletet tett, hogy egy hosszabb távú antidemokratikus rendszert vezessen be, ami még nem diktatúra, de lehet annak előkészülete. Én sokkal inkább a folyamatot látom, ami valahol elmozdult a hagyományos fékekre és ellensúlyokra épülő demokráciától, elment a többségi diktatúra fele, de ezt a többségi diktatúrát még nem tudta intézményesíteni. Ha most megint kap négy évet rá, akkor lehet, hogy fogja intézményesíteni.

A magyar társadalom döntő többségének fogalma sincs arról, hogy beépítettek néhány olyan szabályt a választási rendszerbe, ami súlyosan részrehajló egy bizonyos csoport felé.

Ez sokat elmond a magyar társadalom érettségéről, az elmúlt négy év, és az, hogy a Fidesz megnyeri a vasárnapi választást, azt mutatja, hogy a magyar társadalom egy jelentős része korlátlanul hülyíthető ezzel a demagógiával.

A Fidesz nem a jövő, hanem a bukás, még akkor is, ha megnyeri a választást. Semmit nem tudtak megoldani négy év alatt. Se a közigazgatást, se az egészségügyet, se az oktatást. A korrupció pedig az egekbe szállt, pedig az volt a legfontosabb ígéretük, hogy majd ők a korrupciót felszámolják. A Fidesz sajnos a legrosszabb módon élt ezzel a kivételes történelmi lehetőséggel – a kétharmad egy fantasztikus nagy lehetőség lett volna, azzal jól is lehetett volna élni. A Fidesz azt mutatta meg ebben a négy évben, hogy hogyan lehet a kétharmaddal a lehető legrosszabb módon élni.

                                                        – Kéri László, politológus

Novák Benjámin, a Budapest Beacon újságírója készítette Kéri László politológussal az alábbi rendhagyó interjút néhány nappal az április 6-i országgyűlési választások előtt.

Mi történt önnel 2010 óta?

Engem 2010. május első hetében, a választás után eltávolítottak az Akadémiáról. Az új igazgató, aki köztudottan Fidesz főtanácsadó volt, a választás után néhány nappal nyolcunkat behívott külön egyenként, érdekes módon azt a nyolc embert, akit balra soroltak, Szalai Erzsébet, Galló Béla, Szoboszlai György, és külön-külön mindenkinek adott – kinek egy, kinek három hónapos – határidőt, hogy tűnjünk el onnan.

Hallottam elég érdekes dolgokat az új igazgatóról… Nem lep meg a történet.

Igen, ugyanarról a srácról beszélünk, akit én egyébként se szerettem, egy nagyképű baromnak tartottam, még amikor a tanszéken együtt tanítottam vele korábban is. Ő tudta, hogy én utálom, csak azt nem tudtam, hogy ő majd egyszer átjön ide és a főnököm lesz. Én ott voltam 27 éve már, ő meg két hónapja, és ő rúgott ki. Nem egyszerűen az, hogy kikerül az ember egy akadémiai kutatóintézetből, habár a politológiában ez az egy ilyen intézet volt Magyarországon, ezt is beolvasztották aztán a többi közé. Ez egy életforma volt. Még kéziratban ismerhettem a többiek munkáit, amiből csak évekkel később lett könyv, hetente voltak azok a viták, a csoport, ahol én voltam, ott dolgozott Tölgyessy Pétertől kezdve Szoboszlai Györgyig, aki az OVB elnöke volt, a Stumpffal voltam egy szobában, az egy olyan szellemi közeg volt, hogy, ha az ember egy héten csak kétszer vett részt a szakmai vitákban, vagy ott szerkesztették a politikatudományi szemlét, ott minden héten kaptam referálásra folyóiratokat. Az nem csak egy kutatóhely volt, az ember benne élt abban a közegben, mindenről előbb tud, egy monográfia megjelenik két év múlva, akkor annak a lényegét már biztos olvastam kéziratban egy intézeti vitán valahogy. Tehát ha innen kirakják az embert, az olyan mintha az utcára tették volna ki. Ennek logikus következménye lett volna, ha a médiából is teljesen kikopok. De az ATV-nél rendszeresen voltam az Egyenes Beszédben Olgánál, meg a Havas különböző műsoraiban, a Voksban is, szóval többféle műsorban.

Mit tanultál, hogyan kerültél kapcsolatba a szakmával?

Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert 1970 és 75 között járhattam a jogi karra itt Pesten, és  rögtön elsősként arra a szakra kerültem demonstrátorként – a hallgató, aki a tanszékkel a kapcsolatot tartja és a diákkört szervezi –, amely a magyar politikatudományok első műhelye lett. Ez az állam és jogelmélet és szociológia tanszék, mert három tárgyat tanított, elsős koromban, 19 évesen bevont abba a munkába, ahol akkor kezdődött a politikai szociológia oktatása, az államelméletnek a politológiává válása. Gondold el, hogy abban a világban, 40 évvel ezelőtt erre a tanszékre járt az American Political Science Review, a Midwest Political Journal, a Government and Law Position, a Political Quarterly, a Poltical Vierteljahresschrift – a német politikatudományi társaság lapja -, a Revue française de science politique, gyakorlatilag a világon az a nyolc – tizenöt alapvető folyóirat, és akkor fiatal gyerekként rám bízták, hogy hozzam fel a könyvtárból, tegyem be a könyvtárba,  és ez a tanszék egy százéves könyvtár volt. Ennek a könyvtárnak az alapjait Somló Bódog rakta le, és ez a tanszék túlélte a nagy tisztogatásokat és megmaradt minden még Jászi Oszkárék korából, és ezt a könyvtárat rám bízták hallgatóként, és aztán itt maradtam ezen a tanszéken azonnal, ahogy végeztem. Egy évvel fiatalabbakat tanítottam, és ez a tanszék kezdett először Magyarországon politikatudományt tanítani. Ezen a tanszéken volt oktató fiatalon Bihari Mihály, ő hívott engem oda, később ő harcolta ki, hogy legyen Magyar Politikatudományi Társaság. Itt volt tanszékvezető Kulcsár Kálmán, a Szociológiai Intézet igazgatója, majd később kanadai nagykövet, a rendszerváltás idején igazságügyi miniszter, és amikor megalakult a Magyar Politikatudományi Társaság ’81-ben, akkor Kukorelli István barátommal mi voltunk az alakuló ülésnek a jegyzői. Ő volt az Alkotmányjogi tanszék vezetője. Volt dékán is, és 9 évig alkotmánybíró. Ebben a szakmában jól ismerik. Mi voltunk a legfiatalabb tagjai a társaságnak. Csak azért mondom ezt, mert mi belenőttünk a születő magyar politológiába. 1977-78-tól a tanszék először az országban taníthatott politikai szociológiát. Úgyhogy én föl se fogtam fiatalon, hogy olyan helyre kerültem, ahol, egy: ott születik az új magyar politológia, kettő: akkora szabadságunk volt ebben a zártságban, amihez nem is volt összehasonlítási alapunk, hogy azt tanítunk, amit akarunk, három: elkezdhettünk nevelni egy új korosztályt. Az első tanítványom, aki ott bent maradt az Stumpf István, aki az első Orbán-kormány idején kancelláriaminiszter volt, a második ember volt a kormányban, de aztán a későbbi tanítványaink közül most Áder köztársasági elnök, Kövér házelnök, Orbán miniszterelnök, tehát ez a tanszék lett egy ilyen gerjesztője az új korosztálynak a politikai gondolkodásmódjában, és a szakkollégiumot a kollégiumban, ahol ezek este elfoglalták magukat ilyesmivel, még én alapítottam fiatal oktatóként. Tíz – tizenöt évet töltöttem a jogi karon, zömében szociológia és politológia oktatással, de mellette elvégeztem szociológia és filozófia szakot is, de bármennyire is ilyen jogi kari indulás van, ott voltam az indulásnál. És amikor elmentem az egyetemről a Társadalomtudományi Intézethez, ami később lett Politikatudományi intézet, ott 1982-től kaptam politikai, szociológiai kutatási lehetőséget önállóan. Az első magyar politikai szocializáció kutatócsoportot én állíthattam össze, és ez a csoport a nyolcvanas években hét-nyolc kötetben foglalta össze azt, amit a politikai szocializációról Magyarországon tudni lehetett. E mögött baromi nagy empirikus kutatások voltak,  és aztán később, ’82-től egész 2006-ig alig volt olyan év, hogy ne lett volna lehetőségem valamiféle empirikus kutatásra. A politológusok közül én ahhoz a ritkább fajtához tartoztam, akinek az írásai mögött empirikus kutatás állt. Ez a többieknél nem így volt.  Ennyit az előéletemről. Egyetem, majd az intézet és 2010-ig, 27 évig ott is voltam. Voltam ugyanakkor alelnöke is a Politikatudományi Társaságnak, amíg rá nem untam és ki nem léptem.

Mi a politikai tudomány? Sokan hallják a kifejezést, és a mindennapi politikára gondolnak. De mi ez? Művészet? Szakma?

Egy társadalomtudományi ág, amelynek az a dolga, hogy politikai folyamatokról szakszerűen, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően empirikusan alátámasztott megfigyeléseket tegyen. A politika működésének ugyanúgy megvannak a törvényszerűségei, mint egy nyárfa felnövésének. Az hogy ez a nyárfa, meg az, meg a harmadik ugyanaz, annak van egy biológia kódrendszere, ami miatt ezek a fák olyanok, amilyenek. Ugyanígy a politikai alapformáknak, egy demokráciának, egy diktatúrának, egy vegyes formának, vagy bármilyen politikai berendezkedésnek a szerkezetének is megvannak a törvényszerűségei, a működésének is, az ott születő döntéseknek is, csak a nyárfákkal szemben van egy óriási különbség, mindegyikünkre vonatkozik a következménye. Ezért a politika, mint társadalomtudomány a legnagyobb bajban van, mert úgy kell tudományosan, vagyis elfogulatlanul gondolkodni, de lehetőleg minél több összetevőt figyelembe venni, hogy közben tudomásul kell venni, hogy ehhez mindenki ért. Erről mindenkinek van véleménye. Van véleménye, miközben nincs tudása, legfeljebb médiatudása van, ha jó állampolgár, akkor legalább a híreket mégiscsak figyeli, de rosszabb a helyzet, a mai magyar állampolgárok nagy részének még csak médiatudása sincs. Hallomásból vagy zsigerből, vagy a dolgok következményét érzékelve van elképzelése és nagyon határozott véleménye a politikáról. Úgyhogy egy eléggé bajban lévő tudományág, amelynek mindig vitatják a tudomány mivoltát, mert azt hiszik, hogy aki politológus, az politikus is. Jellemző módon még a médiában is mindig összekevernek, hogy politikus, jaj bocsánat politológus, mi is a különbség? Hát például, mint az orvos meg a beteg közt. Azért mert az orvos a beteggel foglalkozik, nem feltétlenül akar beteg lenni. A politológus attól, hogy politikával foglalkozik, még nem biztos, hogy politikus akar lenni, sőt egyáltalán nem. Ezt sokan nem hiszik el, és ebben a kollégáim egy része is hibás, mert a kollégáim nagy részénél azért kilóg a lóláb, és valamelyik politikai törekvést kiszolgálja. Tehát látszik, hogy néha a pártok helyett beszél, és ez nem tesz jót ennek a szakmának.

A választókerületi térkép átrajzolásával kapcsolatban, mi történt itt, és ez milyen módon befolyásolhatja a választásokat?

Ha jól emlékszem, eredetileg 176 választókerület volt, és ezek határainak az átrajzolásával ma már csak 106 választókerület van. De ezzel egy időben nagyjából meg is felezték a parlamenti képviselői székek számát is, a korábbi 386 helyett már csak 199 képviselő lesz. Alapvetően kétféle választás rendszer van a világon, az egyszerű többségen alapuló és az arányos rendszer. Itt, Magyarországon ennek a két rendszernek a kombinációja van, eléggé összetett rendszer, nehéz megértenie egy külföldinek, sokan azt mondják, hogy Magyarországon van a legbonyolultabb választási rendszer a világon. És ez részben igaz is. Ez egy új rendszer, senki nem tudja ma még, hogy az újonnan megállapított választókörzetek milyen politikai karaktert hordanak majd. Az a nagyon kevés kollégám – kettő, három – utánaszámolt, és összehasonlította a régieket az összevontakkal, azok azt mondták, hogy hát bizony ez jobbra lejt. A Fidesz ezt úgy csinálta meg, hogy a választókörzetek összetétele többnyire a jobboldali szavazó hagyományoknak kedvez.

Ez választási visszaélés?

Igen, ez egyértelműen választási visszaélés.

Mi alapján mondják azt a kollégáid, hogy a választókörzetek a jobboldalnak kedveznek?

