Orbán Viktor 1994-ben. Fotó: Heti Világgazdaság

Bőven az akkori átlagár alatt vette meg a lakását Orbán Viktor az önkormányzattól, amit aztán száztizenkétszeres áron értékesített.

Az ingatlanpanama nemcsak manapság, hanem már 1990 és 1994 között is felütötte a fejét az V. kerületben. Mihályi Gábor egykori polgármester szerint „a jegyző közreműködött a Fővárosi Ingatlanközvetítő bizonyos csereakcióiban, melyek hátrányosak az V. kerületi önkormányzati lakásállományra nézve” – olvasható a Beszélőben. Mihályi előbb fölmondott a jegyzőnek, majd föl is jelentette, közben pedig őt magát is fölfüggesztették, és még az irodáját is átkutatták – egyszóval meglehetősen nagy botrány kerekedett a dologból.

Orbánék ekkortájt – konkrétan 1991-ben – cserélték el a IX. kerületi, Mester utcai ötven négyzetméteres, két szoba komfortos bérlakásukat a belvárosi Haris közben található 135 négyzetméteres ingatlanra. A lakáscserét a Fővárosi Főpolgármesteri Hivatal lakáscsere-ügyosztálya hagyta jóvá, a bérlőkijelölés joga pedig a Fővárosi Ingatlanközvetítőé (FIK) lett – írta meg az Átlátszó. Hogy a botránnyal érintett ingatlanok között ott volt-e Orbánéké, azt nem lehet tudni.

Ellenzéki politikusok mindenesetre később a parlamentben vitatták, hogy a korabeli szabályok szerint az akkor kétgyerekes Orbán család jogosult volt-e a három és félszobás – a későbbi adásvételi szerződés szerint négyszobás – lakás bérletére, annak ellenére, hogy anyósa a hivatalos iratok szerint velük költözött. Orbánék akkori magyarázata szerint a Mester utcai bérleményért egy szolnoki ingatlantulajdont adtak, a Belvárosba költözéskor pedig kifizették a különbözetet.

A lakáscsere tehát végbement, 1994 márciusában pedig az Orbán család a bérlőknek ekkoriban járó tízszázalékos kedvezményes vételáron, 563 ezer 760 forintért vásárolta meg a lakást, amelyet 2002-es eladását megelőzően éveken keresztül havi ezer dollárért adott ki. 2002-ben végül a vételi ár száztizenkétszereséért, 63 millió forintért adtak túl az ingatlanon. A vevő a család barátja és egy időben tokaji üzlettársa, Kékessy Dezső volt párizsi magyar nagykövet veje volt.

Orbánék sokat kerestek az eladással, ez nem vitás, ugyanakkor azt az oknyomozóportál nem pedzegette, vajon az az összeg mennyire volt reális, amennyiért a lakáshoz az akkor még a miniszterelnöki pozíció közelében sem járó politikus és felesége hozzájutott.

Egy ideig annyira nem is tűnt furcsának a dolog, hiszen önmagában semmi meglepő nincs abban, ha hosszú évek, netán évtizedek után valaki százszoros áron ad túl az általa kedvezményesen megvásárolt önkormányzati bérlakáson. Ott az infláció, az ingatlanárak szinte állandó emelkedése, ráadásul maga a lakásprivatizáció sem üzleti alapon működött. Ha úgy működött volna, akkor igen kevesen lettek volna képesek megvásárolni az ingatlant, amelyben adott esetben évtizedek óta élnek.

Aztán eszembe jutott, hogy a lakást, amit még a nagyszüleim kaptak cserébe, amiért korábban kilakoltatták őket a Virányos úti családi házukból, mi is 1994-ben vásároltuk meg, akárcsak Orbánék a Haris közben található ingatlanjukat. A nyolcvan négyzetméteres, földszinti, külső-erzsébetvárosi lakást akkor 441 ezer 210 forintért sikerült megszereznünk az önkormányzattól, ami 5515 forintos négyzetméterárnak felel meg. Nem volt egy felújított lakás, igaz, nem is volt lepusztult, nem úgy a ház, amelyre azért bőven ráfért a tatarozás. Ez csupán azért érdekes részlet, mert Orbánék lakását a hírek szerint föl kellett újítani, bár arról ellentmondásosak az információk, hogy az önkormányzat, vagy a miniszterelnök állta-e ennek költségét.

Emlékeztetőül: az Orbán család a 135 négyzetméteres belvárosi lakást 563 760 forintért vásárolta meg, ami 4176 forintos négyzetméterárat jelent. Mi ugyanabban az évben, egy sokkal rosszabb helyen, ha úgy tetszik, olcsóbb környéken lévő lakást kaptunk meg majdnem ezernégyszáz forinttal magasabb négyzetméteráron, és nem mi voltunk a pechesek, hanem Orbán a szerencsés.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1994-ben átlagosan 6200 forintos négyzetméteráron lehetett hozzájutni egy budapesti önkormányzati lakáshoz, a külső-erzsébetvárosi lakásunk 5515 forintos négyzetméterenkénti ára tehát valamivel átlag alatti volt.

Mit lehet akkor mondani Orbánék alig több, mint négyezrére ugyanebben az évben, a Belvárosban? Szerintem olcsó volt.