A kormány nevében csütörtökön a Parlamentben Tállai András nemzetgazdasági államtitkár hivatalosan is számot adott arról, hogy a magánnyugdíjpénztáraktól még 2010 végén lenyúlt közel hárombillió forinttal hogyan gazdálkodott az erre a célra létrehozott Nyugdíjreform- és Adósságcsökkentő Alap. Leginkább adósságcsökkentésre költöttek, ami csak azért kellemetlen, mert az adósság nem csökkent.

A Nyugdíjreform- és Adósságcsökkentő Alapot még 2010 végén hozta létre a kabinet, a magánnyugdíjpénztárakban addig gyűjtött pénz 2011 májusában már az alapnál volt, két évre rá pedig körülbelül bő háromszázmilliárd forint híján el is fogyott. 2014 vége tájékán már csak körülbelül százmilliárd volt a kasszában, ami az alap idén januári megszüntetésekor az államkasszába került.

A pénz kétharmadából, 2,017 billió forintból közvetlen adósságcsökkentés valósult meg, míg 459 milliárd a költségvetésben landolt – közölte az MTI-nek a Atv.hu által közölt beszámolója szerint Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) parlamenti államtitkára (képünkön) csütörtökön. Ezenfelül mintegy 264 milliárd forintot stratégiailag fontos cégek értékpapírjainak megvásárlására, 231milliárdot pedig reálhozamként és tagi hozzájárulásként fizettek ki a nyugdíjpénztárak részére – tette hozzá.

Az államtitkár szerint az alap csökkentette a kitűzött célt, amelynek hatásaként 284 milliárd forint kamatmegtakarítást ért el az állam számára 2011 és 2013 között. Ez összességében közel tíz százalékpontos közvetlen és közvetett adósságráta-csökkenéssel ér fel – mondta.

Szerinte, míg az alap hozzájárult az államadósság csökkentéséhez, addig a korábbi magánnyugdíjpénztári rendszer csak elszívta az államháztartás erőforrásait. A magánnyugdíjpénztárak kora előtti időszakban ez a pénz a társadalombiztosítási nyugdíjalapba folyt volna be, tehát állami bevétel lett volna – magyarázta Tállai, miért is illette szerinte meg ez a pénz az államot.

Úgy folytatta: állami befizetésként 1998 és 2010 között minden évben átlagosan mintegy egy százalékponttal lehetett volna kedvezőbb a GDP-arányos éves államháztartási hiány, az államadósság 2010 végén pedig a GDP közel 81 százaléka helyett a GDP 72 százaléka lett volna – tette hozzá.

Tállai azt is kifejtette, hogy mi lett volna, ha az emberek a nyugdíjpénztár helyett állampapírba fektették volna a pénzüket. Egy átlagos befizető 1,7 millió forintot fizetett be, ami tizenhárom év alatt átlagosan 2,3 millióra gyarapodott, miközben ha ez állampapírban lett volna, akkor 2,5 millió forint lett volna belőle. Így, hogy lenyúlták, pont nullát ér, de ezt persze Tállai már nem tette hozzá, mint ahogyan azt sem, mi lett a beígért egyéni nyugdíjszámlákkal.

A pénztárak fennállásának tizenhárom éve alatt a szektor egésze mínusz 0,2 százalékos reálhozamot ért el, így tehát aligha számíthattak volna gondtalan nyugdíjas évekre a pénztártagok, ráadásul a pénztárak drágán működtek, és kockázatos papírokba is fektettek – értékelt Tállai, akinek láthatóan halvány fogalma sincs arról, hogyan működnek a hosszú távú befektetések, és azt is elfelejtette megemlíteni, hogy a 2008-ban kirobbant pénzügyi világválság után szinte közvetlenül számoltatták el a pénztárakat, amelyek ezt figyelembe véve nem is teljesítettek olyan rosszul.

Tállai szerint tehát az állam jól gazdálkodott, és hasznos dologra költött, hiszen csökkentette az adósságot. A dolog szépséghibája csupán az, hogy az Államadósság-kezelő Központ (AKK) jelentéseinek tanúsága szerint az államadósság soha nem látott magasságokba emelkedett idén júniusra, és most sem sokkal kevesebb.