Összehasonlították az egyes körzeteknek a hagyományait az előző hat választáson az újnak az összetételével. Vegyük például ezt, ahol épp most ülünk. Itt összetoltak két hagyományosan baloldali választókörzetet eggyé, ahol szinte biztos, hogy baloldali győzelem lesz, de leválasztották a felső részét, az újpesti részt és odatolták a Pest-környéki falvak egy részét, ahol biztos, hogy jobboldal. Tehát két baloldali körzetből csináltak egy nagyon biztos baloldali körzetet, és lett két vegyes.

Szóval matematikailag kritizálják az új választókörzeteket, mert látják, hogy az előző választásokban vannak trendek.

Így van. Csak erről nagyon kevés embernek van biztos ismerete, négy-öt szakember ismeri jól Magyarországon, ők azonnal mondták, hogy ebből baj lesz, mert ez a baloldalnak nem kedvező, de az ő hangjuk nem volt érdekes a médiában. Kétharmados többséggel fogadták el ezt is, tehát semmilyen kritika nem számított. Van azonban más probléma is, az egész választási szisztéma megváltozott, azelőtt a mandátumok negyven százaléka jött csak a választókörzetekből és hatvan százaléka jött a pártlisták alapján, most viszont azt hiszem 54% jön az egyéni körzetekből és kevesebb jön a listáról. De azt tényleg kevesen tudják, hogy a töredékszavazatok, tehát amikor megnyered a választást egy körzetben, de még voltak rád szavazók, akkor az felkerül az országos listára, és az országos listán újra jutalmazzák a győztes pártot, hogy még plusz mandátumot kapjanak majd. Tehát egy olyan rendszer jött létre, ahol a kompenzációs elvek – amit egyébként sok ország választási rendszere ismer – ami egyébként a veszteseknek szokott kedvezni, mert összeadhatják a vesztes szavazatokat és kapnak utána valamit, itt a kompenzáció a győztest segíti.

Úgy tűnik, hogy ez és a választási visszaélés együtt jelentős előnyt jelentenek.

Így van. De úgy tűnik, hogy ezek a kérdések csak egy nagyon szűk szakértői kör számára voltak fontosak,  és ezeknek a szakértőknek a ricsaja, zaja elvesztek a korabeli vitákban, és szerintem a magyar társadalom azzal, hogy ez egy igazságtalan választási rendszer, most fog csak szembesülni vasárnap. A magyar társadalom döntő többségének fogalma sincs arról, hogy beépítettek néhány olyan szabályt, például a kampányszabályozás, a kampányidőszak lerövidítése, a kereskedelmi tv-k kitiltása a kampányból, ami nevetséges.

Mit gondolsz erről?

Megfosztották ezzel a nézőket az orientációtól. Nagyon érdekes, hogy a kormány kormányként kampányolhat olyan felületeken is, ahol a pártok versengenek, de a kormány meg beteríti ezeket. Akár a kampányban, akár a részszabályokban, de mondom a legdurvábbat, a Nemzeti Választási Bizottság csak Fideszes tagokból áll. Ez egy agyrém. Azelőtt az volt a szabály, hogy egyenlő arányban kell részt venni ellenzéki pártoknak és kormánypárti koalíció tagoknak az OVB-ben, mert ez a szervezet, amely elbírálja majd a választásokkal kapcsolatos panaszokat.  És most ez a csak Fideszes tagokból álló bizottság kvázi bírósági jogkört kapott arra, hogy elbírálja a választási panaszokat, ami azt jelenti, hogy csak olyan panaszokat fog befogadni, ami a kormánypárti hívek panasza, a többit elutasítja.

Nincs itt egy nagyon durva, látványos jogsértés, csak van sok kicsi.  Sok nem jelentős. Mert miért érdekelné a magyar választót, hogy a Nemzeti Választási Bizottságban kik ülnek? Mert soha nem találkozik ezzel a szervvel. Miért érdekelné, hogy hogy szabályozzák a kampányt? Legyen ez a tv-k baja. Miért érdekelné, hogy hol a választókörzet határa? Ő úgy is tudja, hogy hol fog szavazni. Olyan dolgokban változtatták meg a szabályokat, amelyek a mindennapi politikai életben teljesen lényegtelenek, de együtt mindez azt jelenti, hogy a Fideszt körülbelül tíz százalékkal kellene megverni ahhoz, hogy a végső eredmény kiszámolásánál tényleg tudjál győzni.

De mit jelent a győzelem?

Ha a Fidesznek van kétmillió szavazója, akkor neked legalább kétmillió kétszázezer, kétmillió háromszázezer szavazódnak kell lenni, hogy a rendszer igazságtalanságait kombináld. Tehát nem tudsz egy szavazattal nyerni a Fidesz fölött. Több százezer szavazattal kell többnek lennie, hogy az egész eljárás végén az derüljön ki, hogy te győztél.

Az egyik legnagyobb változás, hogy nem kétfordulós a választás. Ennek milyen jelentősége van?

Ez a legnagyobb. Ennek óriási jelentősége van, mert az eddigi választásokon mindig lehetett átcsoportosítani a választói bázist a két forduló között, annak megfelelően, hogy az első fordulóban hogy alakultak az eredmények. Ha nem ez lett volna, akkor az első választásnál például az MDF nem tudott volna ’90-ben győzni. Nem tudott volna a Fidesz ’98-ban győzni. Nem tudott volna az MSZP sem győzni 2002-ben. Ez a játéklehetőség, hogy a második fordulóra egy új helyzet teremtődik, mert az első az letisztítja a versengő feleket két pólusra. Az elsőben nyolc-tíz erő is versenghetett. Az elsőben elhullik az igazán gyenge, és a másodikban a választói bázisa kap egy második lehetőséget két hét múlva arra, hogy eldöntse hova áll. Ennek nagyon nagy fontossága volt húsz éven keresztül. Ezt a lehetőséget most elvették, és kikényszerül az, hogy már a választások előtt összefogjanak egymással azok a politikai erők, amelyek azt akarják, hogy esélyük legyen, akiknek egyébként nincs sok közük egymáshoz.

Bokros Lajosnak ez az egyik fő panasza.

