A magyar parlament adott otthont múlt pénteken annak a történelmi konferenciának, amelyet az első világháború kitörésének 100. évfordulójának alkalmából rendeztek. A parlament kulturális igazgatósága által rendezett eseményen vezető történészek foglalkoztak a konfliktussal.

Nyitóbeszédében Martonyi János, korábbi külügyminiszter elmondta, hogy az első világháború nem volt más, mint az európai népek öngyilkossági kísérlete. Felidézte vezető történészek véleményét, miszerint Európa 1910-es éveinek kulcsfigurái alvajáróként viselkedtek, és fogalmuk sem volt arról, hogy mi vár Európára tetteik következményeként.

Romsics Ignác történész, az MTA tagja előadásában azt mondta: az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát megpecsételte az első világháború végén az orosz forradalom és Oroszország kiesése a nyugati szövetségből, az utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly béketapogatózásainak nyilvánosságra kerülése és a Monarchia, illetve Németország közti egyezmény. Kiemelte, hogy a világháborút lezáró békék alapelve az etnikai önrendelkezés lett volna, de a valóság ettől jócskán eltért.

Emlékeztette a hallgatóságot, hogy az eredeti, 1916-os francia és brit tervekben az Osztrák-Magyar Monarchia sorsáról szerepelt a monarchia területeinek konföderációja, de 1918-ban már csak a kisebb nemzetállamokra történő darabolás látszott életképes lehetőségnek.

John Lukacs Egyesült Államokban élő magyar származású történész videón lejátszott előadásával csatlakozott a konferenciához otthonából, Phoenixville, Pennsylvaniából. Elmondta, a katasztrófát nem lehet a zsidóság számlájára írni, a magyar társadalom gyenge, széteső volt, a nemzeti ellenállás erőtlen, és a Horthy Miklós vezette nemzeti hadsereg csak a román katonák távozása után nyert teret – fejtette ki. A Horthy-rendszer nem tudta úgy képviselni a nemzeti érdekeket, akár a nagyhatalmakkal szemben is, mint például a török Kemal Atatürk rendszere – jegyezte meg. Lukács elmondta, Horthy nem tudta feloldani Magyarország diplomáciai elszigeteltségét, ami véleménye szerint egy nagyon hatékony propaganda eredménye volt Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia részéről nyugaton, ami lehetetlenné tette, hogy Magyarország megfelelő módon képviselhesse érdekeit a nemzetközi porondon.

Az Osztrák-Magyar hadüzenet Szerbiának 1914 júliusában válaszként a Habsburg trónörökös Ferenc-Ferdinánd elleni merényletre, volt a helyi konfliktus nyitóeseménye, amely gyorsan eszkalálódott európai szintű, majd globális konfliktussá. A háború során a Magyar Királyság összesen 3,8 millió katonát állított hadrendbe, közülük 520.000 halt meg és 1,45 millió vált hadifogollyá.

Az első világháború gazdaságilag romba döntötte az Osztrák-Magyar Monarchiát, ami oda vezetett, hogy feltétel nélkül megadta magát 1918 végén, és az egész birodalomban nemzeti felkeléseket szított. Az 1919-es bolsevik forradalom után Magyarország nagyon nehéz helyzetbe került a Párizs melletti Kis-Trianon palotában megkötött békeszerződés során. A békeszerződés szerint Magyarország elvesztett területének kétharmadát, valamint iparának és mezőgazdaságának jelentős részét is. A történészek egyetértenek abban, hogy a trianoni béke jelentős tragédia volt Magyarország történelmében, és az emiatt kialakult düh segítette hozzá Horthy Miklóst, hogy 1920 után ultra-nacionalista rendszert építsen.

Hivatkozások:

http://mult-kor.hu/elso-vilaghaboru-tevedesek-tragediaja-20141018?pIdx=3

http://mno.hu/belfold/martonyi-ez-nepeink-ongyilkossagi-kiserlete-volt-1253926