Százezer euróra – körülbelül harmincmillió forintra – emelné a Befektető-védelmi Alap által kifizetendő kártalanítás összegét a Magyar Nemzeti Bank. A javaslat végiggondolatlan és felelőtlen, miközben a valódi okot elfedik, hogy ne derüljön ki, valójában mi történt. Rendes felügyeletre lenne szükség, ám mindenekelőtt tetőtől talpig független szakértőkkel – például az Európai Központi Bankkal – kellene átvilágíttatni az egész ügyet – véli Róna Péter közgazdász.

A Magyar Nemzeti Banknak az MTI által idézett közleménye szerint az ehhez kapcsolódó módosítási javaslatokat már meg is küldték a kormánynak, amely egyebek mellett az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) kártalanításához hasonló gyorsaságúra növelné a Befektető-védelmi Alap (Beva) kártalanítási folyamatát is – derült ki az MNB közleményéből.

A jegybank szerint az elmúlt időszakban több befektetési vállalkozásnál feltárt visszaélések és – a gyanú szerint – bűncselekmények egyértelműen azt mutatják, hogy a tőkepiacon is olyan kártalanítási összeghatárokra van szükség, amely a mostanihoz hasonló esetekben biztosíthatja a befektetések megtérülését, a befektetők fokozottabb védelmét és a pénzügyi rendszer stabilitását.

Azt az MNB is elismeri, hogy a magasabb kártalanítási összeg jogszabályi szintű meghatározása az egyik oldalon értelemszerűen feltételezi az ennek megfelelő forrás biztosítását, ami a tagokat érintő többletkiadást jelenthet. Eszerint tehát a jegybank a piac többi szereplőjével fizettetné meg egy vélhetően csaló cég által okozott károkat.

A legérdekesebb az, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta folyamatosan vannak gazdasági-pénzügyi botrányok – mondta Róna Péter (képünkön) az ATV Start című műsorában szerdán. A közgazdászprofesszor szerint számos esetet föl lehet sorolni, de soha nem tudtuk meg, hogy valójában mi történt. Róna szerint egyik botrány esetében sem volt képes a magyar demokrácia arra, hogy „a társadalom felé érthető, felfogható, kielégítő és megnyugtató módon” elmagyarázza, hogy mégis miért történt az, ami történt.

Ezzel összefügg, hogy a szabályozásban és a törvényhozásban nincs előrelépés – mondta a közgazdász. Történik egy ilyen eset, mint most a Quaestor-ügy, és az éppen aktuális kormány a nagy rohanásban a politikai túlfűtöttségtől hajtva dob be végiggondolatlan törvényjavaslatokat, „aminek az égvilágon semmi értéke vagy jelentősége nincs, lásd a kormány által bevezetett brókertörvényt, vagy a Nemzeti Bank által most tett javaslatot” – fogalmazott a szakember. Közben a kialakult helyzet igazi okait foggal-körömmel védik, hogy ne derüljön ki, valójában mi történt — tette hozzá.

„Azért ment tönkre a Quaestor, mert a hatmillió forint fölötti összeget ott tartó embereknek nem volt megfelelő biztosítása?” – tette föl a kérdést Róna. „Nem! Tessék tehát azzal foglalkozni, ami ennek a helyzetnek a kialakulását lehetségessé tette” – válaszolt saját magának.

Addig, amíg nem volt egy teljes elszámolás abban a tekintetben, hogy milyen felügyeleti hiányosságok miatt történhetett az, ami megtörtént, addig nemcsak felelőtlen, hanem egyenesen „kontraproduktív” ilyen javaslatokkal előállni – véli Róna, aki szerint a megemelt biztosítási határ elkendőzi a valódi gondot.

A közgazdászprofesszor szerint rendbe kellene hozni a felügyeletet, mert „közel sincs rendben”. Szerinte a jegybank azon érvelése, miszerint az ügyek feltárása annak köszönhető, hogy a felügyelet immár a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) tartozik – míg korábban ezt a feladatot egy jegybanktól független ellenőrző szerv, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) látta el –, teljesen alaptalan, sőt: „tudatos, szándékos szemfényvesztés”.

Egy valamirevaló felügyeletnek Róna szerint tudnia kellett volna, hogy az évi ötvenmilliárd forintos felhatalmazásnak – ennyi kötvényt bocsáthatott ki engedéllyel a Quaestor Financial Hrurira – kilencszázalékos kamat mellett a napi kamatvonzata 12 millió 280 ezer forint. A kibocsátó törzstőkéje tízmillió forint volt. Következésképp egy olyan kibocsátónak adtak engedélyt, melynek a tőkéje az egy napi kamatot sem fedezte – folytatta gondolatait Róna Péter.

2010 óta, amióta minden évben ötvenmilliárdot hagynak jóvá, látszik a Quaestor kimutatásaiból, hogy a kamatokra fordított költségek minden évben drámaian nőnek – mondta. „Ha van valami, ami a piramisjáték biztos jele, akkor az ez, hiszen ez azt mutatja, hogy a befektetései nem fedezik a kamatot” – fogalmazott Róna, aki szerint „a vészcsengőnek régen meg kellett volna szólalnia”.

Az MNB és a PSZÁF összeolvasztásáról szóló törvényben szerepel, hogyha a PSZÁF hiányosságot talált az egyik bankban vagy brókercégben, akkor az MNB a beolvasztás után azonnal kivizsgálja, hogy a kimutatott hiányosságot az érintett cég korrigálta-e vagy sem.

Róna azt mondta: a Quaestor esetében ilyen hiányosságot állapított meg a PSZÁF még 2013-ban. Tizenhat pontban javasolták ezek korrigálását. Az MNB-nek nem csak ezt a tizenhat pontos korrekciót kellett volna ellenőriznie, hanem a jelentős hiányosságok miatt egy teljes átvilágítást kellett volna végrehajtania a Quaestoron. Ez nem történt meg – hangsúlyozta a szakember.

Róna szerint úgy tűnik, piramisjátékról van szó. A közgazdászprofesszor hangsúlyozta: az egész ügyet független szakértők bevonásával tetőtől talpig ki kell vizsgálni. Független szakértők jöhetnének például az Európai Központi Banktól. Volt már erre példa más országokban – tette hozzá.