A szlovák, egykor magyar főváros, Pozsony versenyképes Béccsel.
Fotó: Wikipédia, Peter Zelizňák

Az Eurostat legfrissebb adatai alapján az egy főre jutó GDP-t illetően négy magyarországi régió is az Európai Unió legelmaradottabbjai között van. Nemcsak a nyugati, de lassan a keleti szomszédaink is leköröznek minket. Arra keressük a választ, miként lehetséges, hogy Prága messze az uniós átlag fölött termel, és Pozsonnyal együtt még Bécset is megelőzi, miközben a Magyarországtól elcsatolt romániai régiók közül egyik sem végzett a legrosszabb húszban.

Kelet-Közép-Európához képest is elmaradottnak számítunk az egy főre jutó GDP-t (vásárlóerővel kiigazítva – L. Á.) illetően – derül ki az Eurostat legfrissebb, 2014-es adataiból. Az Európai Unió (EU) huszonegy legszegényebb régiója közül négy van Magyarországon, emellett öt Bulgáriában, öt Romániában, öt Lengyelországban, egy Görögországban, egy pedig Mayotte, egy Franciaországhoz tartozó, az Indiai-óceánban, Madagaszkár közelében található sziget. Ha a bolgárokat nem számolnánk, akkor a négy magyar régió a kilenc legszegényebb között foglalna helyet.

A leggazdagabb London belső része, ott egy főre nézve az EU-s GDP-átlag 539 százalékát termelik, míg a legszegényebb az északnyugat-bulgáriai Szeverozapaden régió, ahol az átlag harmadát sem éri el az egy fő által megtermelt bruttó hazai össztermék az EU statisztikai hivatalának 276 területi egységet vizsgáló felmérése szerint.

A hét magyarországi régióból öt produkált az uniós átlag alatt: a négy legszegényebb közül Észak-Magyarország 42, az Észak-Alföld 43, a Dél-Dunántúl 45, a Dél-Alföld pedig a 47 százalékát. Legjobban a közép-magyarországi régió – azaz Budapest és Pest megye – teljesített az EU-átlag 107 százalékával, szemben a prágai 173-mal és a pozsonyi 186-tal, amivel mindkét régió lekörözte egyebek mellett például Bécset (158). Közép-Magyarországot nemcsak ez utóbbiak, de a ljubljanai, a varsói és a bukaresti térség és megelőzi. Még egyszer: a bukaresti.

Közép-Magyarország: legtöbb uniós pénz, legkisebb munkanélküliség

Ahhoz, hogy hazai viszonylatban Közép-Magyarország lett a listavezető, nyilvánvalóan hozzájárult egyebek mellett az, hogy ez az amúgy is legtehetősebb régió kapta a legtöbb támogatást a 2007 és 2013 közötti uniós ciklusban: az ország által kapott pénz majdnem harmada, 2,493 billió forint landolt itt, miközben a legszegényebb Észak-Magyarországnak csupán 825 milliárd jutott – írta meg korábban a Portfolio.hu. Persze kisebb a különbség, ha ezeket az adatokoat arányosítjuk a lakosságszámmal. Az 1,2 milliós Észak-Magyarországon 687,5, a 2,9 milliós Közép-Magyarországon 860 ezer forint uniós támogatás jutott egy főre.

Az adatokból kitűnik, hogy a legutóbbi ciklusban nem sikerült az EU felzárkóztatási politikájának egyik fő célkitűzését elérni, sőt, inkább folytatódott a központi régió és a vidék közötti szakadék mélyülése. Ez a folyamat a munkalehetőségekben is megmutatkozik: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2014-es adatai szerint pont azok a régiók kerültek be a legszegényebb húszba az Eurostatnál, ahol magas a munkanélküliség. Míg Észak-Magyarországon vagy az Észak-Alföldön a munkanélküliség tizenegy-, addig Közép-Magyarországon csupán hat százalék körül mozgott. Ördögi kör ez: ha nincs uniós pénz, nincs fejlődés és nincs új munkahely sem, a pályázatokhoz szükséges önerőhöz viszont eleve tőkeerős vállalkozás kell, abból meg nem sokat találni az elmaradottabb régiókban.

