Roma holokauszt: a magyar csendőrök összeterelik a romákat a deportálás előtt 1944 őszén

Magyarország 700.000 főt számláló erős roma közössége megemlékezéseket tartott országszerte a nemzetközi roma holokauszt emléknapon.

Hetven évvel ezelőtt, 1944. augusztus 2-án több, mint 3.000 fogvatartott romát végeztek ki Auschwitz-Birkenauban lévő úgynevezett cigány táborban. A háború előtti 200.000-es magyarországi roma közösség tagjai közül mintegy 50-60.000 szenvedett az üldöztetéstől a második világháború során Horthy Miklós és Szálasi Ferenc alatt. A becslések szerint mintegy 10-12.000 romát öltek meg 1944 és 1945-ben, legtöbbjüket a nyilaskeresztesek és a német SS tagjai.

Áder János köztársasági elnök új központot fog avatni Dél-Budapesten, mely a romák történelmét, kultúráját, oktatását mutatja be és megemlékezik a roma holokausztról is. A Csepel szigeten megrendezésre kerülő hivatalos megemlékezésen a roma holokauszt áldozatai előtti tisztelgésre a Magyar Holokauszt Emlékév keretein belül kerül sor.

A hivatalos állami megemlékezés mellett az Ide Tartozunk – Roma Közösségi Hálózat is megtartja saját megemlékezését a roma holokauszt áldozatainak emlékére.

A roma holokauszttal, vagy “porrajmossal” foglalkozó történészek, Bársony János és Daróczi Ágnes az 1944. március 19-i német megszállás utánról így írtak:

. . . már hosszú ideje romaellenes intézkedéseket vezettek be Horthy Miklós hatóságai. A háborúra hivatkozva a magyar hatóságok számos romát tartóztattak le, és alapvetően három területen koncentrációs táborokba vitték őket Kelet-Magyarországon, ahonnan aztán a férfiakat katonai munkatáborokba vitték, és az úgynevezett Árpád-vonal, a Kárpát-medence hegyszorosainak és átjáróinak megerősítésén dolgoztatták őket. A nőket és az időseket a földeken dolgoztatták. A roma férfiakat gyűjtőtáborokba vitték a Dunántúlon, ahol erődök építésén dolgoztak. A katonai hatóságok külön kényszermunka egységeket hoztak létre a romák részére, úgynevezett munkacsoportokat, melyekre fegyveres őrök felügyeltek, és többek között az volt a feladatuk, hogy aknamentesítést végezzenek, vagy ellenséges tűz alatt végezzenek erődépítéseket. Ezekben a munkatáborokban végeztek először tömeggyilkosságokat a csendőrség tagjai.

A Horthy rendszernek  a német szövetség felbontására 1944. október 15-én tett elbaltázott kísérlete után, majd a Nyilaskeresztes Párt hatalomátvétele után – melynek tagjai a nácikat akarták kiszolgálni – szinte azonnal megkezdődött a romák összegyűjtése és koncentrációs táborokba szállítása a Harmadik Birodalomba. Számos helyszínen a romákat ugyanokkor lakhelyükön vagy annak közelében végezték ki.

A roma népirtás, begyűjtés és németországi transzport központja az úgynevezett Csillagerőd volt, melyet a Gestapo és a Nyilasok tartottak fenn. Az erőd udvarából szombatonként indultak a vonatok Dachauba, Matthausenbe, Natzeveilerbe, Ravensbrückbe, Bergen-Belsenbe és Buchenwaldba.

Ezeknek az atrocitásoknak az ad hoc jellege és a romák vándorló szokásai miatt csak durva becslések léteznek arra vonatkozóan, hogy hány roma esett a nácik és kollaboránsaik áldozatul. Az európai roma lakosság 10-20%-ára tehető a faji alapon elkövetett gyilkosságok mértéke a második világháború idején, bár ez a tény az 1990-es évekig csak kevesek által vált ismerté.

Hivatkozás:

http://htkp.org/index.php?option=com_content&task=view&id=31&Itemid=33