Igaza is van. Én ezt tartom a legnagyobb szemétségnek a választási reformban. Van még más is, például a részvételi küszöb eltörlése. Az elmúlt választások átlaga 65%-os részvételi arányt mutat. Most, hogy eltörölték a részvételi küszöböt, már akár 40%-os részvétel mellett is lehet választást nyerni. Nem lesz ilyen alacsony, szerintem most is 60% körül lesz, no de nagy különbség lesz az egyes körzetek részvétele között. Általában az volt szokás, hogy a részvétel Magyarországon lejtett. Nyugat-Magyarországon 65-70% volt és volt, hogy Kelet-Magyarországon 40%. És volt olyan többször is, hogy Kelet-magyarországi megyékben meg kellett ismételni az első fordulót, mert nem volt érvényes. Szóval volt jelentősége a részvételi küszöbnek, fegyelmezte kicsit az állampolgárok részvételét. De van még egy probléma. Ha eltörlöd a részvételi küszöböt, akkor 40%-os részvétel mellett úgy juthatsz parlamenti többséghez, hogy valójában a választókorú népesség 25%-a szavazott rád. Számoljunk. Nyolcmillió embernek van választójoga Magyarországon. 65%-os részvétellel mondjuk ötmillió – ötmillió kétszázezer szavaz. De ha nem megy el, csak négymillió ember, akkor elég neked kétmillió választó, és a Fidesznek a legfegyelmezettebb a tábora. Ha 40%-os a részvétel, akkor a Fidesz mai támogatottsága négyötödös többséget jelent. 55% körül kétharmad, ha 60 felett van, akkor éppen, hogy megvan. 65-nél már nem biztos, hogy nyer a Fidesz. Magyarországon van jobboldali választó, baloldali választó, és van ez a hatalmas bizonytalan tömb, amely szeret az utolsó napokban dönteni. Orbán Viktort annyira idegesítette ez a bizonytalan szavazó, hogy tavaly kísérletet tett arra, hogy elfogadtasson egy regisztrációs törvényt, hogy a választónak már hat héttel a választások előtt regisztráltatnia kell magát, különben nem szavazhat. Ezt még az Alkotmánybíróság kinyírta, mint alkotmányellenes intézkedést, de nem bocsátotta meg nekik. Viktor annyira fél a bizonytalanoktól, mert 2002-ben miattuk vesztették el a választást, hogy szeretné alkotmányosan kiküszöbölni azokat.

Sok gond van ezzel a választási rendszerrel. A választási visszaélések, amit az elején is említettél, az egyfordulós választás, a kampányszabályozás és a legnagyobb szemétség, hogy megkönnyítették a kamupártoknak, az álpártoknak az indulását. Hihetetlen könnyű lett most elindulni a választásokon.  Egészen minimális feltételeknek kell eleget tenni, hogy elindulhass a választásokon, és ezért tucatjával vannak olyan pártok, akikről három hónappal ezelőtt nem is hallhattál, és ezeknek egyetlen funkciója van, mégpedig megosztani az ellenzéki tábort. Mindenki tudja, hogy melyik a Fidesz. De nem biztos, hogy mindenki tudja, melyik az ellenzék, és képzeld el, pofátlanul finanszíroztak olyan pártneveket, amelyek szinte egyetlen betű eltéréssel hasonlítanak a tényleges ellenzékhez.

Az Összefogás lenne az egyik, de ez az igazi kormányváltóknak a hibája is…

Igen, de ha ilyen szociáldemokrata, meg munkáspárt, meg ilyen, meg olyan, amelyről azt hiszed, hogy ellenzéki, és ha csak nyolc-tíz olyan van, amelyik egy százalékot fog kapni pusztán a nevére, az szinte száz százalék, hogy az ellenzéki szavazókat fogja megosztani. Tehát nem elég, hogy rákényszerülnek az egységre, hanem az egység mellett ez a sok kis apró töredékpárt – szerintem a választók egy jelentős része, legalább egyharmada nincs tisztában a pártokkal, annyit tud, hogy van kormányzó meg ellenzéki, de ha ott van neki olyan hosszú lista, amelyen láthat húsz nevet  – akkor érzésre be fogja jelölni.

Akkor nagyon régóta ismered Orbán Viktort.

Eléggé. Az első könyvet én írtam róla. Voltam jóban is vele sokáig.

Tanítottad is?

A feleségét igen, ő volt az utolsó csoportban a Szájer Józsival, amikor eljöttem az egyetemről. De azért nagyon jól ismertem, ’82 őszétől.

Miért nem szeret vitázni?

Már nagyon régóta nem vitázik. Csak olyan helyen szeret beszélni, ahol a saját közönségének prédikálhat. Ő az érdemi vita képességét már nagyon régóta elvesztette. Már nem tudja, milyen az érdemi vita. Az utolsó vita, amiben ő részt vett, az 2006-ban a Gyurcsánnyal szemben volt, azt ő látványosan elvesztette. Szerintem ez a tapasztalat is ott van benne, hogy ő ebből rosszul jött ki. Szerintem Gyurcsány egyébként nem volt szimpatikus, ahogy lehengerelte, a politikában nem való az ekkora győzelem.  Meg is haragudott Gyurcsány, amikor másnap írtam neki, hogy Feri, ezt nem kellett volna, földön fekvő emberbe nem rugdosunk. Amikor megérezte, hogy Orbán gyenge és bizonytalan, akkor elkezdett ugrálni a hátán, és mondtam neki, hogy szerintem ezért te még sokat fogsz fizetni, nem kellett volna. Nagyon dühös volt Feri ezért rám, visszaküldött nekem különböző méréseket – nagyon jóba voltam még akkor vele is –, hogy hogy látták az emberek, én mondtam, hogy engem ez nem érdekel, én a saját véleményemet akkor is tudom mondani.

Hogy Viktor mennyire nem tud vitatkozni, az nem itthon derült ki, hanem Strasbourgban, kétszer is. Kétszer kellett neki megvívni az Európai Parlamentben nagyobb vitákat. Egyszer, amikor nekiestek a Tavares-jelentés kapcsán tavaly június végén, egyszer pedig 2011 januárjában, amikor először volt átfogó elutasítás a magyar médiatörvény kapcsán az Európai parlamentben, és akkor mindenféle frakció kikövetelte, hogy vitassák meg a magyar helyzetet. A magyar média megkímélte a magyar lakosságot attól, hogy ezt lássa, de szerencsére én mind a kétszer épp külföldön voltam és láttam a strasbourgi vitát, és látszott, hogy Orbán Viktor nem vitaképes. Ha érdemi vitapartnerekkel, érdemi kritikákkal jönnek, ő mindig eltolja a vitát máshova. Például akkor ő azt mondta, hogy megvédi a magyar népet és a magyarok érdekeit. Már mindenki mondta neki ott Strasbourgban, hogy drága Orbán úr, mi nem a magyar népet bántjuk, nem a magyar nemzetet, nekünk személy szerint az ön kormányzati tevékenységével van bajunk. Ezt meg se akarta hallani. Mindig elbújik a nép mögé.

