Békesi László (1989-1990, 1994-1995), Kupa Mihály (1990-1993) és Járai Zsigmond (1998-2000) korábbi pénzügyminiszterek beszélgettek pénteken a magyar gazdaságpolitikáról a Magyar Üzleti Vezetők Fórumának (HBLF) XIV. pénzügyi csúcstalálkozóján. Mindhárman egyetértettek abban, hogy az állam mérete túl nagy, és hogy Magyarország leszakad a régió más országaival szemben.

Járai szerint a politika tudatosan választotta azt az utat, hogy – érdemi mozgástér híján – drasztikus beavatkozások nélkül, de elmozdult a költségvetési egyensúly felé, ami lassuló növekedést eredményezett és e tendenciák folytatódhatnak a következő években.

Kupa elmondta, „etatista alkoholizmus” tapasztalható, és hogy az állam „ül a gazdaság nyakán”. Kupa szerint a GDP arányában 50 százalék körüli az újraelosztás mértéke, ezen belül a GDP 39 százalékára rúg az adóbevételek aránya. Mindent veszünk, mert tele vagyunk pénzzel, ez az állami filozófia – ironizált Kupa.

Kupa szerint ilyen helyzetben rendkívül kicsi mozgástér marad a gazdaság többi szereplője, így a vállalatok számára. A külföldi működőtőke-egyenleg is negatív, azaz több működőtőke megy ki, mint amennyi érkezik.

Békesi László szerint a gazdasági növekedés három nagy tényezője (folyamatos beruházások, az ennek nyomán bővülő foglalkoztatás és az ezek eredményeként létrejövő hatékonyságjavulás) egyikében sincs esély az erőteljes bővülésre, a 2018-ig előretekintő évi 2,5 százalékra várt GDP-bővülés is kétséges. Békesi rámutatott, a jelenlegi 18 százalékos beruházási ráta nem fedezi az amortizációt sem, az minimum 20 százalék volna, és csak az e fölötti aránnyal lehetne munkahelyteremtésről, gazdasági növekedésről beszélni.

Békesi arra is felhívta a figyelmet, hogy ha nincs beruházás, esély sincs arra, hogy a piaci szegmensben bővüljön a foglalkoztatás. A közfoglalkoztatás csak viszi a GDP-t és nem termeli, és ugyanígy értelmetlen beleszámolni a foglalkoztatottak körébe a külföldön dolgozókat

Békesi elmondta, a 2013-as növekedési fordulat a súlyos recessziót követő helyreállási periódust jelenti csak, ami akkor is bekövetkezett volna, ha a gazdaságpolitika passzív, de nem voltak beruházások a nagy gyártók részéről.

Békesi szerint, úgy biztosan nem lehet változtatni, hogy erőteljesen piac-, verseny- és integrációellenes, patriótának nevezett gazdaságpolitikát valósítanak meg. Ehelyett stabilitásra, megbízhatóságra, kiszámíthatóságra volna szükség, amihez az kell, hogy az állam – nem csak a magas elosztási rátával, hanem a maga hiperaktivitásával is – ne telepedjen rá a gazdaságra. Itt kell paradigmaváltást végrehajtani, de ez nem gazdaságpolitikai, hanem kőkeményen politikai kérdés.

Kupa úgy fogalmazott, hogy az állam ne öleljen magához mindent, nincs rá pénz, és hogy csökkenteni kellene a költségvetés kiadásait. Elismerte: a különadókat nehéz kivezetni, hiszen ha csak 1 százaléknyi a gazdasági növekedés a tervezett 2 helyett, újabb elvonás kellene a 3 százalékos GDP hiányplafon tartásához.

Az újraelosztás csökkentése jó volna, ám nem látszik járható útnak – vélte Békesi László. Az államháztartás terheihez jobban hozzá kellene járulniuk azoknak, akik igénybe veszik az állami szolgáltatásokat. „Csökkentsük a vállalkozások terheit, a lakosságét pedig növeljük” – javasolta Békesi, ám erre sem lát esélyt, hiszen elég csak a vizitdíj-népszavazásra gondolni, ahol egy korsó sör ára volt a tét.

Ráadásul eközben a fiskális, a monetáris és a jövedelempolitika között nincs összhang: szuper szigorú ugyanis a fiskus, ultra laza a monetáris politika, a jövedelmek alakulása pedig független a termelékenység változásától.

Járai Zsigmond szerint le kell vinni a költségvetési kiadásokat a GDP 10 százalékára. Ehhez két megoldás kínálkozik, a lengyel vagy szlovák mintájú sokkterápia, ami ugyan a kamatterheket is csökkentette, viszont nagy társadalmi feszültségeket okoz, illetve a fokozatos mérséklés. Utóbbival viszont az a gond, hogy könnyen visszafordítható, így következetesen, 6-8 évig folytatni kell, de ilyen Magyarországon még nem volt.

Sokba kerül a bürokrácia is, a GDP 2-4 százalékával többet költünk államigazgatásra, mint a hozzánk hasonló országok. Teljesen új logikájú, gyorsabb, racionálisabb, olcsóbb, százszor vállalkozó-barátabb államigazgatásra van szükség Járai szerint.

Nagyon sötét jóslatok Magyarországról – megszólaltak a miniszterek, napi.hu, 2014. március 28.