A magyar kormány csendben rakta össze a sokat kritizált 2011-es egyházügyi törvény helyett az új törvényt. Semjén Zsolt, a Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP) elnöke a törvény módosítását „elfogadhatatlannak” nevezte, és azt mondta, pártja mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megakadályozza annak elfogadását.

Az egyházügyi törvény az egyik úgynevezett sarkalatos törvény, melyet a Fidesz-KDNP kormány 2010 után hozott, és azt csak kétharmados többséggel lehet módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. A KDNP támogatása nélkül Orbán Fideszének nincs meg a kétharmados többsége, bár többséggel rendelkezik.

A Magyar Katolikus Püspöki konferencián Erdő Péter bíboros, az Esztergom-Budapesti Egyházmegye érseke, a magyar egyházi prímás azt mondta, “megdöbbenve tapasztaltuk, hogy ismét újabb egyházi és vallási törvényt akar a kormány, annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt alkottak új törvényt.”

Erdő felszólította a kormányt, hogy ne kezdjék el egy olyan új törvény megszövegezését „amely sértené a vallásszabadság gyakorlását és az intézményi működést”.Úgy véli, hiba átírni a kormány és az egyház kapcsolatának szabályait anélkül, hogy először a felek egyeztetnének arról.

De ha bármely egyház közül valamelyik kedvezményezett helyzetben van Magyarországon, akkor az pont a katolikus egyház.

Miről is van szó?

2011-ben a Fidesz-KDNP által irányított parlament elfogadta azt a törvényt, amely szabályozta az egyházak működését és támogatását, és célja az úgynevezett „bizniszegyházak” elvágása volt az állami forrásoktól azáltal, hogy megfosztották őket hivatalos egyházi státuszuktól.

A 2011-es egyházi törvény csak 14 egyházat ismert el. Miután a törvény hatályba lépett, az összes többi egyház regisztrációját megszüntették, és ez azt jelentette, hogy nem voltak jogosultak a magánszemélyek személyi jövedelemadójának az 1%-os felajánlásaira. A lehetőség visszavonása számos vallási közösségtől vonta meg a fontos bevételi forrást.

Továbbá, a státuszukat elvesztő egyházak már nem voltak jogosultak az államtól átvállalt funkciók és szolgáltatások utáni kormányzati forrásokra, mint amilyenek például az elszegényedett közösségek iskoláinak az üzemeltetése, hajléktalanszállók, idősotthonok és menekült szállók működtetése után járó állami támogatások.

A státuszuktól megfosztott egyházaknak lehetősége volt újra jelentkezni a hivatalos státusz visszaállítása érdekében. Először egy egyháznak bizonyítania kellett, hogy tagjainak száma eléri a szükséges szintet, a tagok aláírásával. Ezután a kormány által kinevezett „vallási tudós” bizottságnak kellett megállapítania a „teológiai jogosságot”. Ezután a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának kellett igazolnia azt, hogy az adott egyház nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot.  Ezután a parlament Igazságügyi Bizottságának kellett igazolnia azt, hogy az egyház olyan szolgáltatást nyújt, amely hasznos a magyar társadalom számára. Végül pedig a parlamentnek kétharmados többséggel kellett jóváhagynia az adott egyház státuszát.

Miután a magyar Alkotmánybíróság az egyházügyi törvényt alkotmányellenesnek találta, a kormány ráerőltette akaratát az Alkotmánybíróságra azáltal, hogy kétharmados többségét kihasználva kiegészítette az alkotmányt olyan módon, hogy azután az Alkotmánybíróság már nem mondhatta azt, hogy a törvény alkotmányellenes.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság

2014 áprilisának elején a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság olyan ítéletet hozott, mely szerint a magyar egyházügyi törvény sérti az Európai Emberi Jogi Egyezmény 11. cikkelyét. A pert számos státuszától megfosztott magyarországi egyház indította.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság az alábbi nyilatkozatot tette közzé akkor döntésével kapcsolatban:

A bírák szerint a magyar állam nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy ne lett volna kevésbé drasztikus megoldás arra, hogy a bizniszegyházakat kirostálja. Emellett a bírák szerint nem összeegyeztethető az állammal szemben támasztott vallási semlegesség követelményével, hogy a vallási közösségeknek a parlamenttől kell kérniük, hogy újra egyházi státust kaphassanak, és objektív indok nélkül más megítélés alá esnek az anyagi juttatások tekintetében, mint a bejegyzett egyházak.

Miután a magyar kormány sikertelenül fellebbezett a döntés ellen, 2014. szeptemberében jogerőre emelkedett az. A döntés arra kötelezte a magyar kormányt, hogy fizessen kártérítést a kirostált egyházaknak, és módosítsa oly módon a törvényt, hogy az megfeleljen az Európai Emberi Jogi Egyezmény 11. cikkelyében megfogalmazott irányelveknek.

Két tűz között

Dr. David Baer a Budapest Beacon-nek elmondta, a magyar kormány pácban van, mivel a strasbourgi bíróság döntése egyértelműen azt mondta ki, hogy a magyar állam nem tehet különbséget az egyházak között az 1%-os felajánlások elosztása tekintetében.

“[A magyar kormánynak] valószínűleg módosítania kell a törvényt, hogy az összes egyház hozzá juthasson az 1 százalékos szja felajánlásokhoz” – mondta Baer.

2013 decemberében a kormány megállapodott arról, hogy a katolikus egyházat abban az esetben is támogatja évente a teljes SZJA bevétel 1 százalékával, ha az adózók nem is akarják ezt az egyházat támogatni. Pénzügyi kockázatot jelentene ugyanakkor az állam számára, ha kiterjesztené ezt a többi elismert egyház számára is. Azonban, ha a kormány olyan egyházügyi törvényt fogadna el, amely azonos játékszabályokat tartalmazna az összes magyar vallási szervezet számára, akkor módosítania kellene a katolikus egyházzal kötött korábbi megállapodást.

Alberto Bottari de Castello Apostoli Nuncius, a szentszék magyarországi nagykövete a Budapest Beacon-nek elmondta, hogy a követség nem kapott információt az új egyházügyi törvénnyel kapcsolatban. A kormány a szentszéket sem tájékoztatta a törvény módosításáról.