Ez egy érdekes gondolat, mert az egyik dolog, amit észrevettem Magyarországon, hogy nincs szabad média. Abban az értelemben, hogy az a média, ami a többséget eléri, erős befolyásoltság alatt van.

Azt a kormány egyszerre államosította. Ez volt az első dolguk a választás után, három hullámban – 2010. június, november, december – teljesen újraszabályozták a magyar média irányítását, tulajdoni hátterét, finanszírozását és belső szakmai működési rendszerét. Egy teljesen új médiavilágot teremtettek. A médiakódex vastagabb, mint az alkotmány. Gondold el, hogy a médiatanács csak Fidesz delegáltakból állt. Akik kinevezik a rádió, a tv, az MTI vezetőit, azok csak Fidesz politikusok. Hát micsoda röhej ez.

Mint politológus, szerinted nevezhetjük demokráciának a magyar rendszert?

Ez egy baromi nagy vita, a kollégáim között is. Nem szeretem azt, hogy a liberális oldalon azonnal kikiáltották ezt diktatúrának, mert ez egy őrültség. Diktatúra az, amikor mi már nem beszélgethetünk így. A diktatúrában nincs kávéház, nincs szabad tér, ahol lehet vitatkozni. Ez egy olyan autokratikus parlamenti demokrácia, ahol a kormány folyamatosan kivonta magát a demokratikus kontrollmechanizmusok alól, a demokráciának egy korcsult fajtája, amit a kelet-európai történelem nagyon is jól ismer, de nagyon messze van a diktatúráktól. Én nem örülök neki, hogy a kollégáim elkezdik a diktatúrát emlegetni, mert a diktatúrában a magánélet szabadság is veszélyben van már. Erről nincs szó Magyarországon.

A magánélet szabadsága mit jelent?

Amikor körülnéznek az emberek, hogy kinek beszélhetnek és kinek nem.

Sokan gondolják, hogy ez a helyzet.

Igen, de ezt szeretik eltúlozni. Én rengeteg előadást tartok országszerte és tudom, hogy a félelem nagyon nagy az országban. De ez a félelem ahhoz képest nagy, hogy megszokták az emberek 89-től huszonvalahány évig, hogy szabadon beszélnek azt, amit akarnak. És most tekintettel kell lenni, hogy a gyerek állása… ilyesmi, de nem azt jelenti, hogy elvisznek a véleményedért, hanem a korábbi szabadságodat megnyirbálták. Ez még nem diktatúra. A diktatúrában az állam rá tud telepedni az erőszakszervezetekkel a gazdaságra, a kultúrára, mindenre. Budapesten olyan élő színházi alternatív kultúra van, ahol ezt a rendszert minden este ezrek röhögik ki. Ha elmész a Szcénébe, a Pintér Béla társulathoz, a Jurányi táncszínházhoz, vagy tudok mondani nyolc-tíz ilyen színházat, ahol este négy-ötszáz ember – az Átriumban is – a hasát fogja a röhögéstől az Orbán kormányon. Az egyetemeken nem szól bele még senki, hogy te hogy tanítasz. Olyan Fideszes városokban voltam az elmúlt hetekben előadás tartani, ami egyébként agyrém. Győrbe hívtak, Székesfehérvárra, Sopronba – ezek mind ilyen jobboldali helyek – és eljön 150 – 200 ember az előadásaimra, és ott van öttől nyolcig, három órán keresztül. Ha diktatúra van, akkor már meg sem lehet hirdetni egy ilyen előadást, nem jön el senki. Inkább azt mondom, hogy a korábbi demokráciában, ahol mindenkinek járt a szabadság, a kisebbségnek is, eljutottunk ide, ahol a kisebbség egy fokkal nehezebben tud élni a jogaival, mint ahogy ezt élte húsz évig, és a kisebbségnek folyamatosan nyirbálják a mozgásterét. De ettől még van mozgástere. Elindulhat az MSZP a választásokon, elindulhat a többi párt is. Az az ő balfa**ságuknak köszönhető, hogy nem képesek a társadalmi elégedetlenséget átfordítani választói többséggé. Nagyon furcsa, tudathasadásos helyzet van Magyarországon. Ezt a kormányt többen utálják, mint ahányan szeretik. És mégis, a Fidesz meg fogja nyerni a választást. És ez nem csak a Fidesz diktatórikus törekvése – mert van ilyen, de nem tudta felszámolni a demokráciát – hanem az ellenzék, a három-négy ellenzéki párt balfa**kodása, hogy képtelenek voltak egységes politikai alternatívát szervezni. Nem szeretem, amikor ezen az oldalon, baloldali és liberális oldalon a saját tehetetlenségüket is diktatúrára fogják. Én itt élek Újlipótvárosban, és állandóan a diktatúráról beszélnek, és én mindig vitatkozom velük, az hogy nektek nincsenek tehetséges politikai vezetőitek, az, hogy az ellenzék alkalmatlan az ellenzéki funkciókra, azt ne varrjátok a Fidesz nyakába. Épp elég sok mindennel lehet a Fideszt vádolni,  az, hogy az ellenzék nem volt képes összehozni egy társadalmi többségi támogatással érvényes alternatívát, az a ti bajotok, nem a kormány baja.

