Itt az ideje, hogy Orbán Viktor lemondjon

“Egy sikeres év a Fidesznek, a végén keserű utóízzel” áll a „Magyar Politika 2014-ben” című átfogó tanulmányban melyet a Policy Solutions politikai kutatóintézet tett közzé angol nyelven. Az idén első alkalommal kiadott évkönyv foglalkozik a tavalyi év választásaival, a bel- és külpolitikai trendek mellett a gazdasági és társadalmi összefüggéseket, a civil társadalom helyzetét is értékeli, és bemutatja Magyarország diplomáciai kapcsolatait, sőt a 2014-es kudarcokat is. A kiadvány az alábbi általános megállapításokat tette:

• Tavaly mind a parlamenti, mind pedig az önkormányzati választások során a kormányzó Fidesz sikeresen megszilárdította hatalmi ellenőrzési rendszerét

• A Fidesz a jog eszközeivel folytatta a „kontrollálni és beleszólni” terv megvalósítását a magyar média területén

• A Nyugat melletti stratégiai elköteleződés megszűnt Magyarországon, ehelyett az Orosz kapcsolatot komolyan veszi Orbán Viktor miniszterelnök

• A két nagy német koalíciós párt, a Szociáldemokraták és a Kereszténydemokraták/Keresztény szocialisták megosztottak Magyarországgal kapcsolatban, ami elegendő teret hagy Orbánnak, hogy kettős beszéddel manőverezzen

• Magyarország kapcsolata az Egyesült Államokkal a fagypont közelébe került

• A magyar gazdasági fejlődés stagnál, a korrupció és a mélyszegénység szintje emelkedik

• Orbán nyári gondolatai az illiberális demokráciáról hosszú távú irányok körvonalazásaként értékelendőek

A hazai politikai szerkezet megszorítása

A tanulmány feleleveníti, hogy az alacsony választási részvétel és a megváltoztatott választási rendszer miként kövezte ki az utat Orbán pártja előtt, hogy biztosítsa hatalmon maradását. A parlamenti székek számának 199-re csökkentése mellett a választási győztes-kompenzációs rendszer tette lehetővé a Fidesz száméra, hogy a szavazatok 44,87 %-ának megszerzésével szűk kétharmados többségre tegyen szert.

A Policy Solutions szerint, a baloldali ellenzék megosztottsága és az ideológia különbségek mellett a baloldal legnagyobb kihívása továbbra is az, hogy megnyerjék a vidéki szavazók szimpátiáját, ahol a legtöbb helyen a szélsőjobboldali Jobbik vitte el a második helyet a tavaszi önkormányzati választásokon. Ezt, valamint a Jobbik „visszafogottabb” megjelenését ellensúlyozták a botrányok, melyek során kiderült, hogy szorosabbak a politikai kapcsolatok Oroszországgal, emiatt nyitva maradt az a kérdés, hogy ki lehet Orbán Viktor valódi politikai kihívója.

Magyarország a diplomáciai senkiföldje

A diplomácia kérdésben a tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a Fidesz diplomáciai senkiföldjére vezette Magyarországot. Mivel a „keleti nyitás” nem működött, az orosz politikai és gazdasági kötelékek miatt a Nyugat bizalma megrendült, „a Fidesznek a 2015-ös évet arra kell szánnia, hogy kitalálja, hogyan vezeti ki az országot a nemzetközi elszigetelődésből, melybe a kormánypárt manőverezése jutatta. Ez nem kis kihívás”.

A problémát tovább bonyolítja, hogy Orbán önkényuralmi irányvonalait, az egyre növekvő hatalmi visszaéléseket és a kormányzati szinten jelenlévő korrupciót az Egyesült Államok árgus szemekkel figyeli, és az EU is napirendjén tartja ezeket a kérdéseket. A kiadvány szerint ezidáig Orbán és kormánya megpróbálta ezt a feszültséget azzal ellensúlyozni, hogy a német kapcsolatokban bízott. Itt azonban megint csak kétarcú partnerrel találkozott. A két legnagyobb koalíciós partner, a Szociáldemokraták és a CDU/CSU homlokegyenesen eltérő véleménnyel van a Fideszről. Ez okozta azt, hogy Angela Merkel német kancellár eddig semleges álláspontot próbált kialakítani az Orbánnal szembeni kritikák terén.

Magyarország viszony Putyin Oroszországával másrészről tisztább kérdésnek tűnik. A számos pénzügyi és gazdasági kötelezettség (elsősorban a Paks II atomreaktor bővítés) hosszú időre kötik Magyarországot. Továbbá az a tény, hogy Magyarország nem sietett az ukrajnai orosz agresszió elítélésével, azt mutatja, hogy ezek a kötelezettségek talán tovább mutatnak a gazdasági kérdések szintjénél.

