A címben nincs elírás: az idézett mondatot nem egy ellenzéki politikus, de nem is egy, a betegekért aggódó egészségügyi dolgozó mondta, hanem egy nevét nem vállaló fideszes országgyűlési képviselő. A 24.hu a Parlamentben kérdezett kormánypárti politikusokat arról, mit gondolnak a közoktatásról, és az ellene való tiltakozásról, aztán valahogy az egészségügyre terelődött a téma. Hullanak a betegek a kórházakban.

Kockásingezni akart a 24.hu, ezért fideszes képviselőket kérdezett a közoktatás körül kialakult helyzetről, ők pedig magukhoz hűen leginkább jópofiztak. Végül jött két képviselő, és idegen vizekre eveztek.

Nevük elhallgatását kérték, így nem tudjuk, kik fakadtak ki, csak annyi biztos, hogy mindkettő fideszes országgyűlési képviselő. Kiderült, hogy a közoktatás szerintük értelmetlen államosításán, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) pökhendiségén, az egymást váltó vezetők amatőrizmusán, a portfólióírás értelmetlenségén, és a tanárok csuklóztatásán túl az egészségügy helyzetével sincsenek kibékülve.

Egyikőjük azt mondta:

„Valaki nagyon megetette Viktort, ugyanis váltig hiszi, hogy van elég pénz az egészségügyben, csak valakik menet közben kilopják belőle. Nem érti, hogy ha most azonnal nem tol be százmilliárdokat, ránk dől az egész.”

Egy másik fideszes képviselő közölte:

„Hajszálra vagyunk attól, hogy halálgyárakká váljanak kórházaink. Elfogynak az orvosok, sok településen, sok osztályon már most sincs, aki vizsgáljon, aki kezelje az ultrahanggépet, nincs, aki műtsön, nincs, aki bent maradjon éjszakai ügyeletre. Tartok tőle, túl vagyunk azon a ponton, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni: hiába emelnénk akár triplájára az egészségügyiek bérét, aki egyszer kiment, nem jön vissza. Lassan kimondhatjuk, hogy aki nem tudja megfizetni a maszek egészségügyet, ha komolyabban megbetegszik, meghal.”

És ez úgy igaz, ahogy a névtelen fideszesek mondták.

Még tavaly decemberben hívta életre néhány orvos az 1001 orvos hálapénz nélkül elnevezésű Facebook-csoportot, melyhez mostanáig több mint két és fél ezren csatlakoztak.

Még a csoport létrehozása előtt nyílt levelet tettek közzé, melyre múlt héten, alig két hónap után válaszolt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI). Ebben az egészségügyi államtitkárság irodavezetője, Veres Gábor arról biztosította az orvosokat, hogy „a polgári kormány elkötelezett a betegellátás színvonalának emelése és az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek és anyagi megbecsülésének javítása mellett”.

Hogy a hálapénz problémáját mikor kívánja orvosolni a kabinet, az a levélből nem derült ki, csupán annyit közöltek, hogy az egészségügyért felelős államtitkárság szerint „a hálapénz nem csupán bérkérdés, hanem a transzparencia hiányának következménye”, ezért mindent megtesznek majd, hogy „az egészségügyi rendszer transzparensen, a betegek érdekeit és a gyógyítást szem előtt tartva működjön”.

A csoport a válasz birtokában újabb nyílt levelet fogalmazott meg, ebben viszont már nem a hálapénzről van szó, hanem arról, hogy „a kórházi fertőzések következményeként évente jóval többen veszítik életüket, mint közlekedési balesetben”. Konkrétan azokról a fertőzésekről van szó, amiket a betegek a kórházban szednek össze.

Magyarország élen jár az ilyen fertőzések számában, a kormányzat évek óta tud erről, érdemi intézkedések azonban nem történtek, sőt, az adatokat évekig titkolták még az orvosok és szakdolgozók elől is, akiknek egy-egy tragédia nemcsak statisztikai adat, hanem elfogadhatatlan veszteség. A beteg leküzdi a rettegett szívinfarktust, majd belehal abba a bélgyulladásba, amit egy 2011-hez képest háromszor gyakrabban előforduló kórházi baktérium okoz – szemléltetik a levélben.

Az ilyen baktériumok ellen a kommunikáció mit sem ér, ellenük egészségügyi személyzet, korszerű eszközök, és fertőtlenítőszerek kellenek, csakhogy van olyan kórház, ahol még a sterilizáló is leállt. Nincs tiszta pelenka, a WC-t nem lehet lehúzni, nincs fertőtlenítőszer, nincs takarítás – sorolják. Az is előfordul, hogy az orvos pénzügyi okból nem küld mintát a laborba.

„Kiégett, megalázott dolgozók tehetetlenül nézik, ahogy a vakszerencse a betegeik között válogat” – áll a levélben.

A Magyar Időknek nyilatkozó Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár szerint „ha igaz lenne, amit az érdekvédők mondanak, és folyamatosan veszélyben volna a betegek biztonsága, akkor talán jogos a felvetés, miért asszisztálnak ehhez az orvosok, miért kezdenek bele valamibe, ha az nem hajtható végre biztonsággal”.

Erre az orvosok azt mondják: nem asszisztálhatunk a döntéshozók tétlenségéhez, nekik cselekedniük kell, ezért felkérik az Egészségügyi Szakmai Kollégium tagozatait, valamint a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetését egy rendkívüli gyűlés összehívására, ahol a magyar egészségügy valós állapotait vitathatnák meg. „Meg kell határoznunk a rendszerből hiányzó eszközöket és minimális feltételeket, ami a fertőzések visszaszorításához kell” – írják.

Emellett fölkérik a kormányt, hogy a stratégiai program fölállításig bocsásson azonnali, rendkívüli segítséget a kórházi osztályok bakteriális fertőzéseinek megállításához, készüljön értékelés osztályokra lebontva az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szempontjai szerint, ennek alapján pedig hozzanak létre cselekvési tervet.

Követelik továbbá, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) legyen független és közölje, mely intézmények teljesítik a minimumfeltételeket, valamint hozzák nyilvánosságra a fertőzésekkel kapcsolatos adatokat, és a társadalmat is informálják ezekről.