Dr. Tomicah Tillemann, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának civil társadalomért és fejlődő demokráciákért felelős főtanácsadója

Az alábbi szöveg Dr. Tomicah Tillemann 2014. március 13-i budapesti, „Globális civil társadalom a 21. században” című előadásának leirata.

A politikai látképet példátlan és kiemelkedő erők formálják.

Az új kommunikációs és hálózati technológiák terjedése gyorsan újrafogalmazza az országok társadalmának hatásait és annak szilárdságát. Nem is túl rég még egy kormány elszámoltathatóságát a többéves választási ciklusok metrikájával és a nemzetközi, illetve társadalmi szervezetek éves beszámolóinak alapján mérték. Ma már az állampolgárok hozzáférnek a Twitterhez, blogokhoz, mobiltelefonjukon használhatják a keresőmotorokat, így valós időben kaphatnak információt és beszámolót, gyakran percről-percre. Ezek az eszközök megkönnyítik, hogy az emberek összegyűljenek és fellépjenek, ha aggódnak, hogy a közintézmények nem a közjó érdekében cselekszenek.

Ezeknek az új folyamatoknak köszönhetően azt tapasztalhatjuk, hogy mélyreható változások álltak be társadalmaink súlypontjaiban. A kormányzaton kívüli hangok, különösen a civil társadalom részéről fontos katalizátorai a változásoknak. A politikai reformokat és változást sürgető társadalmi fellépés ötlete nem új, és alapvető szerepet játszott Magyarország és a tágabb régió megformálásában. Ha visszatekintünk azokra a változásokra, amelyek 25 évvel ezelőtt kiseperték a környéket, az egyik első szervezett társadalmi megmozdulás Közép-Európában Magyarországon volt, mégpedig a Nagymarosra tervezett gát megépítésével szemben. Nagyon sok demonstráló, akik utcákat töltenek meg a mostani években azoktól a bátor aktivistáktól merítenek erőt és inspirációt, akik korábban Közép-Európában megelőzték őket.

A mai technológia jóval könnyebbé és olcsóbbá teszi a polgárok összegyűlését egy közös jó cél elérése érdekében. Ahogy a polgárok egyre többet várnak el kormányaiktól egyre több eszköz áll a rendelkezésükre, hogy megmérjék a hatalmon lévők teljesítményét.

Ez egy nagyon fontos kérdést vet fel: Hogyan reagál a világ ezekre a változásokra? Ez a kérdés mindenkit érint, de különösen a kormányzatban dolgozókat. Vannak vezetők a világban, akik folyamatosan megpróbálják figyelmen kívül hagyni ezeket a trendeket, és fenn akarják tartani a fenntarthatatlan status quo-t. Ezt a világ számos országban láthatjuk az utóbbi hetekben. Mások megkísérelték – általában sikertelenül – elnyomni ezeket a folyamatokat, vagy elnémítani a civil társadalom azon tagjait, akik kik akarják használni a 21. század ezen eszközeit a változás érdekében.

Talán nem meglepő, hogy számos kormányzat kényelmetlenül érzi magát a növekvő mértékű civilek részéről érkező kritikák és a mellettük kiálló média miatt, amely a nagyobb átláthatóságért és elszámoltathatóságért kardoskodik. Csak az utóbbi néhány évben a világon több mint ötven kormányzat vezetett be megszorításokat a civil társadalommal szemben.

Obama elnök és Kerry külügyminiszter is aggasztónak tartja ezt a trendet, nem csak az Egyesült Államokra nézve, hanem azokra nézve is, akik bárhol védelmezik az emberi jogokat és a demokráciát.

Az Egyesült Államok számos partnerével együtt egy példátlan globális kezdeményezéssel állt elő, hogy megakadályozza a társadalmi tér bezárásának jelenségét. Ez a kampány három tevékenységre fektet hangsúlyt.

Először is, partnerként együtt dolgozunk olyan kezdeményezésekkel, mint a Nyílt Kormányzati Társulás, annak érdekében, hogy fejlesszük a civil társdalom helyi ökoszisztémáját világszerte. Ahogy azt önök közül bizonyára többen tudják, a Nyílt Kormányzati Társulás egy olyan nemzetközi hálózat, amely a közjó elősegítéséért tevékenykedik az átláthatóság, a jó kormányzás és civil társdalom bevonása által.

A második folyamat a lépések megtétele, amikor egy ország fenyegeti a civil társadalmat akár jogi, akár más eszközök alkalmazásával. Tegnap Genfben egy konferencián vettem részt, ami a Demokráciák Közössége címet viselte. Ez állt a találkozó középpontjában. Azért munkálkodunk a Demokráciák Közösségén keresztül, hogy együtt alkalmazzunk diplomáciai eszközöket abban az esetben, ha egy civil társadalom veszélynek van kitéve.

Azért is munkálkodunk, hogy új eszközöket dolgozunk ki a civil társadalom és szervezetek részére, ami egy olyan fontos lehetőség, ami könnyebben elérhető manapság, mint korábban valaha.