„Illiberális demokrácia” és az azzal kapcsolatos elégedetlenség

A diplomáciai bizonytalanság nem az egyetlen problémája most Orbánnak. A gazdaság szerkezeti problémái miatt, valamint a számos új adó miatt egyre nő a Fidesszel szembeni elégedetlenség. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Fidesz új „osztály-alapú” gazdasági modellje gyenge lábakon áll és fenntarthatatlan.

Az összefoglaló azt a véleményt is megfogalmazza, hogy amit Orbán a közép-európai illiberális demokrácia építésével kapcsolatos tervéről mondott, nem csupán üres szavak voltak. Ezt igazolja a tanulmány ékesszóló magyarázata a független nyomtatott és digitális média fokozatos leépítésével kapcsolatban, valamint az a tény, hogy a kormány átvette és fokozatosan mozdítja elő a közmédiát, valamint hogy részben olyan magán média-vállalkozásokat segítenek, melyek szorosan köthetőek a Fideszhez, ami csendben elfogadottá teszi a kormánypárt vezető pozícióját. Ezt számos jogi szabály is elősegítette 2010 óta, kezdve a párt emberei által irányított Médiatanács létrehozásától a még magántulajdonban lévő médiacégeket aránytalan mértékben sújtó reklámadó bevezetéséig. A független RTL Klub kormánykritikus politikai hírműsorára azonban a létrehozott monopóliumra veszélyt jelentő fenyegetésként tekintenek.

A digitális média szintén kormányzati nyomás alá került, amit az Origo esetével mutat be a tanulmány:

“Ahol a közvetlen vádaskodásra nem volt lehetőség, a Fidesz gyakran pénzügyi nyomással, vagy egyéb szabályozó eszközök alkalmazásával törekedett a beszámolók feletti kontrollra. Ennek egyik legszembetűnőbb példája az Origo, a két legnagyobb független hírportál egyikének az „átvétele” volt, melynek a Deutsche Telekom leányvállalata, a Magyar Telekom a tulajdonosa. […] A legtöbb nem-fideszes média úgy véli, hogy a kormányzat pénzügyi nyomást gyakorolt a cégre a korábbi főszerkesztő, Sáling Gergő elmozdítása érdekében, és ezzel az Origo szerkesztői csapatának tagjai közül is egyetértettek: a teljes politikai és video osztály felmondott tiltakozásképpen, ahogy a gazdasági osztály és számos újságíró is ezt tette, beleértve Sáling helyettesét is. Sáling menesztését követően szinte azonnal igen jelentős kormányzati szerződést nyert el a Telekom.”

A tanulmány rámutat, hogy a hasonlóan alkalmazott kormányzati nyomás keményebb változatát alkalmazták a magyarországi civil szervezetekkel szemben, különös tekintettel a Norvég Civil Alap kedvezményezettjeivel szemben. A Policy Solutions ezt a jelenséget úgy írja le, mint egy előrelátható folyamat, bár nem olyan mértékben, mint ahogy az valójában történt:

“Bármelyik magyar politikával foglalkozó, körültekintő megfigyelő ki tudta volna találni, hogy a Fidesz korábbi, leginkább önálló vagy marginalizált ellenségeivel szemben eljön az a pont, amikor megpróbálják megzabolázni a civil szervezeteket, mivel azok kritikus hangja egyre hangosabbá vált, ami kétségkívül tükrözte a kormány egyre radikálisabb megkötésit a demokratikus jogok tekintetében, a szegények marginalizálásában, és a nyilvános párbeszéd megkurtításában. Mégis, amikor a Fidesz lépett, nagy hirtelen meglepő célpontot talált magának.”

A tanulmány az összegzésben azt írja, a 2014-es év tapasztalatai, a számos látható siker ellenére üzenet is küldhet Orbánnak, hogy a továbbiakban a körülmények már nem teszik lehetővé számára, hogy korlátlan belföldi hatalmat gyakoroljon:

“Három választási győzelemmel 2014-et a Fidesz könnyedén értékelheti úgy, mint a legsikeresebb év 2010 óta, ami megalapozta a kormánypárt uralmát. Mégis, 2014 végén komoly kihívással szembesültek, ami megnehezítheti a tervezett elsöprő változtatások megvalósítását.”

Hivatkozás:

Hungarian Politics in 2014 / Policy Solutions Institute Yearbook