Vasárnap az állami rádióban beszélt Boross Péter, korábbi miniszterelnök (Magyar Demokrata Fórum, MDF) és megismételte korábbi feltevését, miszerint általánosságban a magyarok nem voltak antiszemiták a két háború közötti időszakban. Boross a Vasárnapi Újság című műsorban mondta azt, hogy: “azok, akik úgy akarják bemutatni azt az időszakot, mint a hitlerizmus termékeny talaja, vagy tájékozatlanok, vagy szándékosan akarják elferdíteni a tényeket”.

Boross hozzátette, tapasztalatai szerint az antiszemitizmus nem volt alapeleme az 1945 előtti rendszernek. “A fasizmus nem épült be a Horthy rendszerbe. Be volt viszont épülve a Weimari Köztársaságba, mert ez volt az a rendszer, ahol megszületett”.

(Itt nincs igaza, a fasizmus Olaszországból indult az 1920-as években Benito Mussolini alatt. Továbbá azt állítani, hogy a nemzeti szocializmus „beépült a Weimari köztársaságba, félrevezető”. A nemzeti szocializmust Németország két háború közötti liberális demokrácia kísérlete váltotta – a szerk.)

A korábbi miniszterelnök szerint a Horthy korszakról alkotott jelenlegi felfogás, miszerint az egy fasiszta diktatúra volt, a sztálinista időkből származik, és emiatt „itt az ideje, hogy újragondoljuk Magyarország két háború közötti rezsimjét”.

Magyarázatképpen hozzátette, „a mi lelkünkben vidéken nem volt antiszemitizmus. Budapesten természetesen voltak náci-párti nyilaskeresztesek, cionisták, konzervatívok, de fontos hangsúlyozni, hogy Budapest nem egyenlő az egész országgal”.

Boross a vitatott történész Szakály Sándor által vezetett, állami finanszírozású, történelmi revizionizmust hirdető Veritas Történetkutató Intézet tanácsadó testületének az elnöke. A Veritas által megrendezet december 5-i konferencián elsősorban a sikeres gazdasági felépülés szempontjából került bemutatásra az 1920-as, és ’30-as évek történelme. Szinte szóba sem került a Horthy rezsim rendszerszintű politikai antiszemita jellege, kezdve az 1920-as numerus clausus törvénnyel, amely korlátozta az egyetemre jelentkező zsidó származású diákok számát, az 1941-es Kamjanec-Podolszkij-i tömeggyilkosságig, ahol 18.000 Magyarországról deportált és ukrajnai zsidó vesztette életét.

Bár elismerte, hogy „voltak bizonyos bűntettek Horthy alatt”, Boross véleménye szerint „emiatt nem lehet az egész rendszerről általánosítani”.

A legtöbb két háború közötti időszakkal foglalkozó történész egyetért abban, hogy a zsidó-ellenes attitűd szerves részét képezte Horthy gazdasági- és belpolitikájának, valamint saját világnézetének is. Korábban Szakály azzal érvelt, hogy a magyar zsidók személyes biztonsága és vagyontárgyaik nem volt voltak veszélyben azelőtt, hogy a német csapatok megszállták Magyarországot 1944 márciusában, és korábban azt mondta, hogy a Kamjanec-Podolszkij-i mészárlás „közigazgatási eljárás” volt, melyben semmilyen szerepet sem játszott az antiszemitizmus (még akkor sem, ha a rendelkezést kibocsájtó magyar belügyminiszter fanatikus antiszemita volt).

A Yale Egyetem történésze, a Hungarian Spectrum bloggere, Balogh Éva úgy véli, Boross állítása, miszerint a marxista történészek szándékosan ferdítették el a két háború közötti időszak történelmét, alaptalan. Balogh szerint:

„Nagyon keveset írtak a zsidó kérdésekről a szocialista időszakban. Holokauszt tanulmányok, például nem is léteztek. Nem is tudom, miről beszél Boross. Csak az utóbbi húsz évben kezdtek a történészek a magyar zsidóság történelmével foglalkozni. Azóta pedig igazi virágzásnak indult a modernkori magyar történelem kutatása. Borossnak az a problémája, hogy ez a kutatás nem tetszik neki.”

Balogh megjegyezte, nincs alapja Boross azon állításának, miszerint “akkoriban éles határ húzódott a mérsékelt és a szélsőjobb között”, pedig a legtöbb történész bizonyította, hogy ennek valójában az ellenkezője volt igaz. Valószínűleg a Horthy rendszer jellegzetességeiről nemrég megjelent magyar és német cikkekből merített, és szerinte a magyar antiszemitizmus elfogadhatatlan, mivel azok nem azonosulnak saját nézeteivel a két világháború közötti magyar történelemről.“