Mindez azonban aligha magyarázza, hogy mitől majd kétszer annyi az egy főre jutó GDP a prágai vagy a pozsonyi régióban, mint Közép-Magyarországon, mint ahogy azt sem, miért nem került be egyetlen, egykori Magyarországhoz tartozott régió sem Romániából a legszegényebb huszonegybe.

Románia: egyetem, innováció, jól felhasznált EU-támogatások

Romániában csak a Regátból vannak tartományok az utolsó huszonegyben, ám Erdély, Partium és a Bánság nem került be a legszegényebbek közé. Az említett régióknak sokkal inkább sikerült profitálniuk az európai integráció adta új lehetőségekből, mint Románia többi részének, illetve más régiós országokhoz hasonlóan létezik egyfajta kelet-nyugat megosztottság, ami Romániában inkább a Kárpátok vonalához köthető – mondta a Budapest Beacon érdeklődésére Bálint Csaba, az OTP Bank Romania makrogazdasági elemzője. A teljes kép ennél persze jóval összetettebb, hiszen a Kárpátok nyugati oldalán is jelentős eltérések fedezhetők fel az egyes térségek között, illetve a Regátban és a moldvai történelmi régióban is számos pozitív példát lehet említeni – Constanța vagy Jászvásár is ilyen –, nem beszélve a fővárosról, Bukarestről és vonzáskörzetéről, amely mind fejlettségét, mind pedig gazdasági erejét tekintve messze a legelső helyen áll Romániában.

Az ország nyugati, a magyar határhoz közelebb eső térségei földrajzi helyzetükből kifolyólag előnyre tettek szert, amit jól mutat a külföldi tőkebefektetések (FDI) Románián belüli megoszlása: a tágabb értelemben vett Erdély (Bánsággal, Partiummal és Máramarossal együtt) rendelkezik a teljes FDI állomány huszonhárom százalékával, miközben a központi régió, Bukarest-Ilfov nélküli Regát mindössze tizennyolc százalékot tudhat magáénak, ami rendkívül nagy eltérést jelent a lakosság számarányaihoz képest.

A romániai infrastruktúra fejletlensége is arra készteti a befektetőket, hogy a határhoz közelebb eső területeket részesítsék előnyben – mondta Bálint Csaba. Ennek egyik oka nyilván az, hogy továbbra sincs a Kárpátokat átszelő autópálya, ez pedig logisztikai nehézségekkel jár.

A Bánságban Temesvár régiós központ szerepét lehet kiemelni, Erdélyben pedig elsősorban Kolozsvár a meghatározó motor. Mindkét város lakossága meghaladja a háromszázezres küszöböt, amelyet kiegészít a régióközpontok vonzáskörébe eső települések gyűrűje, így az említett térségek vonzó piacot biztosítanak a vállalatoknak mind kínálat, mind pedig munkaerő szempontjából. Mindkettő fontos egyetemi központ, ez pedig segítséget jelent a képzett munkaerő megtalálásában, amire szükség is van, hiszen mindkét városnak sikerült a magas növekedési potenciállal rendelkező területekre koncentrálnia. Jó példa erre Kolozsvár IT-szektora, amely rendkívül dinamikusan fejlődött az elmúlt néhány évben – magyarázta Bálint Csaba. Mindezek mellett mindkét régiós központ jelesen szerepel az EU-s források hatékony felhasználásában – tette hozzá.

Határ menti összehasonlításban az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió egy főre számolt GDP-je tíz százalékkal alacsonyabb, mint a szomszédos, Északnyugat-Erdélyt, az Észak-Partiumot és Dél-Máramarost magába foglaló, a térképen zölddel jelölt régióé. Dél-Alföld és az ugyancsak szomszédos, az előző térképen rózsaszínnel jelölt bánáti-hunyadi régió között a különbség tizennyolc százalék az utóbbi javára. Az országon belüli, Bálint Csaba által említett földrajzi elhelyezkedés csak az egyik magyarázat, a különbségeknek ágazati oka is van – mondta Székely Imre egyetemi tanársegéd, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének távoktatási igazgatója.

