Fotó: Magócsi Márton

A kormány bevándorlóellenes kampánya azoknak a bevándorlóknak is üzen, akik már évek, évtizedek óta Magyarországon élnek, dolgoznak, nevelik gyerekeiket. Többségük tökéletesen beszél magyarul, sokuknak magyar házastársa vagy élettársa van. Bemutatunk négy embert, akik számára Magyarország sokkal rosszabb hely lehet, ha a kormány bevándorlóellenes kampánya célba ér. Az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közöljük testvérlapunk, az Abcúg interjúját.

Budapesten és országszerte több ezren élnek olyanok, akik nem itt születtek, nem magyar az anyanyelvük, de valamilyen okból egykor úgy döntöttek, nálunk telepszenek le, és kezdenek új életet, az itt leélt tíz-húsz év alatt családot alapítottak, boltot nyitottak – írja az Abcúg. Nem hiszik, hogy a magyarok alapból előítéletesek és idegenellenesek lennének, de attól tartanak, ha sokáig tart még a politikai hangulatkeltés, az élhetetlenné teszi számukra ezt az országot. Ismerjék meg Mohamedet, Dzavitet, Kaya Elifet és egy jemeni kifőzde tulajdonosát.

„Nem az itteni arabok, hanem a magyarok segítettek”

Mint ahogy arról – szintén az Abcúg nyomán – korábban beszámoltunk, Mohamed (felső képünkön, jobbra) tizenöt éve nyitotta szír élelmiszerboltját Budapesten, ahol az iszlám állatvágási szabályoknak megfelelően feldolgozott bárány is kapható. A kereskedő turistaként érkezett Magyarországra, megtetszett neki itt, egy év múlva pedig ideköltözött. Németországba is mehetett volna, ott ugyanis egyszer már sikerült letelepednie. A mai napig hálás érte, hogy az üzlet indulásakor rengeteg segítséget kapott a magyaroktól. Mára már vevőkörének túlnyomó részét is ők adják, nem a külföldiek.

„Segítettünk a magyaroknak, hogy több gyerek legyen”

Fotó: Hajdú D. András

Egy arab kifőzde jemeni tulajdonosa huszonhat éve él Magyarországon, ahová egykor tanulni jött. Magyar feleségével és két gyerekével a VIII. kerületben él. Budapestet befogadó városnak tartja, a nemzeti konzultációnak pedig bármi legyen is az eredménye, ő nem hiszi, hogy a magyarok idegenellenesek lennének. Ugyanakkor könnyen befolyásolhatóak – mondja –, ezért hosszútávon rossz hatással lehet rájuk a mostani gyűlöletkampány. Nem szerette volna, hogy személye beazonosítható legyen, mert tart tőle, hogy hátránya származna a hatóságoknál abból, ha kiderülne, hogy nyilatkozott, így inkognitóban maradt.

„Nem venném megint elő a »menekült« batyut”

Fotó: Magócsi Márton

A koszovói albán Dzavit tizenkettedik éve él Magyarországon, és noha menedékkérőként érkezett, szinte rögtön állást ajánlott neki egy nemzetközi jogvédő szervezet. Feleségével és gyerekeivel Ráckevén él, ahol mindenki ismeri őket, hiszen a környéken igazi kuriózumnak számítanak. Dzavit már maga mögött hagyta a menekült életet: hacsak nem muszáj, nem szeretné családjával megint nyakába venni a világot.

„Lehet, hogy tényleg nem ide tartozom?”

Fotó: Magócsi Márton

Kaya Elif tizenhét éves törökországi kurd lány, egy egészségügyi középiskolában tanul Budapesten. Családjával egy éves kora óta él Magyarországon, nem sokkal ezelőttig értelmezhetetlen volt számára mi az, hogy „visszamenni”. Mikor őt és családját kis híján kiutasították az országból, Elifnek életében először fordult meg a fejében, hogy talán mégsem ide tartozik.