Jávor Benedek, Európai Parlamenti képviselő (középen) vezette a brüsszeli „ÁFA csalások az EU tagállamaiban és az EU intézményeinek illetékessége” című konferenciát. Európa számos országának áfa-csalási szakértője beszélt saját országuk helyzetéről, valamint az EU szintjén meghozandó döntésekről a speciális csalási módszerrel szemben. A konferenciát az Európai Zöldek támogatták. Horváth András, a NAV volt munkatársából lett aktivista saját tapasztalatairól is beszámolt, valamint beszélt arról is, hogy az ügyekről beszámoló személyek védelmére szükséges a jogi keret megteremtése.

Fabiola Annacondia bemutatót tartott az európai áfa-csalások történetéről és jogi hátteréről, és beszélt a probléma megoldására tett európai szintű erőfeszítésekről is a tagországok áfarés problémáinak a megoldására.

Annaconia szerint az európai Bizottság 2011-ben elfogadott egy tervet, amely hatékonyabbá tenné az áfa-csalások elleni küzdelmet. Elmagyarázta, hogy a tagállamok adóhatóságai és üzleti vállalkozásai nyomást gyakoroltak az Európai Bizottságra és az Európa Tanácsra, hogy kezdjenek el kidolgozni egy EU-szintű egységes áfa rendszert, amely megkönnyítené a vállalkozások számára az áfa-szabályok betartását.

Elmondta, hogy számos kivétel és különböző adómérték látható az EU-n belül, és az EU-n belüli szélesebb áfa alap létrehozásával az adóhatóságoknak könnyebb dolga lenne az áfa-csalások megelőzésében és az áfarés lezárásában.

“Mindennek egyetlen piacon belül kell működnie” – magyarázta Annaconia. “És pont ez okozza a nehézségeket. A Bizottság létrehozott egy akciótervet rövid-, közép-, és hosszútávú célokkal. Az akciótervek egy része már működik, de vannak olyanok is, ahol nem történt előrelépés”.

Beszélt emellett arról is, hogy a probléma megoldásának a felelőssége végül is a tagállamokat terheli, mivel a nemzeti szintű áfarés vált olyan mértékű problémává, melyet az EU szintjén kell kezelni. Azonban továbbra is reményét fejezte ki, hogy sikerül EU-szintű terveket is megvalósítani a közeljövőben, beleértve az egységes áfa-visszaigénylést az összes tagállamban, mivel ez segítene abban, hogy a vállalkozások egyszerűbben be tudják tartani a szabályokat.

Carlo van Heuckelom (Az EUROPOL Üzleti és Gazdasági Bűnüldözési vezetője) prezentációját azzal kezdte, hogy tisztázott néhány félreértést a szervezetével kapcsolatban.

„Mindenek előtt, az EUROPOL nem a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI)”. Elmondta, ügynöksége nem rendelkezik nyomozati jogkörrel, és nem is tör ilyen célokra. Az EUROPOL feladata az információáramlás megteremtése, valamint a bűnügyi elemzések megosztása a tagállamok ügynökségei között.

Az EUROPOL az összes rendőri szervezettel, határőrséggel, vámhivatallal, helyi rendőrségekkel, sőt a titkosszolgálatokkal is együttműködik. Az áfa-csalások elleni küzdelem a tagállamok büntetőtörvénykönyve szerint történik, és jelenleg nincs harmonizált megoldás az EU szintjén. Bizonyos tagállamokban a vámhivatal végzi az áfa-csalások felderítését és nyomozását. Más országokban ezt az úgynevezett adó-rendőrség végzi, megint más országoknál pedig külön ügynökségek foglalkoznak az áfa-csalásokkal.

Heuckelom szerint 2011-ben az Európai Bizottság az európai áfarés mértékét 193,5 milliárd euróra becsülte, ennyi volt a különbség az elvárt és a valós áfa bevétel között, azonban ez a hatalmas összeg nem csak a csalások és a szervezett bűnözés miatt alakult így.

Becslése szerint mintegy 40-60milliárd eurónyi áfa-hiány írható közvetlenül a szervezett bűnözési hálózatok számlájára. Az ilyen „keményvonalas szervezett bűnözés” magával vonja a területi harcokat, a hálózatokat és a bandák kialakulását. Elmondta, hogy az ilyen bűnözői csoportok nem riadnak vissza a gyilkosságtól sem és korrupciós ügyek is felróható nekik. Elmondta, hogy hogyan hozzák létre az ilyen félrevezető vagy csaló vállalkozásokat csak azért, hogy ilyen jellegű bűncselekményeket kövessenek el.