Az Alföldön nagyobb szerepe van a mezőgazdaságnak, mint a többi térségnek: míg átlagosan a Magyarországon létrejött hozzáadott érték 4,5 százalékát teszi ki a mezőgazdaság, addig mindkét alföldi régióban ez az arány 10-11 százalék körül van. A mezőgazdaság annak ellenére, hogy létfenntartásunk szempontjából elengedhetetlen ágazat, a jelenlegi gazdasági rendszerben a hozzáadott értékteremtés szempontjából másodlagos ágazatnak számít – magyarázta Székely.

Ágazati szempontból hasonló eltéréseket figyelhetők meg Románián belül is: azok a regáti túli régiók, ahol a mezőgazdaság részaránya magasabb, ott az átlagos regionális gazdasági teljesítmény alacsonyabb. Ezeknek az agrárjelleggel rendelkező régióknak a felzárkóztatása nem a mezőgazdaság rovására, hanem a többi ágazat fejlődésével érhető el. Ennek elsősorban az a feltétele, hogy az adott régióban a lakosság képzettségi szintje emelkedjék, amelyhez társulhatnak magán-, illetve állami beruházások – hangsúlyozta Székely.

Pozsony és Prága: torzítanak az ingázók

A szlovák és a cseh főváros attraktív helyezése megtévesztő lehet több szempontból is, mert a lista alapján mindkét város gazdagabbnak tűnik a valóságosnál – nyilatkozta a Budapest Beaconnek Bőtös Botond, az Index prágai tudósítója. Ez a jelenség esetükben már évek óta megfigyelhető: 2008-ban például Prága még a hatodik helyen volt a listán, Pozsony pedig csak 2011-ben előzte meg a cseh fővárost – tette hozzá.

Szlovák gazdasági elemzők szerint Pozsony és környéke azért szerepelt ilyen kiemelkedően, mert a statisztikai eredmény magában foglalja azon cégek tevékenységét is, amelyek székhelye a szlovák fővárosban van bejegyezve, de tevékenységük az ország vagy Európa más részén történik. Ilyen például a Volkswagen Slovakia, melynek központja a pozsonyi régióban van bejegyezve, de a gyártás Pozsonyon kívül, Nagyszombatban és Kassán is zajlik. Ez keltheti azt a benyomást a statisztikában, hogy a szlovák főváros és környéke rendkívül gazdag, csakhogy Szlovákia GDP-jének harminc százalékát Pozsonyban állítják elő, ami már több, mint Prága részesedése a teljes cseh GDP-termelésből. Hasonló jelenség figyelhető meg egyébként Csehországban is, ahol az Eurostat statisztikájában a szintén jól teljesítő közép-csehországi régióban találunk Prágában bejegyzett cégeket is – magyarázta Bőtös.

Az Eurostat adatsora továbbá a vásárlóerő-paritás kiszámításánál nem veszi figyelembe a pozsonyi, és az azon kívüli árkülönbségeket, ami szintén torzítja az eredményeket – tette hozzá.

A legjelentősebb torzító hatást az adatsorban mégsem ezek, hanem a migránsok adják. Mármint a szlovákiai migránsok: azok, akik a fővárosban dolgoznak, de hivatalosan máshol laknak. Ők a fővárosi lakosok GDP-jét gyarapítják. Csehországban is hasonló a helyzet, de a jelenség London, Brüsszel, Bécs vagy éppen Bukarest esetében is megfigyelhető – mondta Bőtös.

Szlovákia esetében legalább olyan hatalmas különbségek vannak az ország keleti és nyugati fele között, mint Magyarországon. Előbbi 53, utóbbi 72, a középső régió pedig 61 százalékon áll az EU-átlaghoz képest. Ez azt jelenti, hogy a pozsonyi régión kívül gyakorlatilag az egész ország az EU-átlag alatt végzett, a regionális különbségek Pozsonyhoz mérve pedig nemcsak hogy évek óta fönnállnak, hanem évről-évre növekednek, különösen a főváros és Kelet-Szlovákia viszonylatában. Ez utóbbi magyarázza, hogy Pozsonyt valósággal megszállták Kelet-Szlovákia polgárai.