Szóval ez egy korlátozott demokrácia, intézményesített gátakkal. Abban látom a lényeget, hogy a kormány, amely az előző húsz évben sokfelől volt ellenőrzés alatt, az Alkotmánybíróságtól az Állam Számvevőszékig, a médiáktól az érdekszervezetekig, a szakszervezetekig és az önkormányzatokig, ezt a kormány mind elvagdosta, és nem teszi lehetővé, hogy a körülötte lévő intézményi rendben rátekintés legyen folyamatosan a kormány döntéseire. Az a legnagyobb baj, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét felszámolja a Fidesz, és mindenütt a többségét akarja érvényesíteni. Ami egy marhaság, és ha tényleg így marad a rendszer, az egyfajta diktatúrához fog vezetni. Én úgy fogom fel, hogy a Fidesz ebben a négy évben kísérletet – eredményes kísérletet – tett a hagyományos demokrácia felszámolására, és arra is kísérletet tett, hogy egy hosszabb távú antidemokratikus rendszert vezessen be, ami még nem diktatúra, de lehet annak előkészülete. Én sokkal inkább a folyamatot látom, ami valahol elmozdult a hagyományos fékek és ellensúlyokra épülő demokráciától, elment a többségi diktatúra fele, de ezt a többségi diktatúrát még nem tudta intézményesíteni. Ha most megint kap négy évet rá, akkor lehet, hogy fogja intézményesíteni. Ez a magyar társadalom érettsége, az elmúlt négy év, és az, hogy a Fidesz megnyeri a vasárnapi választást, azt mutatja, hogy a magyar társadalom egy jelentős része korlátlanul hülyíthető ezzel a demagógiával. Ilyen demagóg, ennyire szemérmetlenül hazudozó kormánya Magyarországnak ’89 óta nem volt. Orbán Viktor és kormánya a csillagos eget lehazudja az égről, gazdasági növekedést hazudik ott, ahol stagnálás van évek óta. Beruházási boom-ról beszél évek óta ott, ahol folyamatosan csökkentek a beruházások. Magyarországon olyan kevés lakás épült tavaly, mint az első háború előtt, száz évvel ezelőtt épült ilyen kevés lakásépítés. Az emberek fogyasztása ebben a négy évben visszaszorult, ezer meg egy mutatót tudok mondani. Azzal dicsekednek, hogy ők kétszáznegyvenezer új munkahelyet teremtettek. Nevetséges, mert beleszámolják azokat, akik naponta járnak át Ausztriába, Szlovéniába, Szlovákiába dolgozni, és pofátlanul a kormány a saját érdemének tudja be, hogy ennyi munkahelyet teremtett külföldön. A feleségem közgazdász, és több helyen kimutatta azt, hogy a versenyszférában, ami a gazdaságban döntő, csökkent a foglalkoztatás ebben a négy évben. Olyan erővel nyomják a demagógiát, és úgy gondolkodik a magyar ember, hogy hát, az én helyzetem nem javult ebben a négy évben, de lehet, hogy másoké igen. Ha mindenki azt mondja, hogy javult itt, akkor szégyellem bevallani, hogy nekem nem. A magyarok jó része lelkiismeret furdalással azt mondja, hogy biztos én voltam ügyetlen, biztos én nem csináltam jól a dolgom, hisz az országnak jól megy, ezt hallom mindig. Ez a sikerpropaganda.

Én nem hallottam egyetlen hiteles közgazdásztól külföldön, hogy itt javult volna a helyzet.

Nem, és mégis, a lakosság többsége elhiszi.

Ezt Orbán Viktor is megerősítette, hogy majd írnak erről, még nem írtak erről.

Egyszer vettem a fáradtságot és egy teljes napot rászántam arra, hogy megnézzem a Miniszterelnöki Hivatal belső szerkezetét, szervezeti rendjét. A Miniszterelnöki Hivatal 76 szervezeti egységből áll, ebből 19 csak kommunikációval foglalkozik. Másik 7 – 8 nemzetközi kapcsolatokkal, körülbelül 20-30 csak jogszabályi előkészítéssel, hogy jogilag intézzenek mindent, és egyetlenegy foglalkozik a 76 gazdasági egységből gazdaságpolitikával. 19 csak kommunikációval foglalkozik: sajtófigyelés, médiafigyelés, külföldre szóló médiaanyagok, belföldre szóló anyagok. Én nagyon jól ismerem Kumin Ferit és valaha nagyon jó viszonyban voltam vele még tíz évvel ezelőtt, a feleségét tanítottam nyolc féléven át a tv rendező osztályban, és nagyon jó barátnőm a felesége, talán még most is, de Feri, mióta ott van három éve, nem akar velem találkozni. Itt ennél az asztalnál szoktam találkozni Kumin Vikivel, de a Feri nem jön el soha.

Érdekes cikk jelent meg róla tegnap a HVG weboldalán, hogy rendesen behazudja a külföldi világnak, hogy mi történik itt.

De nem hiszi el neki senki. Nagyon sokszor találkozom külföldi újságírókkal, meg nagykövetekkel, hogy beszéltek a Ferivel előtte. Hát kiröhögi mindenki ezt, átlátszik ez. Pedig nem volt rossz képességű. Amikor fiatal volt, több kutatásba bevontam. 23-24 évesen szorgalmas, jóravaló gyereknek indult, csak szerintem megszédítette, hogy ha odamegy, akkor az gyors karrier, sok pénz. Ha marad azon a helyen ahol volt, az sok munka és tíz év, mire érvényesül. Itt meg odakerült, egy év után államtitkár lett, beosztottjai lettek, milliók felett rendelkezett. Sokan vannak. A Giró-Szász Andris ugyanígy tanítványom volt egykor, és vele is jóban voltam, aki a kormányszóvivő. Rajta is látom ezt a teljes változást. Vele már nem lehet egy normális szót váltani. Egy helyes, kedves fiú volt sok évvel ezelőtt. Mindenki, aki Orbán körül a hatalmi zónába kerül, nagyképű lesz, kioktató, semmi kritikáról nem akar hallani, állandóan ki akar téged oktatni. Amikor találkozom velük, mondom nekik: ne haragudj, de ne kezdjél már nekem… Húsz évvel ezelőtt ezt mind tőlem hallottad, amit most te nekem tanítani akarsz.

Miért csinálják ezt? Ez annyira arrogáns…

A hatalom közelsége miatt. A hatalom közelsége meghülyíti az embereket. Egyébként ezt én láttam baloldali változatban is.

Nagyon fura, hogy egy velejéig hazug rendszer jött létre, amelyen most még a társadalom többsége nem lát át. De nem olyan hülye a magyar nép, hogy ez tartósan így legyen. Miután engem nem érint, mert kívül vagyok az egészen, kicsit örülök annak, hogy megnyerik a választást, hadd hulljon a hazugság következménye a nyakukba a következő négy évben is. Mert ez egy fenntarthatatlan rendszer. Majd amikor szembesül a magyar társadalom többsége egy-két év múlva azzal, hogy Úristen, semmi nem úgy van, mint amit nekünk megígértek, akkor ezeket a népharag fogja elsöpörni. Az a kétmillió, aki ma kitart mellettük, azok fogják legjobban utálni őket. A rémálmaimban már látom magam előtt, amikor védeni vagyok kénytelen ezt az őrült Fideszes bandát a csőcselék haragjától.

