A magyar lakosság több mint negyede rossz lakhatási körülmények között él, míg a zsúfoltsági ráta meghaladja a negyven százalékot.

Magyarországon Nyugat-Európához képest alacsony az egy főre jutó lakásterület nagysága, de a régió többi országához képest jól állunk, ugyanakkor a meglévő lakásállomány állapota és a lakások zsúfoltsági rátája némiképp árnyalja a képet.

A Portfolio.hu az európai és magyarországi lakáshelyzetet összehasonlító cikke szerint Magyarországon

• az egy főre jutó lakóingatlan-terület Európa más országaihoz képest az alacsonyabbak között van, viszont magasabb, mint a régió más országaiban,
• sok magyar lakás ennek ellenére rendkívül zsúfolt;
• a rossz lakáskörülmények között élő lakosság aránya európai viszonylatban nagyon magas.

Magyarországon az egy főre jutó lakóingatlan-terület Európa más országaihoz képest az alacsonyabbak között van: 2008-ban 30 négyzetméter körül alakult, míg például Olaszországban meghaladta a 40, Dániában pedig az 50 négyzetmétert, ugyanakkor, a környező országokhoz képest nem állunk rosszul. Európa legalacsonyabb egy főre eső lakóingatlan-területével Románia büszkélkedhet: keleti szomszédunknál alig lépi át a 20 négyzetmétert.

Ezzel azonban sokra nem megyünk, mert a mutató egyben a lakásállomány kihasználtságát is mutatja, vagyis jobban kihasznált lakásállomány esetén kisebb az egy főre jutó lakásterület.

A következő adat rögtön világossá is teszi, miért nem minden az egy főre jutó lakóingatlan-terület: a lakosság több mint 40 százaléka olyan lakásban élt 2015-ben, ahol a család tagjainak számához, életkorához vagy családi állapotához képest nem volt elegendő terület, szoba az otthonban. Ezzel szemben az Európai Unióban (EU) átlagosan csak 16,8 százalékos a zsúfoltsági ráta.

Az sem mindegy persze, milyen állapotban van a meglévő lakásállomány.

Magyarországon a rossz lakáskörülmények között élő lakosság aránya nagyon magas európai viszonylatban: a lakosság több, mint 25 százaléka olyan lakóingatlanban él,

ahol nedvesek a falak és a padló, szivárog a tetőn a víz, vagy elkorhadtak a nyílászárók.

Az Európai Unióban átlagosan ez az arány csupán 15 százalékos, hazánknál csak 3 országban rosszabb a helyzet.

A Portfolio cikke úgy összegez: hazánkban lakásépítésre van szükség, mivel egyrészt a rossz állapotban lévő lakások jelentős részét nem éri már meg felújítani, hanem teljesen új ingatlanokra van szükség, másrészt, az egy főre jutó lakóingatlan terület értékének Nyugat-Európához közeledése is indokolt. Csakhogy,

éppen ott nincsenek új lakások, ahol igazán kellenének.

Magyarország különböző régiói között jelentős a különbség a lakásállomány minőségében. A substandard lakások aránya a lakott lakásállomány százalékában Közép-Magyarországon a legalacsonyabb (4 százalékos), míg a legmagasabb ilyen lakásaránnyal rendelkező Dél-Alföldön a lakásállomány 14 százaléka nem üti meg az elfogadható minőségű lakások szintjét. Vagyis: a lakásállomány javulására éppen a Dél-Alföldön, az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon lenne szükség.

Az ingatlanok azonban pont nem a legrosszabb lakásállománnyal rendelkező területeken épülnek. A legkevesebb új lakást Észak-Magyarországon húzták fel tavaly, és a kiadott építési engedélyek száma is itt volt a legalacsonyabb. Bár a Dél-Alföld és Észak-Alföld valamivel jobban teljesít, látható, hogy Nyugat-, illetve Közép-Magyarországhoz képest erős lemaradásban van. A helyzet várhatóan a jövőben sem fog változni, a lakásfejlesztések fő színtere Közép-Magyarország és a Nyugat-Dunántúl maradhat – írja az orgánum.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):