Victoria Nuland, az Egyesült Államok európai ügyekért felelős külügyi államtitkár-helyettesének beszéde, (részlet, Amerikai-Közép-Európai Stratégiai Fórum, Washington, 2014, október 2.)

Ma Közép-Európában a demokráciára és szabadságra leselkedő belső veszély nagyon aggasztó. Az egész régióban a demokratikus visszacsúszás és a korrupció kettős rákfenéje fenyegeti sokak álmát, akik 1989-óta ezért küzdenek. És bár hasznot húznak a NATO és az EU tagság előnyeiből, olyan vezetőket találhatunk a régióban, akik úgy tűnik, megfeledkeztek arról, milyen értékre is épülnek ezek az intézmények.

Nos, ma megkérdezem vezetőiket: Hogyan képesek éjjelente aludni a NATO 5. cikkelyének takarója alatt, miközben nappal az „il-liberális demokrácia” szekerét tolják; felkorbácsolják a nacionalizmust; korlátozzák a sajtószabadságot; és démonizálják a civil társadalmat? Ugyanezt kérdezem azoktól, akik a tisztességtelen hivatalnokokat védik a felelősségre vonás alól, megkerülik az országgyűlést, ha úgy tartja kedvük, vagy olyan mocskos üzleteket kötnek, mely növeli országuk energiafüggőségét annak ellenére, hogy a több-lábon állás politikájáról beszélnek.

Ahogy azt Obama elnök úr is megjegyezte, az elnyomó kormányok a „legrosszabb gyakorlatokkal élnek a civil társadalom gyengítése érdekében”. Féreglyukakat hoznak létre, melyek gyengítik országaik biztonságát, szabadságát és jólétét. A közép-európai országoknak – az EU-ban és nemzeti szinten is – ébernek kell maradnia. Csak akkor lehetünk erősek, ha megvédjük a politikai pluralizmust, a civil társadalmat, és azt a jogot, hogy eltérő véleményen legyünk saját határainkon belül; amikor kormányaink tiszták, átláthatóak és elszámoltathatóak az emberek felé, akiket szolgálnak.

Több, mint 20 éven át, Közép-Európa volt a kanári a szénbányában, amely hordozta Európa teljességének, szabadságának és békéjének ígéretét. A példa, amelyet ennek a régiónak az országai mutattak, világszerte más országokat is inspiráltak, hogy ők is harcolhatnak a demokráciáért, a szabad piacért, a jogállamiságért és az emberi méltóságért. Ahogy az elnök Varsóban júniusban fogalmazott, “A szabadság áldásáért minden nemzedéknek meg kell dolgoznia és meg kell azt újítani – beleértve a sajátunkat is”. Ma meg kell újítanunk az elkötelezettségünket állampolgáraink felé és egymás felé is; itthon és világszerte. Együtt erősebbek vagyunk, és a világon sokan, akik ugyanarra a szabadságra vágyakoznak, amelyet mi élvezünk, ránk vannak utalva.