Megnyerik a választást, és szerintem legkésőbb olyan 2016 körül óriási bajok lesznek, mert ez egy finanszírozhatatlan helyzet. Ez egy kicsike ország, amelyik az Unió lakosságának a kettő százaléka az ötszázmilliós Unióban. A gazdasági teljesítménye az Unió össz GDP-jének az 1%-a. Az mit akar ugrálni? Ebben a négy évben Magyarország elvesztette az összes nemzetközi szövetségesét. Németek leírtak minket, Amerika nem is tárgyal Orbánnal, Franciaország, Anglia keresztülnéz rajtunk, szomszédjainkkal összevesztünk. Mit akar egy olyan ország, amelyik csak akkor tud talpon maradni, ha vannak komoly nemzetközi szövetségesei? Nem tud megmaradni. Egyetlen komoly korlátja van az Orbán-rendszernek, a folyamatos külső kritika. Látszik, hogy az Unió nem viseli el ezt a hazudozást, ahányszor az Unióval szembekerültünk, mindig kiosztottak minket. De hát az Uniótól függünk, minden pénz onnan jön.

Elfelejtették említeni, hogy az Európai Néppárt több tagja is aláírta a Tavares-jelentést.

350 támogatója volt a Tavares-jelentésnek és 260 volt csak ellene, ez a többség csak úgy jöhetett össze, hogy legalább 20-30 embernek kellett aláírni az Európai Néppártból is. És 70 tartózkodó volt, mindegyikük a Néppártból. Tehát nem állt ki Viktor mellett a saját pártcsaládja.

Beszéljünk a határon túli szavazókról. Azt tudom, hogy Amerikában nem jött be nekik annyira a kampány, mint Erdélyben, vagy Szerbiában.

Itt se jött be, nem fog bejönni. Annak ellenére, hogy sok pénzt nyomtak a kampányba az Erdélyi szavazók inkább Jobbik szavazók lesznek. A felvidékiek, – ez most derült ki múlt héten – annak ellenére, hogy Orbán Fico mellé állította volna a magyarokat, 75%-ban Fico ellen szavaztak. Van arra empirikus bizonyítékunk három választásánál, hogy ahányszor Orbánék beleszóltak a szomszédod országok politikájába, és a magyar választókat orientálták, az mindig az ellenkezőjére sült el. Ez megint egy ilyen kormányzati süket duma, mintha a határon túliak egyértelműen Fidesz szavazók lennének. Ez egyszerűen nem igaz. Empirikusan nem igaz.

Mit gondolsz, mi lesz a pártok rangsora a választások után. A közvélemény-kutatásokban nem hiszek.

Én sem hiszek, de azért azt gondolom, hogy megnyeri a Fidesz, de nem vagyok abban nagyon biztos, hogy 50%-ot elérnek listán. Mindenki azt mondja, hogy a Fidesznek többsége lesz, 52-54%, de ha hatvan százalék felett lesz a részvétel, márpedig én erősen bízom ebben, – 63 százalékot jósolok – akkor a Fidesz kap 48%-ot. Ez a kormányváltó blokk, a baloldal szerintem fog kapni olyan 27%-ot, lehet, hogy a Jobbik ott lesz valahol a 15-20százalék között sávban. A nagy kérdés, hogy az LMP befér, vagy nem fér be, ott van a határon. Az LMP jövője nagyrészt attól a vasárnapi bizonytalan közegtől függ, aki reggel úgy dönt, hogy megy, vagy nem megy.  Ha a bizonytalanok nagyobb arányban mennek el, akkor az LMP bekerül, akkor lehet 6-7 százalék is az LMP-nek. Tehát az én sorrendem az, hogy a Fidesz megnyeri a választást, de nem kétharmaddal, az ellenzéknek szerintem a 106 választókörzetből olyan húsz lesz meg. Budapesten olyan 11-12, Miskolc, Szeged, Pécs, Komárom megye. Én azt számolom, hogy a 106 körzetből a Fidesz megnyer nyolcvanat, és a kormányváltók olyan húsz-huszonöt mandátumot megnyernek. Olyan 45-50 mandátumuk lehet a parlamentben, a Jobbik elhoz 10-12 mandátumot, és ha az LMP is elvinne ötöt-hatot, akkor nem lenne kétharmad. 133 kell a kétharmadhoz. 134 pontosabban. Ha lenne 50 mandátuma a kormányváltóknak, meg 10-12 a Jobbiknak, és ha az LMP is bekerül öt-hat mandátummal, akkor nem lenne kétharmada a Fidesznek, ami egy vadonatúj helyzet lenne, mert maguknak kétharmadra teremtettek alkotmányos rendet. És ha nem lenne kétharmad, akkor kénytelenek lennének ezután minden törvénynél alkudni, amitől ők elszoktak négy éve. Tehát nem igaz, hogy nincs tétje a választásnak, és akárhol jártam mostanában, elmondtam, hogy el kell menni szavazni, mert az is nagyon fontos dolog, hogy a Fidesz ne gyakoroljon kétharmados parlamenti diktatúrát, hogy szoruljon rá a Fidesz a folyamatos alkura, hogy igenes vannak még más szereplők, akikkel kell egyezkedni, mert ebben a négy évben a Fidesz teljesen elszokott az alkutól. A Fidesz ahhoz szokott hozzá, hogy bármit akar, azt keresztülviszi huszonnégy órán belül. És ez egészségtelen, ez borzalmas rossz a magyar demokráciának. Már a Fideszre is komoly nevelő hatással lenne az, ha alkudni lenne kénytelen.

Említetted korábban, hogy egy folyamatként tekintesz a politikára, nem egyes eseményeket vizsgálsz. Ennek tényleg így kell most lennie, ezen az átalakulási folyamaton át kell mennie az országnak, hogy egyszer majd jobban értékeljünk egy demokratikus kormányt?

