“Maguk a helyi lakók álltak elő azzal az ötlettel, a fecskendőn kívül egy olyan helyet is kellene adni nekik, ahol szúrhatnak, és nem viszik ki az utcára a veszélyes fecskendőket, a drogszemetet”. Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője

Józsefvárosban, Budapest legszegényebb kerületében 2006 óta először szűrt ki HIV-pozitív drogfogyasztókat a Kék Pont. A szervezet 8 éve végez tűcsere programot a kerületben (ez egy ártalomcsökkentő program: steril fecskendőket adnak a droghasználóknak, hogy megakadályozzák a fertőzéseket). Az önkormányzattal való, hónapok óta tartó viaskodás miatt viszont szeptembertől bezárják az ország legnagyobb forgalmú tűcsere programját. Most hány fertőzött van, és a megjelenésüknek milyen következményei lehetnek?

Azt, hogy most pontosan hány fertőzött van, csak akkor lehet tudni, ha publikálják az adatokat az ÁNTSZ negyedévente megjelenő epidemológiai füzetében. Én 2-3 józsefvárosiról hallottam, és a 13. kerületben is van egy. Az a probléma, hogy ha egyszer elindul egy ilyen járvány, az nagyon gyors lefolyású tud lenni. Nagyon sokan udvarokon, kapualjakban, nem használt házakban, gyakorlatilag nem hivatalos belövő szobákban szúrnak, abszolút nem higiénikus és ellenőrizetlen körülmények között. A Kék Pont el tudta látni valamennyi steril fecskendővel a fogyasztókat, de ha ez bezár, még annyi fecskendő sem lesz, mint most. Egy ilyen zárt, marginalizált közösségben be fog indulni a fecskendők feketekereskedelme, az emberek megosztják egymással a használt tűket, és évek alatt akár több száz új fertőzést lehet majd regisztrálni.

De ebből a zárt közösségből könnyen ki is kerülhet a fertőzés, például a prostitúció útján.

Igen, Józsefvárosban ez is jellemző, bár kevésbé, mint Nyugat-Európában. A nyolcadik kerületben is sok nő, illetve meleg fiú is a prostitúcióból tartja fent a drogszenvedélyét. Ezen keresztül átterjedhet az általános népességbe – az átlag polgároknak a figyelmét ezzel lehet jobban felkelteni, mert egyébként nem érdekli őket, hogy a drogos megfertőződik. Pedig az adófizető polgárnak is van félnivalója: míg a fertőzést megelőző tűcsere program teljes költségvetése ideális esetben harminc millió forint lenne, egyetlen HIV pozitív ember kezelése évente több millió forintba kerül. Pár év múlva akár több száz fertőzött ember gyógyszerét kellene kifizetni. De az emberek 90 százaléka azt mondja, hogy ne hagyjuk az utcán meghalni az embert, még ha drogos is. A HIV pozitívság jelenleg nem jelent halálos ítéletet. Ha az ember beveszi a napi gyógyszeradagját, akkor tünetmentesen el lehet éldegélni 40-50 évig. Viszont az a gond, hogy azok, akik rendezetlen körülmények között élnek, nincsen rendes lakhatási viszonyuk, TAJ-kártyájuk, sokszor nem mennek el a negyedéves kontrol vizsgálatokra, nem szedik be rendesen a tablettáikat. Ez ahhoz vezet, hogy gyógyszer rezisztencia alakul ki, amibe belehalhatnak. A drogfogyasztóknál ez különösen nagy veszélyt jelent.

Ennek a visszaszorítására a TASZ egy kampánnyal szállt be a Kék Pont munkájába: a nyolcadik kerületi droghelyzetről figyelemfelhívó videofilmet (https://www.youtube.com/watch?v=CfzcKHBz_kM) készítettetek, amelyet négy nap alatt már több mint 50 ezren láttak, és aláírást kezdtetek gyűjteni (http://szobaanyolcban.org/) egy olyan steril, „belövő szoba” létrehozására, ahol felügyelet alatt szúrhatják magukat az intravénás droghasználók. Erre miért lenne szerintetek szükség?

