December 5-én, pénteken Varga Mihály Nemzetgazdasági miniszter a parlamentben tartott rendkívüli sajtótájékoztatót.

A sajtótájékoztató célja nem az volt, hogy a Magyar Nemzeti bank (MNB) visszavonta a Széchenyi Bank működési engedélyét. Az rossz hír lett volna, mivel nagyjából 1.600 betétes mintegy 7,5 milliárd forintnyi nem biztosított betétje úszott el, és a biztosított betétek kifizetése az adófizetőknek több milliárd forintjába fog kerülni. Az is rossz hír, hogy a tisztán magyar tulajdonban lévő bank 51 százalékát Töröcskei István, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) korábbi vezérigazgatója birtokolta, míg a fennmaradó 49 százalék az állam kezében volt. Utóbbi 2013 júniusában 3 milliárd forintot fizetett a bank kisebbségi tulajdonrészéért. És arra nyilván nem volt válasz, hogy a sajtó miként reagálna a hírre, hogy a jegybank, mint pénzügyi szabályozó, nem tette meg időben a szükséges lépéseket, annak érdekében, hogy megelőzze a kereskedelmi bank összeomlását, pedig már egy ideje tudnia kellett, hogy a bank nagy bajban van.

Nem, ha Varga Mihály elmondta volna a sajtó képviselői előtt, hogy a kormány tízmilliárdokat fecsérelt el az adófizetők pénzéből egy rosszul kivitelezett kereskedelmi banki vegyesvállalattal, akkor a magyar emberek (és a nemzetközi befektetők) azt gondolhatták volna, hogy megkérdőjelezhető Orbán Viktor és társaságának banktulajdonosi és bankvezetési képessége.

Varga inkább okos húzással azt jelentette be, hogy aláírták az előszerződést a Budapest Bank megvásárlásról a GE Capital-lal, és bár az árat nem közölték, mindent felsorolt beszédében, hogy az ügylet miért jó a bank ügyfeleinek és általánosságban a bankszektornak. Bár kicsit zavarban voltunk, amikor Varga arról beszélt, hogy a bankot egy-két éven belül reprivatizálhatják. Végülis, ha olyan jó dolog egy nagy kereskedelmi bank államosítása, akkor minek sietni annak reprivatizálásával?

A Széchenyi Bank bedőlésének a híre három nappal később robbant ki, majd Töröcskei benyújtotta lemondását az ÁKK vezérigazgatói posztjáról. Előzetesen a hírek már utaltak a tényekre, de a hivatalos nyilatkozatokban minidig hangsúlyozták, hogy az állam nem követett el hibákat. A nemzetgazdasági minisztérium szóvivője szerint Töröcskei elmulasztott fontos információkat közölni az állammal, mielőtt az megszerezte a bank 49 százalékos tulajdonrészét. Ugyanez az államtitkár-helyettes hívta fel arra figyelmet, hogy a Széchenyi Bank bezárása nem jelenti automatikusan azt, hogy Töröcskei nem vezetheti a jövőben az ÁKK-t, és emiatt később döntenek arról, hogy a Varga Mihály elfogadja-e lemondását.

Azonban a HVG által megszerzett 100 oldalas jelentés szerint Vargának jó oka volt arra, hogy rejtegesse a Széchenyi Bank bedőlését a nyilvánosság elől, addig, amíg a kormányzati PR emberek a sztori elébe mennek. Úgy tűnik, a Nemzeti Bank már közel egy éve tudta, hogy a Szécsényi Bank komoly bajban van. 2014 januárjában vizsgálatot indítottak a banknál, mégsem léptek időben.

A jelentés szerint a bank igazgatótanácsa, melyben Töröcskei és felesége is végig benne volt, számos olyan hitelt hagyott jóvá, melyben Töröcskei és felesége igazgatói, és/vagy tulajdonosi posztot töltött be. A jelentésben nem szerepel a hitelek összege, ahogy az sem, hogy azokat visszafizették-e. Töröcskei HVG-nek adott nyilatkozata alapján azonban gyaníthatóan nem.