Ha lesz türelmed szombaton napilapokat olvasni, a szombati Népszavában azt írtam, hogy a Fidesz azt mondja magáról, hogy véget vetett az átalakulási folyamatnak és ez egy új rendszer kezdete. Nem hiszem, hogy ez így lenne. Az a gond, hogy a Fidesz rendszere pont az átalakuláshoz tartozik, annak is a legrosszabb változata. A Fidesz az átalakulás időszakának az összes feszültségét összezagyválta, felnagyította. Ők éppen a múlthoz tartoznak, nem ők a jövő. A Fidesz kísérletet tett arra, hogy meghaladja az átmeneti időszakot, csak az a baj, hogy összezagyvált azt a húsz éves átmenetet is. Valaki másra vár az új rendszer. Nem a Fidesz lesz az. A Fidesz meghosszabbítja az átmeneti időszak agónia-fázisát. Ők állandóan azt hirdetik, és abban tetszelegnek, hogy ők egy új rendszerváltás kezdete. Sajnos nem. Amit ők csinálnak, az az egész rendszerváltásnak, az átmenti időszaknak a legrosszabb változata, annak a lezárása. Az én szememben a Fidesz nem a jövő, hanem a bukás, még akkor is, ha megnyeri a választást. Semmit nem tudtak megoldani négy év alatt. Se a közigazgatást, se az egészségügyet, se az oktatást. A korrupció pedig az egekbe szállt, pedig az volt a legfontosabb ígéretük, hogy majd ők a korrupciót felszámolják. A Fidesz sajnos a legrosszabb módon élt ezzel a kivételes történelmi lehetőséggel – a kétharmad egy fantasztikus nagy lehetőség lett volna, azzal jól is lehetet volna élni. A Fidesz azt mutatta meg ebben a négy évben, hogy hogyan lehet a kétharmaddal a lehető legrosszabb módon élni. Ezzel Magyarország átalakulását újabb négy évvel hátráltatta. A Fidesz az én szememben nem előre, hanem visszavitte az országot. Vannak jóbarátaim, ismerőseim, akik oda tartoznak. Ez egy állandó vita közöttünk, nehezen fogadják el tőlem, de meg vagyok győződve arról, hogy ez egy óriási melléfogás volt. A Fidesz és Orbán Viktor nagy mellénnyel mondták, hogy ők lezárták…

Ők a keresztény értékek védelmezői.

Mi abban a keresztényi érték, hogy a haverjaidnak újraosztod az állami vagyont?

Nyugati értelemben ezt a pártot abszolút nem lehetne konzervatív pártnak nevezni. Inkább jobb-középnek tekinteném. Engem bosszant az, hogy a kereszténységet kihasználják.

Te honnan jöttél?

Kaliforniából.

Magam is jártam Dél-Kaliforniában, Orange-county-ban, és ott főleg jobboldali magyarok voltak.

Néha Orange-curtain-nek nevezik őket , mert Kalifornia alapvetően demokrata állam, de Orange-county konzervatív az államon belül.

Akkor voltam ott, amikor Barbara Boxer és a Dianne Feinstein győzött, és Griffith volt ott négy vagy öt cikluson keresztül. ’92-ben volt, a két nő fantasztikus győzelme volt. És hallottam, hogy megvan még mindkét nő, de akkor ők teljes új jövevények voltak. Az egy nagy változás volt Kalifornia életében. Néztem akkor Orange County-ban, hogy olyan szomorúak voltak ettől a két nőtől, teljesen el voltak keseredve.

Jó élmény volt ott lenni?

Én szerettem, életemben először láttam a Csendes-óceánt, ott volt az annaheimi egyetem, a California State University of Fullerton. A választás utáni napon volt egy egész napos vita az egyetemen a political science department-en, és tetszett a hangulat, ami ott volt. Atlantában, Georgia-ban voltam vagy négyszer-ötször, meg Floridában, Washingtonban, New-Yorkban többször is, de az a rész élmény volt. Voltam Nebraska-ban, Oklahoma-ban, sokfelé jártam.

Érdekes, mindenki azt gondolja rólunk, amerikaiakról, hogy ugyanolyanok vagyunk. Mindegyikünk cowboy kalapot hord, pisztollyal lövöldözik…

Százféle Amerika van, ezt megtanultam. Hihetetlenül tagolt és szerintem, aki nem született Amerikában az felnőttként soha nem fogja megérteni azt a világot. Vagy ott, beleszületve ahhoz a hihetetlen sokféleséghez, és hogy ez a sokféleség az ott élő embereknek természetes, európai ember ezt nem képes felfogni. Ezt a hihetetlen tagoltságot. Nekem például Texas volt az álom. Austin-tól kezdve lenn a határon, San Antonio, ahol már mindenki spanyolul beszélt, elküldtek a kocsmában a francba, hogy itt mindenki spanyolul beszél, ne akarjak angolul beszélni.

Kértél egy cerveza-t (sört)?

Texas önmagában egy nagyon tarka világ, hogy mennyire különbözött egymástól Dallas Austin és San Antonio, mintha száz évek választanák el őket egymástól. A ’90-es években, ’91-től 2000-ig minden évben jártam Amerikában. Főleg konferenciákra, Floridában, Washingtonban, New Yorkban, Connecticutban. Akkoriban az Amerikaiakat jobban érdekelte Kelet-Európa és sok konferenciát szervezetek, és mindenféle projektek voltak, aztán 2000 után elmúlt az érdeklődés, nem érdekeltük már őket.

Lehet, hogy megint érdekelni fogjuk őket, ha ilyen irányba haladnak a dolgok.

Főleg most,egy ilyen hülye döntéssel, hogy az oroszok mellé sodródtunk. Borzalmas, a lehető legrosszabbkor álltunk az oroszok mellé, amikor az egész nyugati világ kinyomja az oroszokat. És főleg, hogy hogyan. Minden demokratikus lépést lesz*artak. És egy helyettes államtitkárral íratják alá a szerződést. Agyrém. Egy olyan szerződést, amit parlamenti jóváhagyás nélkül meg sem lehetne kötni. És kiküldenek egy százhuszad rangú helyettese államtitkárt, hogy a kormány nevében írja alá. Szerintem az elmúlt négy év legnagyobb disznósága ez a paksi szerződés. Egyedül ebbe a szerződésbe bele kellene buknia az Orbán-kormánynak, mert minden benne van, ami az Orbán-kormánnyal a baj. Az arrogancia, a közvélemény teljes figyelmen kívül hagyása, a gazdasági racionalitás teljes figyelmen kívül hagyása, a nemzetközi politikai klíma teljes figyelmen kívül hagyása, ilyen körülmények között senki normális ember nem tárgyal az oroszokkal, nem hogy pénzt fogad el tőlük. Ráadásul baromi rossz kondíciókkal. Hihetetlen. Ebben a Paks ügyben minden benne van, minden. És nem tudjuk, hogy miért csinálták. Mert nagy a gyanúm, hogy e mögött valami privát érdek van.  És látod milyen ügyesek? Pontosan azon a napon, amikor a Paks ügy kirobbant, aznapra időzítették Simon Gábor bankszámlaügyeit. És a magyar média azonnal rácsapott a Simon ügyre, és az hogy Paks az egész ország jövője…