Hatmilliárd az EU-tól a Tisza-tó projekjére. Fotó: Komplextiszato.hu

EU-s forrásból mintegy hatmilliárd forintot pazaroltak el az utóbbi idők egyik legnagyobb vízkezelési projektjére, a Tisza-tó rekonstrukciójára.

A Tisza-tó a legnagyobb magyarországi mesterséges tó. A tavat 1973-ban, a Tisza kiskörei gátjának megépítését követően, a folyó árvízszabályozása érdekében hozták létre. Eredeti neve: Kiskörei-víztároló. A tó jelenlegi, 127 km²-es területének feltöltése 1990-ben fejeződött be.

A Tisza-tó mesterséges képződmény, ami ennek megfelelően időről időre emberi beavatkozást igényel. A tó történetének egyik legnagyobb ilyen beavatkozása volt, amikor az EU hatmilliárd forinttal támogatta a tavaly befejezett Komplex Tisza-tó Projektet (KTP).

Az iszap kotrása

A projekt lényege az volt, hogy egyes, egészen eliszaposodott holtágak kimélyítésével, más holtágak és a tározótér kotrásos egybenyitásával biztosítsák, hogy a víz ki tudjon folyni a tóból.

A huszonhét kilométer hosszan elnyúló tórendszer átlagos mélysége mindössze 1,3 méter. A tó nem egy egybefüggő víztározó, hanem egy óriási elöntött terület, ahol régi holtágak, patakok, kis- és nagyerdők, bokrosok, nádasok, dombok váltakoznak.

Az eliszaposodott holtágak mélyítése, a holtágak kotrása és egybenyitása a nyílt vízfelülettel elősegíti a víz mozgását, a halak és más vízi állatok pedig könnyebben visszajuthatnak az élő Tisza medrébe.

Ehhez rengeteg iszapot kellett a mederből kikotorni.

A kérdés adja magát: mi legyen a rengeteg kikotort iszappal? A törvény szerint, ha a kikotort iszapot elszállították volna a tó területéről, akkor veszélyes hulladéknak minősült volna, amit ártalmatlanítani kellett volna, és ez ilyen mennyiségeknél már hatalmas összegbe kerülne – nem beszélve az elszállítás önmagában is óriási költségéről. Így merült föl az, hogy a kitermelt anyagból ott a helyszínen szigeteket építsenek. Ez a praktikus szempontok – hogy tudniillik nehezen menne másképpen – mellett még a környezetvédők tetszését is elnyerte, hiszen a szigetek új ívó- és élőhelyeket is jelenthetnek. Vagyis jelenthettek volna.

Elbaltázott projekt

A projekt nagyon félrecsúszott – írja a 444. Hadházy Ákos, a Lehet Más a Politika (LMP) társelnöke szerint az iszapszigeteket megfelelő védelem nélkül, támfalak mellőzésével hozták létre, amelyek így visszamosódtak a tóba.

Néhány sziget még tartja magát, de partfalaik lassan leomlanak. Más szigetek már alig láthatók, néhány már teljesen eltűnt.

Érdekes módon akad egyetlenegy sziget, aminél a vízügy, látva a frissen elkészült rendszer brutális erózióját, 2015-ben kipróbálta, hogy mi történik, ha megvédik a partját. A tél nem volt elég kemény ahhoz, hogy nagyobb gépekkel rámenjenek a területre, így karókat vertek csak le körben, amik közé elég lazán gyalogakácágakat fontak. Mint jól látható, még ez a hevenyészett, kézműves partvédelem is elég volt ahhoz, hogy ez a sziget megmaradjon és megerősödjön rajta a növényzet.

A tó környékén a horgászok arról számoltak be a 444-nek, hogy a szétmálló szigetek kettős veszélyt jelentenek. Az egyik az, hogy a rengeteg bemosódott, nagy szervesanyag-tartalmú iszap miatt a kérdéses területen (VI-os öblítő bejárata, óhalászi holtágbejárat, fűzfás morotva környéke) máris láthatóan dúsabb a tavon amúgy is nagy problémákat jelentő vízi növényzet. A másik az, hogy veszélyessé vált a hajózás a szakadozó partú szigetek közelében, ugyanis a normál hajózóútra számító csónakosok zátonyra futhatnak a sekély vízben.

A lap számos kérdést tett fel a vízügyi igazgatóságnak, választ azonban nem kapott azokra.

Az EU-s források hűtlen kezelése nem ritka jelenség Magyarországon. Alig egy hete szintén a 444, annak nyomán pedig a The Budapest Beacon írt az ózdi Digitális Erőmű körüli visszásságokról. Ott a jelek szerint mintegy 3,7 milliárd forintot pazaroltak el az úgynevezett Digitális Erőmű és egy tematikus park megalkotására, de a helyszínen üres polcok, értelmetlen kiállítások és teljesen kihasználatlan konferenciaközpont található.