Mi már 2006 óta foglalkozunk a józsefvárosi droghelyzettel, és a kezdetek óta támogattuk a Kék Pont tűcseréjét, mert hatékonynak tartjuk magát a személetet, az ártalomcsökkentést. Ugyanakkor megértjük a helyi lakókat is, akik arra panaszkodnak, hogy a Kék Ponttól kapott tűvel a drogosok az ő udvarukon, a lépcsőházakban szúrnak. Maguk a lakók álltak elő azzal az ötlettel, hogy a fecskendőn kívül egy olyan helyet is kellene adni nekik, ahol szúrhatnak, és nem viszik ki az utcára a veszélyes fecskendőket, a drogszemetet.

Ha ilyen „kényelmes” a szúrás, akkor nem fog emelkedni a drogfogyasztók száma?

Sokan azt mondják, hogy ezzel mi támogatjuk a drogfogyasztást, pedig maga a drogfogyasztás törvénybe ütközik. Viszont a drogfogyasztó akkor is ott lesz az utcán, ha büntetik, akkor is, ha nincs tűcsere. Nem fog felszívódni a probléma, ami már ott van a kerületben. Azt gondolom, hogy ennél sokkal jobb, ha van egy szoba, ahol felügyelt körülmények között tudják beadni maguknak a szert.

Világszerte több mint 90 ilyen ellenőrzött szoba működik a világon. Mik a tapasztalatok, a bevezetés után nőtt vagy csökkent a környékbeli fogyasztók száma?

A TASZ már több nagyvárosban forgatott dokumentumfilmet, többek között arról, hogyan nyitottak ehhez hasonló szobákat. Kanadában, Svájcban, Németországban, Dániában vagy Portugáliában például jól működnek ezek a szobák. Az Európai Drogmonitorozási Intézet végzett egy tanulmányt: azt találták, hogy a környékükön csökkent a fertőzések száma, az összes túladagolást sikerült helyben kezelni, haláleset nem volt. Ezeken a szobákon keresztül beutalhatják a fogyasztókat más ellátásba is: ugyanúgy, mint a tűcsere, ez is kapuként működhet. Vancouverben például 10-ből 3 fogyasztó jelentkezett kezelésre, ami egy nagyon szép arány. Itt úgy működik a rendszer, hogy van egy első szint, a belövő szoba, utána pedig egy „chill-szoba”. Itt szociális munkások, pszichológusok el tudnak beszélgetni a fogyasztókkal.

Gondolom, azért az után beszélgetnek, hogy elmúlt már a drog hatása…

Attól függ, hogy milyen drogról van szó. Például a kampánynyitó programunkon szerveztünk egy kerekasztal-beszélgetést, amelyen egy drogfogyasztó is részt vett. Ő teljesen nyugodtan végigbeszélgette az egészet, és a végén mondta, hogy „Egyébként ki látta rajtam, hogy én be vagyok állva most?”. Ugyanúgy, ahogy az alkoholnál is mennyiségtől, minőségtől is függ, hogy milyen hatással van az emberre. A médiában többnyire azok jelennek meg, akik már hiper agresszív, paranoid emberek, akik félmeztelenül a városban kószálnak, és megtámadják az apjukat. A tűcsere programban is vannak agresszívek, akik törnek-zúznak, őket kitiltják. De nem ez az általános, a kliensek kilencven százaléka békés, normális. A drogfüggőség általában a tünete valaminek. Máté Gábor orvos pszichológusként dolgozott egy kanadai belövő szobában, és nagyon sok klienssel beszélgetett. Azt mondta, hogy a női szexmunkás, drogfogyasztó kliensei között egyetlen egy sem volt, akivel nem erőszakoskodtak volna gyerekkorában, és a férfiaknál is nagyon gyakoriak voltak a gyerekkori verések. Iskolázatlanok, nincs munkájuk, nincs perspektívájuk, nagyon rossz családi körülmények közül jöttek, nem foglalkoztak velük a szüleik, nem figyeltek rájuk. Pont ez az, ami miatt szeretik ezeket a szobákat: ott legalább valaki foglalkozik velük. Az emberek azt gondolnák, hogy a drogfogyasztók totál antiszociálisak, pedig a többségük inkább szeretethiányos, figyelemre vágynak. Az a tapasztalat, hogy a drogfogyasztók szívesen mennek a szobákba, mert az az egyetlen olyan hely, ahol nem kell parázni a rendőröktől, ahol azok lehetnek, amik, foglalkoznak velük, nem kell fertőzéstől, túladagolástól félni.