“A mi szempontunkból az a fontos, hogy pán-európai szinten foglakozunk a problémával, elsősorban a szervezett bűnöző csoportokkal, mivel ez egy pán-európai probléma. Nem lehet hatékonyan és hathatósan küzdeni, ha a nemzetek nézőpontjából tekintünk a problémára” – mondta Heuckelom.

“Átfogóan kell a problémát kezelni, mivel óriási jelentősége van annak, hogy felderítsük az egész európai terület. Szükség van egy olyan módszerre, amellyel ráláthatunk a „csatorna cégekre” annak érdekében, hogy gyorsan léphessünk fel és megjósolhassuk, hogy a jövőben az áfa-csalásra alapított cégek hol fognak tevékenykedni. Ezt nem lehet pusztán nemzeti perspektíva alapján véghezvinni.”

Heuckelom felvetette az Európai Unió Integrált Felderítési Központjának létrehozásának a lehetőségét, amelynek hozzáférése lenne az olyan információkhoz is, melyekhez jelenleg csak az EU szintű valamint a tagállami kormányzatok és fiskális szervezetek férnek hozzá. Amellett is érveket hozott fel, hogy az ellátó-láncokban résztvevő cégeket előzetesen is vizsgálni kellene a szervezett bűnözés megelőzése érdekében. „Hogyan lehetséges az, hogy a kiskereskedők olcsóbban adnak el valamit, mint amennyibe annak a terméknek az előállítása kerül?” tette fel a kérdést.

Romhányi Balázs, a budapesti Költségvetési Felelősségi Intézet elnöke beszélt az áfa-csalások makrogazdasági következményeiről, valamint a nemzeti szintű irányelvi eszközökről, melyek szükségesek a csalás elleni küzdelemben.

Romhányi bemutatta, hogy az ipari adatok miként fedhetik fel a gyanús gazdasági tevékenységek jeleit, amikor összehasonlítjuk a nemzeti szintű ipari adatokat, az export mutatókat a belső termelési adatokkal, valamint a külkereskedelmi adatokat a hazai fogyasztással. Beszélt emellett arról is, hogy a jobb kockázatkezelés és egy EU-szintű integrált adatbázis segíthetne az áfa-csalásokban érintett nemzetközi bűnelkövetői hálózatok felderítésében azáltal, hogy lehetőséget biztosítana a nyomozók számára a gyanús vállalatalapítási sémák felderítésére.

Horváth András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal volt munkatársa, a magyarországi áfa-botrány kirobbantója szintén előadást tartott a konferencián. Megosztotta a NAV-nál szerzett személyes tapasztalatait, beleértve a sikertelen kísérletét is arra, hogy meggyőzze a NAV felsővezetőit és állami tisztviselőket a magyarországi láncolatos áfa-csalási sémákról.

Horváth beszámolt arról, hogy 2012-ben miként zárta be a NAV az áfa-csalások felgöngyölítésére létrehozott különleges ügyosztályt, és hogy ez miként járul hozzá ahhoz, hogy úgy döntött, lerántja a leplet az itthoni gyakorlatról.

Ahelyett, hogy állításit kivizsgálták volna, Horváth elmondta, a magyar kormány eljárást indított ellene, meghurcolta, házkutatást tartottak nála, és bosszúból pert indítottak ellene. Horváth saját történetét használta példaként, hogy szerinte miért lenne fontos mind Magyarország, mind az Európai Unió szintjén az ilyen ügyletekről beszámoló személyek védelme.

Horváth beszélt emellett az áfa-csalások két területéről, a kiskereskedelmi üzletekről, valamint arról, hogy a kormányzat nem igyekszik a jelentős csalásokat felderíteni.

“A közép-kelet-európai régióban minden ország számára gondot jelentenek a láncolatos áfa-csalások” – mondta Horváth.

Horváth megjegyezte, hogy az EU országaiban a változó áfa-szint miatt országonként változik a bűnözői tevékenység. Beszélt emellett a „hiányzó kereskedő” cégek gyanús jellemzőiről és összetett természetéről.

Hivatkozás:

VAT frauds in EU Member States and the competence of the EU Institutions, GreenMediaBox.eu; 2015. február 4.