Azt is nagyon fontos észrevenni – és ez nem titok -, hogy néhány magyarországi lépés hozzájárult ahhoz a szélesebb körű aggodalomhoz, amiről mi itt most beszélünk. Számos lépés aggaszt bennünket, ami olyan hatást fejtett ki, hogy korlátozta a társadalmi teret és korlátozták a média szabadságát. Bizonyos esetekben a magyar kormány lépéseket tett ezen aggodalmaink feloldására, amelyeket üdvözlünk és nagyra tartunk. Más esetekben azonban nem tett így. Ezek a gondok egyidejűleg világszerte láthatóak, és ezt fontos észben tartani.

Fontos észrevenni, hogy nagyon-nagyon sok személy van Magyarországon és a világon, a kormányzatokban és azokon kívül, akik ezt fontos megközelítésnek tartják és megpróbálják ezeket az eszközöket felhasználni a polgárok felhatalmazására, és arra, hogy lehetőséget biztosítsanak számukra nézeteik kifejtésére és aggodalmaik megosztására.

Tehát, még egyszer, megértjük, – és mint a kormányzatban civil társadalmakkal együtt dolgozó személy tapasztalatból mondhatom – hogy néha nagyon nehéz a kormányzatoknak a civilekkel. Nem könnyű meghallani a kritikákat, néha nagyon frusztráló feladat számunkra a konzultációkon való részvétel széleskörű irányelvek kidolgozásában, amelyek egy nemzet társadalmának széles csoportjából érkezők hangján alapulnak. De azt is megértjük, hogy számtalan előnnyel jár, ha végigcsináljuk ezt a munkát. Mint ahogy egy jó edző foglalkozik egy tehetséges sportolóval, vagy egy elkötelezett egyetemi tanár tanít egy osztályt, a civil társadalom és a szabad sajtó jobb teljesítményre ösztönzi a kormányzatokat. Ahogy a kiemelkedő sportolók és az okos diákok is értékelik a kemény, hatékony edzőket és oktatókat, a nagyobb teljesítményt nyújtani szándékozó kormányzatok is hasznot húznak, ha keresik a vibráló és nyitott társadalomból érkező tanácsokat.

Mi egyértelműen ezt tapasztaltuk az Egyesült Államokban, és az utóbbi években számos párbeszédet kezdeményeztünk, amelyeknek az volt a célja, hogy megnyissák a kommunikációs csatornákat a saját irányelveinkkel kapcsolatban. Képesek voltunk munkánkban néhány nagyon fontos változás bevezetésére a párbeszédeknek köszönhetően. Sok olyan példát láttunk, ahol az irányelveink elavultak voltak és szükséges volt a változtatás, és olyan területeket is találtunk, ahol képességbeli hiány volt a kormányunkban, melyeket fejleszteni kellett. Sosem jutottunk volna ezekre a következtetésekre magunktól, ezért aggódunk, hogy más országokban hol tartanak ezek az együttműködések a civil társadalommal. A külügyminisztérium többszáz éves gyakorlattal rendelkezik, ha más kormányokkal való munkáról van szó, és szeretnénk azt hinni, hogy elég jók vagyunk ebben. De sokkal kevesebb tapasztalattal rendelkezünk abban, hogy miként működjünk együtt a nem-állami szereplőkkel, és ez egy közös kihívást jelent a többi ország kormánya számára is, amelyek valóban foglalkozni akarnak azokkal a folyamatokkal, melyekről ma beszélünk.

Emiatt, még egyszer, nagy szükségét látjuk a civil társadalom támogatásának, hogy a civil szférában és a médiában a vezetők eszközökhöz jussanak annak érdekében, hogy olyan önfenntartó szervezetek jöjjenek létre, melyek bátorítják a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot. Emellett társadalmi részvételt is generálnak a sérelmekre adandó válaszokban, vagy elősegítik a mechanizmusokat a kisebbségek, vagy más olyan csoportok védelme érdekében, melyekkel szemben intolerancia tapasztalható, akár antiszemitizmus, akár roma ellenes hangok, vagy az előítéletek bármely más formájában. Szükség van erre ugyanekkor más esetekben és más országokban is, ahol a kormányzati lépések ellehetetlenítik bizonyos kisebbségi csoportok békés életét, és észreveszik saját lehetőségeiket.   

Tehet egyszerre a legkönnyebb és a legnehezebb a civil társadalmak dolga. Jelenleg a civil társadalmak példátlan lehetőségekkel szembesülhetnek világszerte, és olyan eszközökkel élhetnek, melyek korábban nem voltak adottak, és lehetővé teszik, hogy együttes erővel tehessenek a jóért, saját országukban és határaikon túl is, olyan ügyekért, melyek globálisan is aggodalomra adnak okot. De ugyanakkor túl sok kormányzat próbálja meg visszatartani ezeket a trendeket, és korlátozni a társadalmi szervezetek lehetőségeit, hogy részt vegyenek szereplőként demokráciánk életében.

Beszédemet azzal zárom, ahol elkezdtem a három kiemelkedő trendnél. Tény, hogy hatalmas változásoknak lehetünk tanúi a polgárok és a kormányzatok viszonyában. Tény, hogy túl sok esetben a kormányzatok küzdenek azzal, hogy hogyan válaszoljanak ezekre, és küszködnek, hogy közvetítsenek a hatalmi intézmények és a polgárok között, ami megakadályozza, hogy hatékony eszmecsere folyjék az állampolgárok és a kormányzat között. És végül, az a tény, hogy nemzeteink sikere hosszú távon azon múlik, hogy ezekre a trendekre milyen választ tudunk adni. A tét nagyon magas.