“Megtanultuk, hogy nem szabad a mindenkori hatalomban vakon, feltétel nélkül megbízni.”

Mintegy ezer ember vett részt a Dohány utcai zsinagóga előtt a náci megszállás 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

Hitler azt követően rendelte el Magyarország megszállását, miután rájött, hogy Horthy Miklós admirális titokban kísérletet tett béketárgyalások megkezdésére a szövetséges hatalmakkal. 1944. március 19-én néhány ezer fős német csapatok vonultak be Magyarországra. A 2011-ben elfogadott (és többször módosított) magyar alkotmány szerint, ez megfosztotta Magyarországot szuverenitásától (annak ellenére, hogy Horthy további hat hónapig államfő maradt).

A sokat vitatott német megszállási emlékmű március 19. előtti felállítását elhalasztották a választások utánra. Januárban bejelentették, hogy Semjén megbízást adott egy olyan emlékmű felállítására, amelyen egy sas (Németország) megtámadja Gábriel arkangyalt (Magyarország).

Az emlékmű kritikusai – beleértve a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szervezetét (Mazsihisz) – tiltakoztak az emlékmű sugallta elképzelés ellen, hogy kizárólag Németország volt felelős a mintegy 550.000 magyar zsidó, főleg nő, gyermek és időskorú deportálásáért és kivégzéséért.

A tegnapi eseményen Semjén Zsolt miniszterelnök vett részt Orbán Viktor miniszterelnök helyett, aki kritikus volt a Mazsihisznak a tervezett emlékművel szemben és a használaton kívüli, VIII. kerületi pályaudvarnak (ahonnan tízezreket deportáltak Auschwitzba) a holokauszt „gyermek áldozatai” (mintha szüleik és nagyszüleik nem számítanának) múzeummá alakításával kapcsolatban. A Mazsihisz a Veritas Történet Intézet (a számos, kormányzat által pénzelt intézet egyike, melyet a történelem újraírására hoztak létre) vezetőjét is lemondásra szólította fel, amiért a körülbelül 16.000 zsidó Kamjanec-Pogyilszkij-i lemészárlását „idegenrendészeti eljárásnak” nevezte.

Semjént Hegedűs Zsuzsa, Orbán egyik tanácsadója is elkísérte. Az eseményen részt vett Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv református püspök, valamint Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi is. Számos magyar politikus is jelen volt, többek között Deutsch Tamás fideszes képviselő és Gyurcsány Ferenc a DK elnöke is.

A Mazsihisz elnöke, Heisler András azzal kezdte beszédét, hogy 1944. március 19-e a magyar történelem gyásznapja, mindnyájunk gyásznapja. A magyar történelemírás sötét napja, de nem sorsfordító a magyarországi zsidóság életében. „A megszállással az út, amelyet az ország akkori vezetői számunkra kijelöltek, már korábban elkezdett épülni”

„Ma nem csak hazánkat siratjuk” – folytatta. „Arra a hatszázezer ártatlanul elhurcolt és elpusztított társunkra is emlékezünk, akiknek a jogfosztása, kirekesztése már jóval korábban elkezdődött. Numerus clausus (a zsidó származású egyetemi hallgatók számát korlátozó törvény, a szerk.), zsidótörvények, Kamenyec-Podolszkij, cigányellenes razziák – ezek voltak a jelzőtáblái annak az útnak, amely a náci megszálláson keresztül a deportáláshoz, Auschwitzhoz és a nyilas vérengzéshez vezetett.” (a magyar fasiszta párt, amely Horthy 1944-es lemondása után került hatalomra)

„Gyakran elhangzik a kérdés, hogyan lehetett Magyarországon sok százezer embert szinte ellenállás nélkül vagonokba terelni.” Heisler András szerint a válasz fájdalmasan egyszerű: „húsz év szisztematikus jogfosztása kellett ahhoz, hogy a magyarországi zsidók némán, lehajtott fejjel és feltartott kezekkel vonuljanak végig az utcákon, megalázva és megadóan szálljanak fel a marhavagonokba. A magyarországi zsidók többsége még az auschwitzi rámpán is bízott a magyar közigazgatásban, megadóan elfogadta a magyar jogrendszert, tudomásul vette a magyar kormány intézkedéseit. Mert nem hitték el, hogy magyar állampolgárként velük is megtörténhet az, ami később szörnyű valósággá vált.”

Heisler András hangsúlyozta, hogy a magyar holokauszt tragédiájának ez egy külön fejezete, amelynek máig szóló tanulságai vannak. „Megtanultuk, hogy sehol a világon a diaszpórai zsidóságnak, de bármely más kisebbségnek sem szabad a mindenkori hatalomban vakon, feltétel nélkül megbíznia. Ha kell, fel kell emelni a szavunkat. Ha kell, kritikával kell illetnünk az ország vezetőit. Ha kell, nemet kell tudnunk mondani a hatalomnak”.

Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete elmondta:  „Nem fogadjuk el, hogy a holokauszt populista politikák eszközévé váljon. Nincs erkölcstelenebb dolog a holokauszt tagadásánál” – hangsúlyozta a nagykövet, aki úgy fogalmazott: úgynevezett zsidókérdés nem létezik, hanem az a súlyos társadalmi probléma létezik, amit rasszizmusnak, antiszemitizmusnak hívunk.

Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója elmondta: „A magyarországi holokauszt nem 1944. március 19-én kezdődött. A zsidóellenes érzelmek felkeltésének évszázados hagyományai vannak, sőt: kipróbált módszerei.”

Elmondta,”a náci hadigépezet bevonulása Magyarországra inkább volt nevezhető a bajtársi szövetség kiterjesztésének, semmint később szoborban megformálható leigázási eseménynek. Hogyan lesz a náci osztagosokból címeres sas, Horthy államából meg a nyilasokból Gábriel arkangyal?” A Mazsihisz ügyvezető igazgatója közölte: ha ezen az ösvényen haladunk tovább, ha meghamisítjuk a valóságot, és ellenkezőjére fordítjuk az igazságot, már nem tudjuk soha a jóra, az emberségre tanítani a gyermekeinket.

„A magyarországi szélsőjobboldal készülődik” – mondta Zoltai Gusztáv, remélve, hogy az „állam teljes felelősséggel fellép ellenük, együttműködik minden progresszív erővel”.

Karsai László történész egyebek mellett azt a levelet idézte, amelyet Horthy Miklós kormányzó 1943 áprilisában írt Hitlernek (miután Hitler szemrehányásokkal halmozta el, hogy túlságosan enyhén bánik a zsidókkal):

„Ebben a kérdésben minden elbizakodottság nélkül hivatkozhatom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására… a zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani”.

Hivatkozás:

‘Nem szabad vakon megbízni a hatalomban’ – Több ezren a Mazsihisz megemlékezésén, nol.hu; 2014. március 20.