Töröcskei István a Platinium Zrt. és a Florénus Zrt. hitelével kapcsolatban azt mondta, azért nyújtott a bank ezeknek a cégeknek hiteleket, mert azt tervezték, hogy a két társaság része lesz a Széchenyi Bank által összefogott cégcsoportnak. A tervek szerint a Platinium Zrt. lett volna a faktoring-, a Florénus Zrt. pedig a lízingrészleg. A csoport létrehozása azonban meghiúsult a törvényi változások, például a takarékszövetkezetek integrációjáról szóló törvény által okozott veszteségek miatt. A Pannergynek nyújtott hitelről azt mondta a volt bankvezér, egy jól menő cégről volt szó, így annak ellenére, hogy a felesége részt vett a döntésben, semmi kockázat nem volt az ügyletben. Arról nem beszélt, hogy a hitelek törlesztésére sor került volna a bank bedőlés előtt.

Töröcskei azt mondta a HVG-nek, hogy nem tudott sem a vaskos jelentésről, sem arról, hogy a jegybank mit talált a banknál. Azt állította, hogy a pénzügyi felügyelettel pedig jó viszonyban voltak, és mindig megfelelően beszámoltak neki, és ezért nem érti, hogy őt miért nem tájékoztatták a banknál tapasztalt problémákról. Hát persze.

(Töröcskei megjegyzéseinek fényében igazán megnyugtató, hogy a magyar államadósság kezelését egy ennyire kompetens és megbízható személyre bízták – a szerk.)

A jelentés szerint számos igencsak unortodox gyakorlat is bevett volt a banknál. Előfordult, hogy a banknál a hitelt jóváhagyó lap elkészítője és a szerződés aláírója ugyanaz a személy volt. Ez súlyos hiba egy banknál, ugyanis komoly kockázatot jelent, ha nem különül el a kockázatkezelés és az üzleti terület. A jelentés arról is beszámolt, hogy a bank nem felelt meg az adatbiztonsági és tárolási szabályoknak, bizonyos információkat írásvédett Excel file-okban tároltak, megfelelő háttértárolás nélkül. Bizonyos esetekben az adatokat tévesen adták meg. Semmi komoly, csak a hitel lejárati dátuma volt hibásan rögzítve.

Töröcskei szerint 2010-ben valaki, aki az akkori nemzetgazdasági miniszternél, Matolcsynál magasabb szintű vezető (talán Orbán Viktor?) szóbeli ígéretet tett arra, hogy meg nem határozott mértékű hitelt nyújt az állam a banknak, ha Töröcskei elvállalja az ÁKK vezetését. A kormány azonban nem teljesítette a vállalást, ezért döntöttek úgy 2012 elején, hogy nem hitellel, hanem a bank 49 százalékának a megvásárlásával és 3 milliárd forintos állami tőkeemeléssel oldják meg a helyzetet.

A Hvg.hu arról számolt be, hogy a megállapodást 2012-ben írták alá, de csak 2013 júniusában, 14 hónappal az Ernst & Young által 3 hét alatt elvégzett átvilágítást követően történt meg a tőkeemelés. Időközben Orbán kinevezte Matolcsyt a jegybank élére. Matolcsyt pedig Varga Mihály váltotta a nemzetgazdasági minisztérium élén 2013 márciusától.

Ami nem egyértelmű, hogy a kormányzati ellenőrök miért nem vették észre az MNB jelentésében feltárt szabálytalanságokat. Az sem tiszta, hogy az MNB miért nem lépett időben a bank irányításának átvállalásával, amivel minimalizálhatta volna a betétesek és az adófizetők veszteségeit.

Az egyik ok az lehet, hogy Töröcskei, az ÁKK vezetőjeként betöltött státusza befolyásolhatta a vizsgálatot végzőket (már ha egyáltalán volt az Ernst & Young vizsgálatát követően ilyen audit).  Ugynezért lehetséges, hogy az MNB pénzügyi szabályozó hatóságként nem sietett a bank átvételével, különösen, mivel a jegybank elnöke, Matolcsy még nemzetgazdasági miniszterként maga engedélyezte, hogy az állam részesedést szerezzen a bankban.

Az MNB szerint, amikor a beavatkozásra sor került, már túl késő volt, és nem lehetett megmenteni a bankot. Mindez néhány kérdést vet fel: Miért várt az MNB addig a beavatkozással, hogy túl késő legyen? Van még olyan 100 százalékban magyar tulajdonú bank, amely az összeomlás szélén áll és át kellett volna vennie az államnak, csak nem tudunk róla? Tényleg jó, ha a magyar állam beszáll a bankbizniszbe és azok működtetésébe?

Hivatkozás:

http://hvg.hu/gazdasag/20141216_Sulyos_problemak_Szechenyi_MNB