Egy trükkös megoldást választottatok: nem azt írtátok rá a plakátokra, hogy belövő szobát akartok, hanem azt, drogszemét mentes nyolcadik kerületet. Ez meggyőzi az embereket? Milyen visszajelzéseket kaptok a helyiektől?

Nagyon pozitívokat, sokkal rosszabbra számítottam. Általában mi nem szeretjük az ilyen demagóg jelszavakat, mint például az országos drogstratégiában szereplő, „drogmentes Magyarországot”, ami úgysem megvalósítható. A „drogszemét mentes Magyarországot” már sokkal elérhetőbb célnak tartom, persze drogszemét mentességről itt sem lehet beszélni, de a steril szobával jelentősen csökkenthető lenne a mennyisége.

Az interneten pár nap alatt több mint hatezer ember aláírta már a petíciót. Van-e valamilyen célszám, amit el szeretnétek érni – illetve, ha ezt eléritek, ennek lesz-e egyáltalán valamilyen következménye?

Sajnos nincs olyan, hogy ha elérünk tízezer aláírást, akkor az önkormányzat azt mondja, hogy tessék, itt egy belövő szoba. Viszont úgy gondolom, hogy ha tényleg sikerül megszereznünk tízezer aláírást, akkor ez az fegyvertény, amely előtt nem csukhatja be a szemét az önkormányzat. Választási időszak van, az aláírók pedig választópolgárok – ezzel is számolunk. Persze ettől még mondhatják azt, hogy nem foglalkoznak vele, de ez a saját hitelességük rombolása nélkül nem tehető meg. Ez egy olyan kampány, ami senki ellen nem szól, nem az a célunk, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzuk a polgármestert vagy Balog minisztert. Azt akarjuk mondani, hogy figyeljetek, ez most nemcsak a TASZ, mint liberális jogvédő csoport véleménye, hanem tízezer budapesti polgár is támogatja a kezdeményezést.

A TASZ-nak lenne rá kapacitása, hogy valahogy pótolja a Kék Pontot, amely szeptembertől kivonul a kerületből?

Nekem nincs erre semmi kapacitásom, és a TASZ nem is tud tűosztással foglalkozni, mi nem vagyunk szolgáltatók. Ez egy állami feladat, az önkormányzatnak kellene felelősséget vállalnia ezért. Eddig egy kiemelkedően közhasznú feladatot látott el a Kék Pont a kerületben.

Én abban tudok segíteni, hogy leültetek embereket egymással beszélni, és ha van már egy projekt, akkor elkezdek a külföldi ismerőseim körében pénzért kalapozni. A TASZ-nál egyébként tudnánk segíteni az önkormányzatnak is, ha nyitottabb lenne. Külföldi szakértőket tudnánk hívni, hogy például megmutassák azt, hogyan tud hatékonyan működni a steril szoba. De amikor például a filmünkhöz meg akartuk interjúvolni Ferencz Orsolyát (azt a fideszes önkormányzati képviselőt, aki korábban maga is elképzelhetőnek tartotta egy steril szoba bevezetését) http://444.hu/2013/09/23/egy-fideszes-kepviselo-belovo-szobakat-allitana-a-jozsefvarosba/, egy olyan levelet kaptunk tőle, hogy nem hajlandó nekünk nyilatkozni, mert mi egy szélsőségesen elfogult álláspontot képviselünk. És, hogy ők egyébként nyitottak a párbeszédre, de nem velünk.